Az aposztrofé itt követett értelmezése eltávolodik a retorikai hagyományban uralkodó alakzatfelfogástól, így nem tartja például céljának az aposztrofé elhelyezését az alakzatok rendszerében. Ehelyett bizonyos, az aposztrofé és a líra közötti kapcsolatra reflektáló irodalomelméleti belátások (l. Frye 1957; Culler 1981, 2015) kognitív nyelvészeti adaptációjára tesz kísérletet. A retorikai hagyomány alakzatértelmezésétől való eltávolodást a funkcionális kognitív nyelvészet előbbitől eltérő jelentésfelfogása teszi leginkább indokolttá. E kiindulópontból ugyanis a jelentés nem a nyelvi tevékenységet megelőzően létező mentális objektumként, hanem olyan interszubjektív aktusként nyer értelmezést, amely egy közös figyelmi jelenet résztvevői számára lehetővé teszi, hogy a világról szerzett tapasztalataikat megkonstruálva azokon megosztozzanak (→ 2.2; vö. még Sinha 1999; valamint Verschueren 1999). Amennyiben pedig a nyelvi megismerés társas jellegéből indulunk ki, az esszenciálisan diszkurzív természetű aposztrofé alakzatának érdemes külön figyelmet szentelnünk.