A hatályos 2000. évi C. számviteli törvény 88. § (1) és (2) bekezdés szerint „a vállalkozó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről, annak változásáról a tényleges körülményeknek megfelelő, megbízható és valós képet kell mutatnia… Értékelni kell a vállalkozó valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetét, az eszközök és a források összetételét, a saját tőke és a kötelezettségek tételeinek alakulását, a likviditás és a fizetőképesség, valamint a jövedelmezőség alakulását” (netjogtar.hu, 2020). Vajon a törvény készítői gondoltak-e arra, hogy az elemzés tartalma és logikai váza megfelelő, ahogyan az említett hatályos szöveget olvassuk?

 

A pénzügyi elemzéshez alkalmazott módszertanoknak óriási a tárháza. Mi az alábbiakban célirányosan választunk ebből a széles kínálatból: különösen a multikauzális ok-okozati összefüggéseket feltáró vizsgálatokra koncentrálunk, mivel így egyszerre több nézőpontból tárhatunk fel számszerű kapcsolatokat.

 

A monokauzális ok-okozati összefüggéseken túllépő, multikauzális pénzügyi mutatószám-rendszereknek két nagy csoportja létezik: analitikus és szintetikus. A multikauzális analitikus pénzügyi mutatószám-rendszerekben egy úgynevezett mutatószám-piramis keletkezik, amely a számolási interdependencián keresztül megkönnyíti a mutatószám felépítését és kiértékelését. A pénzügyi kiértékelésen kívül az információszerzés összefüggéseit is jól szemlélteti (DuPont-rendszer, ZVEI mutatószám-rendszer, Reichmann-Lachnit-rendszer). Ellenben kikapcsolja a döntésreleváns komponenseket, mivel azok a mutatókban nem dokumentálhatók, algebrai szempontból más mutatókkal nem kapcsolhatók össze (Buchner, 1985).

 

 

ahol

EAT = Earnings after Taxes = adózás utáni eredmény

EBT = Earnings before Taxes = adózás előtti eredmény

EBIT = Earnings before Interest and Taxes = kamat- és adófizetés előtti eredmény

NSR = Net Sales Revenue = értékesítés nettó árbevétele

Total Assets = összes eszköz

Investments = befektetések

Equity = saját tőke

 

A ZVEI mutatószám-rendszer (lásd 1. függelék) – a DuPont-modellhez hasonlóan – egy mutatószám-piramis. A mutatószámok között nemcsak matematikai, hanem tartalmi összefüggések is vannak. A rendszer fő- és segédmutatókra osztja fel a mutatókat (összesen 210 egyedi mutatószámot tartalmaz, ezen belül 88 fő- és 122 segédmutatóból áll). A főmutatók kijelölik az elemzés területeit, és meghatározzák a további elemzések tartalmát. A segédmutatók szerepe csupán annyi, hogy matematikailag alátámasszák a főmutatókat, illetve formai összefüggéseket teremtsenek a főmutatók között. A rendszer viszonyszámokat és abszolút adatokat egyaránt tartalmaz. Felhasználja a számviteli beszámoló, valamint a költségek és teljesítmények, a belső eredményszámítások adatait. Érdemes megjegyezni, hogy bár az elektronikai ipar területén dolgozták ki, más ágazatok vállalkozásai esetében is alkalmazható. A szerkezetét nem módosíthatjuk, így viszonylag rugalmatlan. A ZVEI-modell vegyes mutatószám-rendszer. Egyrészt a vállalat növekedését értékeli, másrészt a gazdálkodás különböző megközelítésű, párhuzamosan végzett vizsgálatait jelenti. Elemzéshez és tervezéshez egyaránt alkalmazhatjuk.

 

Az RL-modell rugalmasnak tekinthető, kiválasztható mutatószámokból épül fel, amelyek az adott vállalkozás profiljának megfelelően alakíthatók. Figyelembe veszi azt is, hogy a mindenkori fizetőképesség fenntartása lényeges követelmény egy társaság esetében.