3.3.2. A reflexív kontextualizálók

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
Ahogyan arról korábban szó esett, a reflexív kontextualizálók általános jellemzője, hogy a megnyilatkozónak a nyelvi szimbólumok diskurzusbeli alkalmazásával kapcsolatos metapragmatikai tudatosságát expliciten jelzik (→ 3.2.2). A reflexív kontextualizálók – a deiktikus kontextualizálókhoz hasonlóan – a referenciális jelenet határolt, elemi egységeinek interszubjektív feldolgozásához jelölnek ki kontextusfüggő (offstage) referenciapontokat. Ám ezt – a deiktikus kontextualizálóktól eltérően – nem a résztvevők tér- és időbeli pozícióját vagy szociokulturális szituáltságát, hanem azok tudati beállítódását mint kontextusfüggő kiindulópontot működésbe hozva végzik el. Ezzel függ össze, hogy – szemben a deiktikus kontextualizálókkal, amelyek a mondatban lehorgonyzott jelenet integráns részeiként funkcionálnak – a reflexív kontextualizálók jellemzően nem az elemi mondatban lehorgonyzott jelenet összetevőiként kapnak szerepet, hanem a jelenet lehorgonyzásához való explicit metapragmatikai viszonyulást juttatják kifejezésre.1

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
Az olyan reflexív kontextualizálók azonban, mint az episztemikus modalitás, az evidencialitás és az értékelő attitűd jelölői, valamint a diskurzus részei közötti kapcsolat jelölői, nem csak kontextusfüggő referenciapontokat kínálnak fel a referenciális jelenet határolt egységének az episztemikus lehorgonyzásához. Ezek a kontextualizáló konstrukciók a mondat D3 dimenziójában egyszersmind kezdőpontokat is kijelölnek az adott információcsomag feldolgozásához, azaz diszkurzív kontextualizálókként is funkcionálnak (vö. Imrényi 2017: 743–758).

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
A diszkurzív kontextuálásban is szerepet kapó reflexív kontextualizálók jellegadó csoportját alkotják a megnyilatkozónak mint ismeretekkel, vágyakkal, szándékokkal és érzelmekkel rendelkező mentális ágensnek a közöltekhez való szubjektív viszonyulását (kognitív attitűdjét) nyelvileg felismerhetővé tevő kontextualizálók.2 Az elemi mondatban ezek közé a kontextualizálók közé tartoznak az episztemikus modalitás, az evidencialitás, valamint az értékelő attitűd kifejezői. Ezek a kontextualizálók tehát egyfelől a résztvevők mentális világából jelölnek ki kontextusfüggő referenciapontokat a referenciális jelenet határolt egységének lehorgonyzásához, másfelől – kezdőpontként funkcionálva – az előtérbe helyezett információk könnyebb feldolgozásához, illetve jobb megértéséhez is mentális elérést biztosítanak.
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
(40a)
Hát egy látszólag rendezett helyiségbe belépett egy fiatalember, aki nagyon keresett valamit, valószínűleg tilosban járt, mer kapkodott, és felforgatott fiókokat, dobozokat, és végül megtalálta, amit keresett, utána sietősen elhagyta a szobát.3
(40b)
Pedig szerintem itt már föl tudna kapaszkodni a két ló.4
(40c)
Nem szeretem a hétfőket, de sajnos hetente találkozom velük😂✌🏼️💰🍸5
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
A (40a) példában egyfelől az evidencialitást kifejező, vizuális tapasztalatra alapozó látszólag jelöl ki explicit metapragmatikai jelzésként funkcionáló, azaz reflexív kezdőpontot az információk kontextualizációjához.6 Másfelől a (40a)-ban az episztemikus bizonytalanságot kifejező valószínűleg ugyancsak reflexív kezdőpontot jelöl ki az információk diskurzusba ágyazásához. Ahogy a (40a) példában a valószínűleg, úgy a (40b)-ben a szerintem funkcionál episztemikus bizonytalanságot kifejező kontextualizálóként. Ám utóbbi esetben – az E/1. személyjelölésnek köszönhetően – a szubjektív viszonyulás a beszélőhöz deiktikusan is lehorgonyzódik. A (40c) pedig az értékelő attitűd jelölésével (sajnos) kínál reflexív kezdőpontot a mondatbeli információcsomag (hetente találkozom velük) kontextualizálásához. (A példában szereplő emojik ugyancsak reflexív kontextualizáló szerepet töltenek be, utólagos jelzéseket adnak az információk értelmezéséhez.)

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
A D3 mondatbevezető típusjelölői (vö. Imrényi 2017: 752–754) annyiban mutatnak hasonlóságot a szubjektív viszonyulást kifejező kontextualizálókkal, hogy ugyancsak a mondatban közölt, elemi jelenetté összeálló információk episztemikus státuszára reflektálnak.
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
(41a)
Ha megszámolod, talán egy tiszta szó se marad, csak hazugság.7
(41b)
Bárcsak megint piros lenne a torkom azoktól az óriási gombóc fagyiktól.8
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
A (41a) feltételes mondatban a ha, a (41b) óhajtó mondatban pedig a bárcsak olyan módon jelöl ki reflexív kezdőpontot az információk kontextualizilásához, hogy az adott mondatban lehorgonyzódó folyamatot hipotetikus, ezen belül a (41b)-ben a beszélő vágyainak megfelelő szituációként teszi hozzáférhetővé.9 Ugyanakkor a mondatbevezető típusjelölők sajátos csoportot is alkotnak az elemi mondat D3 dimenziójában, hiszen az előtérbe helyezett információ részeiként jelennek meg, nem különülnek el azoktól.

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
Az elemi mondat D3 dimenziójában szereplő további diszkurzív kontextualizálók, a diskurzus szerveződését jelölő elemek, valamint az értelmezők egyéb explicit metapragmatikai viszonyulásokat tesznek a kontextualizáció részévé.
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
(42a)
Szóval, akkor ásunk tovább?
(42b)
De hát muszáj volt, nem?10
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
Ahogy azt a (42) példáiban a szóval, illetve a de hát konstrukció is szemlélteti, a diskurzus részei közötti kapcsolat feldolgozására reflektáló kontextualizáló elemek szintén a megnyilatkozó tudati beállítódásának mint kontextusfüggő kiindulópontnak a működésével kapcsolódnak össze. Az ilyen típusú kontextualizálók egyfelől a mellérendelő viszonyok feldolgozásának kontextualizáló szerepére irányítják a figyelmet (l. Kugler 2017b). Másfelől azt is nyilvánvalóvá teszik, hogy a diskurzus koherenciája nem csupán referenciális, hanem relációs természetű is egyben, ahogy ezt a diskurzus részei közötti kapcsolat feldolgozásában szerepet kapó, explicit metapragmatikai jelzésként funkcionáló különféle diskurzusjelölők is megmutatják.11

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
Mindamellett a (42b) példában az utókérdés (nem?) a megelőző elemi mondatot úgy kontextualizálja, hogy jelzi, annak tényszerűsége (tény státusza) megerősítést kíván. Mindez lehetőséget nyújt arra, hogy utalni lehessen a rekontextualizáció jelenségére, amely az értelmezők esetében is lényegi szerepet játszik (l. Imrényi 2017: 755–758; vö. még Krizsai–Szabó 2019; Roskó 2020).
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
(43a)
Csak ugye, itt a kápolnánál volt meg az esküvő annak idején12
(43b)
Büszke is voltam, nagyon.13
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
A (43a)-ban az a kápolnánál nominális jelenik meg olyan értelmező konstrukcióként, amely az itt deiktikus kifejezéssel jelölt körülményt – közvetlenül annak mondatbeli megjelenése után – konstruálja újra, utólagosan kontextualizálva azt. Ebben az esetben az újrakonstruált mondatrészhez való metapragmatikai viszonyulást az értelmezőként megjelenő főnévi szerkezet szórendi pozíciója és a megelőző konsrukcióval való referenciális azonossága jelzi. Az értelmező a reflexív kontextualizálók sajátos típusa, mivel reflexív metapragmatikai funkcióját úgy látja el, hogy a mondat D1 viszonyhálózatába is integrálódik. A (43b)-ben ugyanakkor a nagyon az elemi mondat lezárulta után kezdeményezi annak újrakontextualizálását. Ez egyébiránt a (42a) esetében is megvalósulhatott volna (vö. Csak ugye, itt volt meg az esküvő annak idején, a kápolnánál). Sőt arra is nyílhatott volna lehetőség, hogy a rekontextualizálást kiváltó mondatrész önálló mondatként eltagolódjon attól a mondattól, amelynek rekontextualizációját kezdeményezi (vö. Büszke is voltam. Nagyon, illetve Csak ugye, itt volt meg az esküvő annak idején. A kápolnánál) (l. részletesen Roskó 2020). Az értelmezők és az eltagolt határozók tehát – kiaknázva a nyelvi szimbólumok adott mondatban történő alkalmazásához való reflexív, metapragmatikai viszonyulás rekontextualizációs lehetőségét – utólagosan kezdeményezik egy adott elemi mondat hatékonyabb diskurzusba ágyazását. Az értelmezőként vagy eltagolt mondatrészként megjelenő nyelvi konstrukciók tehát abból a szempontból különböznek a D3 eddig tárgyalt reflexív természetű kontextualizálóitól, hogy metapragmatikai jelzéssé szórendi pozíciójuknál és koreferenciális jellegüknél fogva, a rekontextualizációban játszott szerepüknek köszönhetően válnak.

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
A reflexív kontextualizálókról szólva azt is ki kell emelni, hogy nemcsak az elemi mondatokon belül, hanem azokon túl is megjelenhetnek olyan konstrukciók, amelyek a nyelvi szimbólumok alkalmazásához való reflexív viszonyulást aknázzák ki – szerepet kapva mind a lehorgonyzó, mind a diszkurzív kontextualizálásban. Az ilyen reflexív kontextualizálók közé tartoznak a kontextualizáló tagmondatok, amelyek a közöltekhez való explicit metapragmatikai viszonyulást külön elemi jelenetként konstruálják meg, és ezzel a kontextuált tagmondatot a kontextus mentális világához horgonyozzák le (l. Kugler 2017b: 844–848, 874–878, 2019; vö. még Langacker 2008, Pelyvás 2006).
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
(44a)
És gondolom, hogy akkor, akkor ez volt, amit keresett.14
(44b)
Te meg, látszik, nem tudod, mi az ünnep!15
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
A (44a) ugyanakkor azt is példázza, hogy a kontextualizáló tagmondat (És gondolom) a megnyilatkozó nyelvi tevékenységére, azon belül is mentális aktivitására reflektálva az utána következő tagmondat diskurzusba ágyazásához is hozzájárul. A (44b)-ben a mellékmondatként megfigyelhetővé tett elemi jelenethez (mi az ünnep) hozzákapcsolódik a beszédpartner nemtudását tematizáló, az ő tudati beállítódására reflektáló főmondat (te meg nem tudod), amelybe beékelődik még egy ezt kontextualizáló tagmondat (látszik), amely a beszélő tudati beállítódására reflektál. A reflexív kontextualizálás keretében tehát nem csupán a lehorgonyzó predikációt megvalósító kontextualizáló tagmondatok értelmezhetők, amelyek jellemzője, hogy aktiváltságuk ideiglenes, a figyelem áthelyeződik róluk a célszerkezetre (vö. Kugler 2017: 874–878). Ezeken túl azok a mentális működést megjelenítő tagmondatok is értelmezhetők a reflexív kontextualizálás keretében, amelyek a megnyilatkozó vagy más szubjektum tudati beállítódását teszik metapragmatikai reflexió tárgyává.

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
A nyelvi szimbólumok alkalmazásához kapcsolódó reflexív viszonyulást ugyanakkor önálló kontextualizáló mondatok is kifejezhetik.
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
(45a)
– És miért az ő otthona ez az otthon? Miért gondolod, hogy ez az ő otthona, vagy az ő dolgozószobája, irodája?
– Erre nem bírok válaszolni. Nem tudom. Hát... mer több helyen is kereste azt, ami fontos lehetett neki, és tudta, hogy ha mondjuk az egyik helyen nincsen, akkor a másik helyen lehet. És akkor ezért.16
(45b)
Továbbá az sem igaz, hogy a Lukács fürdő lépcsején töprengve lépegettem lefelé. Ez nem a teljes valóság, sőt nem is a hű valóság. Jóformán minden szavam hamis és pontatlan lesz, alighogy kimondom. Megengedem, csakugyan töprengtem; de ez egyáltalán nem jellemzi a pillanatot. Nagyon nehéz civileknek megmagyarázni. Ők esetleg le tudnak menni egy lépcsőn töprenkedve. Mi Szeredyvel nem.17
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
A (45a) beszélgetés második fordulójának két nyitó mondatával (Erre nem bírok válaszolni. Nem tudom), majd záró mondatával (És akkor ezért) a megnyilatkozó a beszédpartnere kérdésére reflektál. A (45b)-ben szereplő mondatokkal pedig a megnyilatkozó saját, néhány bekezdéssel korábban leírt mondatára (Töprengve lépegettem barátom nyomában lefelé a lépcsőn, hogy mit szólhatnék én ehhez), így kontextualizálva azt, meglehetősen nagyfokú metapragmatikai tudatossággal.

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
Továbbá reflexív kontextualizálókként funkcionálnak a diskurzusokhoz külsődlegesen kapcsolódó metapragmatikai jelzések, az úgynevezett paratextusok is (l. Genette 1996, 1997).
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
(46a)
Mészöly Miklós: Szárnyas lovak
(46b)
Az ukránok szerint az oroszok több mint negyven rakétát lőttek ki Kijevre, közülük 37-et sikerült a légvédelemnek megsemmisítenie. (Guardian)18
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
Az olyan paratextusok, mint például a (46a)-ban a szerző neve a mű címe, illetve az azokhoz hasonlóan címkeszerű műfajmegjelölések, al- és fejezetcímek, tartalomjegyzékek, valamint a mondatokba formált, szövegszerű előszók, utószók, fülszövegek és lábjegyzetek, vagy éppen a (46b)-ben is látható hivatkozások lényeges kontextualizáló szerepet töltenek be az irodalmi (szépirodalmi, tudományos, hivatalos és publicisztikai) szövegek megértése során.

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
Visszatérve a kontextualizáló tagmondatokra, az is elmondható róluk, hogy – hasonlóan az elemi mondat episztemikus modalitást és evidencialitást, illetve értékelő attitűdöt kifejező reflexív kontextualizálóihoz – ugyancsak a közöltekhez való szubjektív attitűdöt (a szubjektumként érvényesített viszonyulást) jelölik. A megnyilatkozónak mint konceptualizálónak a közöltekhez való szubjektív viszonyulása metapragmatikai jelzése, legyen szó akár elemi, akár összetett mondatról – többféleképpen is megkonstruálódhat metapragmatikai jelzésként. Egyfelől érvényre juthat az adott kontextualizáló konstrukcióban rejtetten, szubjektivizáltan, vagyis anélkül, hogy a megnyilatkozó önmagát az adott kontextualizáló konstrukcióban mentális ágensként, azaz akként megfigyelhető szereplőként objektiválná (l. Langacker 2006; Tolcsvai Nagy 2017: 462–466).19
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
(47a)
Szombat van, biztos elmentek pálinkázni
(47b)
Egy biztos: számunkra ismeretlen módon szenvedett20
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
A (47a) második tagmondatában a biztos alkalmazása az elemi mondat keretében szemlélteti a reflexív kontextualizálás szubjektív(ebb)en történő megkonstruálását, a (47b) pedig egy kontextualizáló tagmondat (egy biztos) esetében hoz példát arra, amikor abban a konceptualizáló nem objektiválódik, azaz nem horgonyzódik le a személyjelölés által szereplőként.21 Másfelől annak a lehetősége is fennáll, hogy a megnyilatkozónak a közöltekhez való szubjektív viszonyulása nyíltabban, objektivizáltan konstruálódjon meg.
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
(48a)
és rengeteg papír volt, meg ugye egy éppen bekapcsolt számítógép, amik szerintem nagyon jellemzőek egy mai fiatalnak a szobájára
(48b)
három asztalt láthatunk, először a jobb oldalihoz rohan oda, azt hiszem, hogy az egy szimpla íróasztal, ott kutakodik22
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
A korábban már idézett (48a)-ban a szerintem elem ugyanúgy a résztvevők mentális világából jelöl ki kontextusfüggő referenciapontot az elemi mondatban hozzáférhetővé tett jelenet könnyebb feldolgozásához, illetve jobb megértéséhez, mint a (47a)-ban a biztos elem. Ám a szerintem kontextualizáló elem a közöltekhez való reflexív viszonyulást objektivizáltan, a megnyilatkozóhoz mint szubjektumhoz lehorgonyozva, azaz a jelenet mentális feldolgozásának kontextusfüggő referenciapontját is objektiválva fejezi ki. A (48b) kontextualizáló tagmondata (azt hiszem) – szemben a (47b) kontextualizáló mondatával (egy biztos) – ugyancsak objektivizáltan konstruálja meg a reflexív kontextualizálást. Általánosságban az mondható el, hogy az elemi mondaton belüli reflexív kontextualizálást inkább a szubjektivizált konstruálás jellemzi. Az objektivizált konstruálást a magyar elemi mondatban leginkább csak a szerintem, illetve véleményem/álláspontom szerint típusú konstrukciók, valamint a nekem dativus eticusként történő használata (Pomázi 2021) valósítja meg. Az objektivizált konstruálás inkább a tagmondattal történő reflexív kontextualizálást jellemzi. A kontextualizáló tagmondatok ugyanis már önmagukban is lehorgonyzott jelenetként konstruálódnak meg (l. Kugler 2019).

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
Mindazonáltal a reflexív kontextualizálókkal kapcsolatban a szubjektivizáció nemcsak az objektivizációval, hanem a perspektivizációval kapcsolatban is reflexió tárgyává tehető (l. Sanders–Spooren 1997: 86–95). Ahogy a (47)–(48) példáiban is megfigyelhető, a tudati beállítódás mint kontextusfüggő kiindulópont alapesetben a megnyilatkozóhoz mint mentális ágenshez kötődik. Ám a megnyilatkozó kontextusfüggő kiindulópontként nemcsak a saját aktuális tudati beállítódását teheti metapragmatikai reflexió tárgyává. Hasonlóképpen a tér- és időbeli pozícióhoz és a szociokulturális szituáltsághoz, ez a fajta kontextusfüggő kiindulópont is áthelyeződhet más – az aktuális megnyilatkozótól különböző – mentális ágensre (→ 2.3.2; vö. Tátrai 2017a: 1049–1051, 2019: 18–25).
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
(49)
A látogatás után pedig éppen ő kezdett faggatni, hogy mért mentünk oda.23
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
A (49) a perspektivizációt egy függő idézettel szemlélteti, ahol a reflexív kontextualizálóként funkcionáló idéző mondat a referenciális jelenet egy harmadik személyként megkonstruált szereplőjének a tudati pozícióját hozza játékba (vö. ő kezdett faggatni) (a perspektivizáció és az idézés kapcsolatához l. Tátrai–Csontos 2009).
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
(50)
és egy pillanatra arra gondoltam, hogy lehet, hogy nem az ő szobája, hanem csak bejött ellopni valamit24
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
Az (50) esetében viszont a megnyilatkozó korábbi énjének tudati beállítódása jelenik meg kiindulópontként az első kontextualizáló tagmondatban (arra gondoltam[, hogy]). Így az ebbe ágyazódó, ugyancsak kontextualizáló szerepű második tagmondatban (lehet[, hogy]) kifejeződő episztemikus bizonytalanság sem az aktuális beszélőre, hanem annak korábbi énjére vonatkozik.
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
(51)
A tegnapi viharban persze nem jött senki ide, amikor leszakadt a villámhárító…25
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
Az (51) pedig a perspektivizációt az irónia jelenségével összefüggésben problematizálja. Ha a példában található megnyilatkozást úgy értjük, hogy annak beszélője a villámhárító leszakadásával összefüggésben feltételezett segítségnyújtás elmaradását nemhogy nem helyesli, hanem egyenesen az azzal kapcsolatos kritikáját implikálja, akkor abban a persze kifejezés ironikus értelmezését követjük.

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
Az (51) segítségével egyfelől arra is rá lehet mutatni, hogy egy nyelvi konstrukció ironikus értelmezésének alapvető feltétele és velejárója a perspektivizáció felismerése, vagyis annak tudatosítása, hogy az aktuális megnyilatkozó az adott konstrukció erejéig elhárítja magától a mondottak érvényességéért a felelősséget (nem mondja komolyan, amit mond). Az irónia így a perspektivizációra alapozott rejtett (implikált) metapragmatikai reflexióként teszi lehetővé egy szituáció kritikai értékelését (→ 4.1.1.2, → 5.3.2; l. Tátrai 2017a: 1053–1057; vö. még Svindt–Tátrai 2021). Másfelől a példa arra is ráirányítja a figyelmet, hogy a metapragmatikai tudatosság és az azon alapuló reflexív kontextualizáció nem egyszerűen nyelvi jelzések megnyilatkozói alkalmazásba vétele, hanem a diskurzus résztvevőinek különböző mértékű és jellegű reflexív viszonyulása a dinamikus jelentésképzéshez és az abban szerepet kapó nyelvi konstrukciókhoz.
1 Ebből a szempontból sajátosnak tarthatók azok a konstrukciók, amelyek a megnyilatkozó tudati beállítódását objektiválva deiktikusan lehorgonyzódnak az elemi mondatban (pl. szerintem, véleményem szerint, vagy nekem dativus eticusként (vö. Pomázi 2021, 2022)).
2 Imrényi (2017: 751–752) az attitűd fogalmát leszűkítve az értékelés kifejezésére vonatkoztatja, itt azonban az attitűd kiterjesztett fogalomértelmezése jelenik meg, amelyben a szubjektív attitűd az episztemikus modalitás és az evidencialitás kifejezésére is vonatkozik.
3 Kivi
4 https://reader.dia.hu/document/Meszoly_Miklos-Volt_egyszer_egy_Kozep_Europa-117
5 https://www.instagram.com/p/BXOFlU2hgRf/?hl=hu
6 Az evidencialitásról a magyar nyelv vonatkozásában l. Kugler 2015, valamint 2017: 474–480.
7 https://reader.dia.hu/document/Meszoly_Miklos-Volt_egyszer_egy_Kozep_Europa-117
8 https://www.stylemagazin.hu/hir/Barcsak-meg-tudnatok-meg-dorgalni/21634/keresd-a-not/lelekhangok/
9 Ahogy a (41b) is mutatja, a magyar óhajtó mondatban a bárcsak mondatbevezető típusjelölő feltételes módú igealak használatával jár együtt (vö. lenne). A feltételes összetett mondat viszont feltételes módú igealak nélkül is létrehozható, ahogy ezt a (41a) is példázza (l. még Kugler 2017b).
10 https://reader.dia.hu/document/Meszoly_Miklos-Volt_egyszer_egy_Kozep_Europa-117
11 A referenciális és a relációs koherencia fogalmához l. Sanders–Spooren 2001; a diskurzusjelölőkről l. Fraser 1999; valamint Dér 2020.
12 https://reader.dia.hu/document/Meszoly_Miklos-Volt_egyszer_egy_Kozep_Europa-117
13 MNSZ2; l. Roskó 2020: 119.
14 Kivi
15 https://reader.dia.hu/document/Meszoly_Miklos-Volt_egyszer_egy_Kozep_Europa-117
16 Kivi
17 https://mek.oszk.hu/02200/02285/02285.htm
18 https://telex.hu/kulfold/2022/12/16/orosz-ukran-haboru-hirfolyam-296-nap
19 Itt tehát – szemben korábbi írásaimmal (vö. pl. Tátrai 2011a: 122–123, 2019: 18–20) – nem teszek javaslatot a szubjektivizáció langackeri fogalomértelmezésének kiterjesztett értelmezésére (vö. még Sanders–Spooren 1997), azaz a szubjektivizációt a reflexív kontentextualizálók jellemzéséhez, nem pedig átfogó magyarázatához alkalmazom.
20 https://reader.dia.hu/document/Meszoly_Miklos-Volt_egyszer_egy_Kozep_Europa-117
21 Történeti szempontból megemlíthető, hogy az elemi mondaton belüli kontextualizálók gyakran önálló tagmondatból származnak (pl. a talán az (úgy) találom, hogy, a bizony pedig a bizonyos, hogy tagmondatból).
22 Kivi
23 https://reader.dia.hu/document/Meszoly_Miklos-Volt_egyszer_egy_Kozep_Europa-117
24 Kivi
25 https://reader.dia.hu/document/Meszoly_Miklos-Volt_egyszer_egy_Kozep_Europa-117
Menü