A szociokulturális szituáltságot mint kontextusfüggő kiindulópontot érvényre juttató társas deixis olyan nyelvi művelet, amely a résztvevők társas világából származó ismereteket vonja be a diskurzus értelmezésébe (l. Tátrai 2017a: 968–974). A társas deixis – az említett kontextuális ismeretek mozgósításával – a szóba kerülő referenciális jelenet megértéséhez a megnyilatkozó szociokulturális szituáltságából kínál fel kontextusfüggő referenciapontokat. Ennek keretében természetesen a deiktikus kivetítés is lehetővé válik, vagyis az, hogy – hasonlóan a tér- és időbeli tájékozódás centrumához – a megnyilatkozó a társas tájékozódás centrumát is áthelyezze egy tőle különböző társas létezőre (l. Tátrai 2017a: 976–980; vö. még Németh T. 2019b).

 

 

A (22)-ben az akadj, illetve a maradj E/2. igealakok a beszédpartnert, a nekem E/1. névmás pedig a megnyilatkozót objektiválják a referenciális jelenet szereplőiként, amelyben a szerelem-ként azonosított ez harmadik személyű entitásként konstruálódik meg. Az E/2. igealakok ugyanakkor a megnyilatkozó társas attitűdjét is érvényre juttatják azzal, hogy tegező formákként közvetlen, bizalmas viszonyt konstruálnak a résztvevők között. A társas attitűdjelölés azonban nem csupán a személyjelöléshez kötötten valósulhat meg (l. Tátrai 2017a: 935–938). A (22)-ben például a szar kifejezés használatával a megnyilatkozó anélkül képes közvetlen, bizalmas viszonyt kialakítani a beszédpartnerével, hogy valamilyen megszólítással vagy tegező formával objektiválná őt. Sőt ezzel a kifejezéssel a megnyilatkozónak nemcsak a beszédpartnerhez, hanem a diskurzus megalkotottságához, továbbá az adott nyelvváltozat, nyelvi regiszter normáihoz való szociokulturális viszonyulása is érvényre jut. Így megszólalását sokan tekinthetik lazának, hétköznapinak, esetleg durvának vagy éppen szlengesnek, sőt akár cinikusnak is. A társas attitűdjelölés tehát – amelyet Sanders–Spooren (1997) nem problematizál a referenciális központtal összefüggésben – az alkalmazott nyelvi konstrukciókat a diskurzus megformálásával kapcsolatos, közösségi alapú, kulturális kötöttségű elvárásokkal hozza viszonyba, mégpedig a megnyilatkozó szociokulturális szituáltságából kiindulva. Mindez pedig azt jelenti, hogy a társas deixis olyan nyitott kategória, amely nemcsak a referenciális jelenetbeli szereplők azonosításának, hanem a stílustulajdonítás műveleteinek is keretet ad (→ 5.1).