Kétségtelen, hogy végigtekintve a világtörténelmen, elképesztően sok példát találhatunk az emberi természet borzalmas megnyilvánulásaira. Ám ha közelebbről megnézzük, feltűnik, hogy az imént említett rossz tulajdonságok gyakran jobbára a koncentrált hatalom birtokosainak, illetve az általuk manipulált vagy kényszerített embereknek a sajátjai.

Amint túlpillantunk rajtuk, máris jóval több példát találunk az önzetlenségre, a mértékletességre, az együttműködésre, a szolidaritásra vagy a szeretetre. Az emberi természetnek ezek a vonásai ugyan nem uralkodók a mai, piaci-fogyasztói kultúránkban, ám a felszín alatt bőven megtalálhatók.

Ha pedig a kulturális antropológiát és a történettudományokat segítségül hívva kitekintünk a saját kultúránkból, és megvizsgálunk olyanokat, amelyekben a miénkhez képest lényegesen kisebb hatalmi központosítás tapasztalható (vadászó-gyűjtögetők, egyszerű mezőgazdálkodók), már számos olyan példát találunk, amikor az emberi természet jó oldala uralkodik (Gowdy 2021).

Nem állíthatunk tehát olyat, hogy az emberi természet eredendően ilyen vagy olyan volna. Nagyon sok minden rejlik bennünk a pokoli kegyetlenségtől az önfeláldozó szeretetig ívelő skálán. Minden azon múlik, hogy az adott kultúra az emberi természet mely aspektusait jutalmazza. A kultúra pedig változtatható. A politikai és a gazdasági hatalom szétosztása különösen fontos volna jó oldalunk kidomborításához – azt pedig már láttuk, hogy valamiféle demokratizálódási trend megfigyelhető (még akkor is, ha egyúttal ezzel ellentétes trendek szintén tetten érhetők).