A skálázhatóság az egyik hajtóerő, amely kezdő vállalkozássá alakítja az induló vállalkozást – ellentétben a kisvállalkozásokkal vagy az induló vállalkozásokkal. Steve Blank, a startup úttörője egyszer úgy határozta meg a startupokat, mint „ideiglenes szervezeteket”, amelyek „megismételhető, skálázható és nyereséges” üzleti modellt keresnek. Minél több tényező kedvez az üzleti modell bővülésének, annál nagyobb a skálázhatóság foka.

A skálázási képesség nem ér véget önmagában az üzleti modell bővítésével (9.4. ábra). Arról is szó van, hogy ezt a növekedést (eladásokat, új piacok szerzését) milyen mértékben lehet növelni anélkül, hogy további jelentős beruházásokat kellene eszközölni az infrastruktúrába, a termelésbe vagy új alkalmazottak felvételébe. A skálázhatóság azt is jelenti, hogy a bővítés erőfeszítéseinek arányosnak kell lenniük a növekedéssel. Minél kedvezőbb az erőfeszítések és a növekedés aránya, annál sikeresebb a skálázhatóság. Éppen ezért nehéz olyan vállalatot méretezni, amelynek aránytalanul nagy összeget kell befektetnie a növekedéshez. A nagymértékben skálázható üzletindítás tehát gyorsan és olcsón bővülhet, és a megnövekedett keresletet is kiszolgálhatja. Így szinte gond nélkül képes megszólítani az új nemzetközi piacokat (9.4. ábra).

Felsoroljuk azt a tíz leggyakoribb és legveszélyesebb hibát, amelyeket egy ügyvezető vagy board elkövethet egy szervezet szignifikáns fejlődése során: túl gyors növekedés; fókuszhiány; idő előtti toborzás; hibás menedzsment; nincsen hosszú távú cél; szétesés, széttagoltság; marketinghiány; befektetőhiány; skálázhatatlan infrastruktúra; az agilitás hiánya.1