A fenntartható városi turizmus témakörre fókuszálva elmondható, hogy jelenleg a városok az EU területének mindössze 4 százalékát foglalják el, de az uniós polgárok 75 százaléka városokban él. Ebből a területi koncentrációs nézőpontból (is) kiemelt jelentőséggel bírnak a városok, amelyek élettérként és úti célként egyaránt megjelennek. A Covid–19 óta folyamatos a globális turizmus fellendülése; 2024 végére a keresleti mutatók (nemzetközi turistaérkezések száma, kereskedelmi vendégéjszakák száma, turizmusból származó bevételek) szinte már mindenhol elérték a szektor 2019-es csúcsait.2

Az európai úti célok országos és városi szintű keresleti trendjeiről, forgalmáról naprakész információkat közöl és megbízható adatforrás a TourMIS adatbázisa,3 az Eurostat,4 az UN World Tourism Barometer,5 a WTTC6 (World Travel & Tourism), az Oxford Economics7 Európára vonatkozó riportjai és a European Travel Commission (ETC) jelentései,8 illetve a klímaváltozás és a turizmus összefüggéseit bemutató összefoglalója.9

Az Európai Unió turizmuspolitikája kapcsán alapvető tény, hogy a turizmus közösségi szinten nem rendelkezik egységes politikával, a turizmus szabályozása tagországonként eltérő. Az Európai Unió fejlődésével párhuzamosan a tagországok természetesen egyre inkább felfedezték a turizmus társadalmi-gazdasági helyét és szerepét, aminek köszönhetően a fejlesztési elképzelések, tervek és velük párhuzamosan a támogatási programok szélesebb tárháza áll rendelkezésre (Csapó 2019). A Lisszaboni Szerződés (2007) megalkotásával és hatályba lépésével (2009) elismerést nyert a turizmus jelentősége: azóta az Európai Unió hatáskörébe tartozik az idevágó tagállami tevékenységek támogatása, koordinálása és kiegészítése. Ez kétségtelenül nagy előrelépést jelentett. Egyrészt néhány területen (turizmusbiztonság, határátlépések, utasok jogai) az EU világos szabályokat határozott meg, másrészt lehetővé tette egy egységes cselekvési keret felállítását (versenyképesség, vállalkozások fejlődésének keretrendszere), illetve tovább ösztönözte a tagállamok együttműködését (európai desztinációk kommunikációja, Európa mint úti cél népszerűsítése), és végül, de nem utolsósorban, a jó gyakorlatok megosztását. A Lisszaboni Szerződés új fejezetet nyitott az EU turizmuspolitikájában. Ennek ellenére sem a 2014–2020-as költségvetési periódusban, sem a 2021–2027-re vonatkozó javaslatban nincs dedikált turisztikai költségvetés (Keller–Tóth-Kaszás 2021).

Az európai közös keretrendszer kiépítéséhez, a hálózatos gondolkodáshoz és a jó gyakorlatok megosztásához szorosan kapcsolódik, hogy az EU-ban kifejezetten fontos a fenntartható városok és a fenntartható városi turizmus fejlesztése. Ennek konkrét stratégiai dokumentumai és eszközei (16. ábra):