Szalka Éva, Katits Etelka

 

 

A saját fejlesztésű EkoWIN pénzügyi elemző, előrejelző és vállalatértékelő számítógépes szakértői rendszer minden eredményt kétféleképpen minősít: „durván” egy ötfokozatú A-B-C-D-E skálán és „finoman” egy 0 és 100 közötti, egytizedes pontosságú, teljesítménypontnak nevezett értékkel. Az ötfokozatú skála jelentése: (E)=kritikus; (D)=problematikus; (C)=elfogadható; (B)=jó; (A)=kiváló. A szoftver minden számított értékhez előre definiál hat darab küszöbértéket. A küszöbök között lévő értékekhez tartozó teljesítménypontot lineáris interpolációval számolja ki a program. Az egy-egy modulba tartozó számításokkal kapott értékek teljesítménypontja az adott modulban szereplő egyedi számítások teljesítménypontjainak a rendszerben előre definiált súlyokkal számított átlaga. (Az átlagképzésben felhasznált súlyok a számítások fontosságát, jelentőségét fejezik ki.) Egy-egy modul A-B-C-D-E minősítése – az átlagos teljesítménypont alapján – a következő módon történik: 0–19,9=(E)=kritikus; 20–39,9=(D)=problematikus; 40–59,9=(C)=elfogadható; 60–79,9=(B)=jó; 80–100,0=(A)=kiváló.

 

 

Az értékesítési teljesítményt a forgalmi költség eljárással készülő, „B” típusú eredménykimutatás tükrözi, amely az adott időszak értékesítési bevételeiből indul ki, szembeállítva a hozzájuk kapcsolódó ráfordításokkal. A termelést/termelékenységet mint a gazdasági teljesítmény második összetevőjét jelző termeléscentrikus, összköltség-eljárással készülő, „A” típusú eredménykimutatás az adott időszakban felmerült összes ráfordításból indul ki, szembeállítva a ráfordítások által elért bevételekkel és az aktivált saját teljesítményekkel. A gazdasági teljesítmény harmadik összetevője a pénzáramláson alapuló, pénzügyileg realizált eredmény, amely az alábbi három okból tér el az értékesítési eredménytől.

 

Amikor egy potenciális befektető döntéshozatal előtt áll, akkor – a kockázatokon túl – a lekötött tőkéjére vetített minél nagyobb hozam érdekli. Ezek után az lenne a logikus, ha a pénzügyi elemzők is elsősorban a tőkearányos jövedelmezőségi mutatók alapján rangsorolnák akár a vállalatokat, akár az ágazatokat. A tapasztalt szakemberek azonban sokkal inkább hajlamosak az árbevétel-arányos nyereségre alapozni véleményüket, mert tudják, hogy a tőkearányos nyereséget a cég finanszírozási politikája jelentősen torzíthatja. Vegyünk például két élelmiszeripari céget, amelyek ugyanazokat a termékeket forgalmazzák, ugyanolyan mennyiségben és haszonnal, de az egyik teljesen saját tőkéből finanszírozott épületben működik, míg a másik bérli azt (vagyis az épület nem része a vagyonának). Ha tényleg hasonlóan működnek, akkor árbevétel-arányos nyereségük nagyjából hasonló lesz – az egyik értékcsökkenési leírást, a másik bérleti díjat számol el a ráfordítások között –, de tőkearányos nyereségük akár nagyságrendileg is eltérhet egymástól. Létezik még egy érv az árbevétel-arányos megközelítés mellett: mégpedig az infláció, amely ugyan minden mutatószámot torzít, de a bevételek és a ráfordítások időben közelebb állnak egymáshoz, ezért arányuk is kevésbé torzul, mint a több éve beruházott eszközök értéke és az elért eredmény aránya. Tehát a gyakorlatban használt árbevétel-arányos jövedelmezőségi számítások viszonylag a legkedvezőbbek, de az alábbi két problémától nem tekinthetünk el.

 

Amíg az értékesítés és a termelés között még a jellegzetesen készletre termelő cégeknél is ritkán van igazán jelentős eltérés, addig a pénzügyi realizáció sokkal kedvezőtlenebb az értékesítési eredményhez képest. Miért? Ha egy vállalat állandó készlet-, vevő- és rövid lejáratú kötelezettség állománnyal működne, akkor pénzügyileg realizált eredménye elvben (az értékcsökkenési leírás összegével) nagyobb lenne, mint az értékesítési eredmény. A kisebb pénzügyi eredményt tehát csak a jelentősen megnövekedett készlet- és vevőállománnyal, valamint a jelentősen csökkent rövid lejáratú kötelezettség állománnyal lehet magyarázni. Érdekes, hogy a pénzügyi eredmény romlását nemcsak a dekonjunktúra szokásos tünetei – az eladhatatlan készletek és a rosszul fizető vevők állománynövekedése – okozhatják, de a lendületes fejlődés, a növekedési expanzió is járhat működési zavarokkal, a készlet- és vevőállomány növekedésével, valamint a rövid lejáratú kötelezettség állomány relatív csökkenésével. Az értékesítési mutatók szintén jelentősen eltérhetnek a szokásos módon számolt eredményektől, az úgynevezett „nettósítás” miatt. Az eltérés – pozitív eredmény esetén – mindig javulás. Ez a javulás azonban nem „szépítés”, hanem éppen a reális teljesítményt tükrözi. Ismerünk például olyan anyavállalatot, amely a belső transzferárak kalkulálásakor 10 százalékos árbevétel-arányos nyereséget garantál leányvállalatának. Ha ez a leányvállalat olyan munkákat is elvállal, amelyekre valójában nincsen kapacitása, és ezeket változatlan áron „továbbpasszolja” alvállalkozóknak, akkor az eredménye abszolút összegben nem változik, árbevétele mégis megnő, így árbevétel-arányos eredménye csökken, tehát joggal tart igényt magasabb összegű támogatásra. Ha a reális – nettó – jövedelmezőséghez kötnék a támogatását, akkor nem volna értelme az efféle praktikáknak.

 

A IV. modul a dinamikus likviditási rátákat tartalmazza, amelyek az éves bruttó cash flow és a kötelezettségek arányáról nyújtanak információkat. Az a kedvező, ha az éves bruttó cash flow minél nagyobb arányban fedezi a RLK-t (8.2. táblázat).

 

 

 

Láthatjuk, hogy az élelmiszeripari ágazati minta értékesítésének minősítése a vizsgálat utolsó évében, 2022-ben érte el a legkedvezőtlenebb értéket. Az eszközarányos (üzemi és adózás előtti) eredmény rontja leginkább a 2022-ben elért elfogadható minősítést a korábbi jó minősítéshez képest. Az ágazati minta termelékenysége alakulásának értékelésénél a következő minősítést kaptuk:

 

 

Jól látszik, hogy az élelmiszeripari ágazati minta termelékenysége a vizsgálat utolsó évében, 2022-ben érte el a legkedvezőtlenebb értéket, amit leginkább az eszközarányos termelési (üzemi és adózás előtti) eredmény csökkenése okozott, és ez végig rontja a termelékenység minősítését. A nettó (adózás előtti) termelékenység javulása sem tette lehetővé, hogy az ágazat 2022-ben a jó kategóriába kerüljön. Az ágazati minta pénzügyi realizációja alakulásának értékelésénél a következő minősítést kaptuk:

 

 

Az EkoWIN szakértői rendszer gazdasági teljesítményt meghatározó harmadik összetevője a pénzügyi realizáció, amikor kizárólag a pénzmozgáshoz kötött tételeket vesszük figyelembe. A három összetevő minősítése közül az élelmiszeripari ágazati minta tényleges pénzárammal mért gazdasági teljesítménye a vizsgálat utolsó évében, 2022-ben sem javult, végig az elfogadható sávban maradt. Ez a készletek és a vevői követelések növekedésének következménye, ami növelte a pénzlekötést (a 8.1. táblázatban szürke háttérrel jelölt érték), és így csökkentette a pénzügyi realizált eredményt. Az ágazati minta gazdasági teljesítményének (jövedelmezőségi mix) összesített minősítése az alábbi:

 

Tehát a magyarországi top élelmiszeripari ágazati minta gazdasági teljesítményének összesített minősítése a két üzleti év „jó” minősítésének alsó sávjából a nem sokkal kedvezőtlenebb „elfogadható” sáv felső kategóriájába került a többi vizsgált évben. Így az ágazat elkerülte a „kritikus”, a „problematikus” minősítést, és nem került lejjebb az „elfogadható” minősítés felső, a „jó” minősítéshez közel álló kategóriájából. A pénzügyi realizációs folyamatokban 2016-ban és 2019-ben bekövetkezett mérsékelt visszaeséssel együtt a termelékenység és az értékesítés fokozását sem látjuk, ami az ágazat gazdálkodása számára jelzésértékű.

 

 

A pénzügyi stabilitás vizsgálatának logikája a következő: a tőkeszerkezet változása illeszkedjen az eszközlekötés időtartamához úgy, hogy a fizetőképesség maradjon zavartalan időpont és lejárati idő szerint, mert így zökkenőmentes lesz a forgótőke-gazdálkodás (8.2. táblázat).

 

 

Az élelmiszeripari ágazati minta tőkestruktúra-alakulásból eredő finanszírozási kockázatának értékelésénél a következő minősítést kaptuk: a tőkeszerkezet 2016–2018 közötti pontszámai a „kiváló” sáv alsó feléből 2019-től a „jó” sávba, 2021-ben pedig az „elfogadható” sávba kerültek, majd 2022-ben a „jó” sáv közepére esnek. 2017-ben a legkedvezőbb minősítésű kategóriában találjuk (8.6. ábra). Mivel az élelmiszeripari ágazat nemcsak operatív finanszírozási forrást (forgótőkét), hanem stratégiai tőkét is igényel, az összes forráson belül a sajáttőke-ellátottságra vonatkozó döntések fokozott figyelmet igényelnek.

 

 

A vizsgált ágazat tőkeszerkezetének minősítésekor azt látjuk, hogy amíg a fedezeti tőke tartós forrásokon belüli részaránya csökkent, addig a fedezeti tőke változásának összes forráson belüli aránya megnőtt. Az utóbbi a kockázatviselő és az önfinanszírozó képesség növekedését jelenti. Mindezek mellett a befektetett eszközök sajáttőke-fedezete és a hosszú lejáratú kötelezettségek eszközfedezeti biztosítéka a „kiváló” sávból a „jó” sávba került.

 

 

Az élelmiszeripari ágazati minta időponti likviditásának értékelésénél az alábbi minősítést kaptuk:

 

 

Az ágazat statikus likviditási fokozat szerint számított valamennyi értékének alakulása kedvező tendenciát mutat, mert a forgóeszközök adott csoportjai egyre inkább kedvező mértékben és összetételben fedezik az üzletmenethez kapcsolódó tartozásokat, ami fokozódó biztonságot jelent a zökkenőmentes gazdálkodás terén.

 

 

A vizsgált ágazat működési és finanszírozási dinamikájának minősítése az alábbi:

 

A vizsgált ágazatban a készletek futamideje nagyjából másfél hónapot tett ki, de emelkedő tendenciára, kilengésekre utaló, szélsőséges eredményeket nem kaptunk. Miközben a követelések ellenértékét 30 napon belül sikerült realizálni, addig az ágazat a szállítók irányában 30 nap fölött rendezte tartozását, ezért érvényesült „a vevő finanszírozza a szállítót” elv (8.2. táblázat). Így a vizsgált ágazat működési és finanszírozási dinamikájának minősítése 2022-ben a „jó” sáv negyedik negyedébe esett, közel járt a „kiváló” sávhoz (8.10. ábra).

 

 

A vizsgált ágazat jelentős problémát hordoz azáltal, hogy likvid finanszírozási forrásról kell gondoskodni, mivel 2016 és 2022 között emelkedett a pénzlekötési idő a készletekben és a kintlévőségekben a szállítói tartozások rendezésének idejéhez képest, ami fokozza az üzleti – valamint a finanszírozási és a likviditási – kockázatot. A cégek irányítóinak tehát gondoskodniuk kell a működés zökkenőmentes finanszírozásáról. Ügyelniük kell arra, hogy a pénzlekötések idejéhez igazítsák halasztott vagy új tartozásaik rendezési idejét.

 

 

Az ágazatot – befektetői és a pénzügyi vezető szemszögéből – összességében stabilnak és jónak értékeljük, közel a „kiváló” sávhoz. Tehát az ágazat 2016 és 2022 közötti pénzügyi stabilitásának és kockázatviselő képességének elemzéséből arra következtetünk, hogy a dinamikusan változó külső környezeti hatások reziliens és preventív módon történő kezelésével növekedési pályára kerülhet (8.12. ábra).

 

 

A 8.13. ábra szemlélteti az ágazat pénzügyi pozíciójának alakulását a 2016 és 2022 közötti beszámolási időszakban. Az ágazat a siker zónájában van, de figyelni kell zónán belüli aktuális helyzetére. A gazdasági teljesítmény és a kockázatviselő képesség egyaránt javult, és 2022-ben már a kiváló zóna közelébe került. Ez is alátámasztja, hogy az ágazat növekedési pályára állítható, de ehhez nagyon körültekintő és üzletileg intelligens menedzselés szükséges.

 

 

Elérkeztünk vizsgálódásaink végéhez. Három kérdés megválaszolása állt a középpontban.

 

Az első kérdésre számításokkal alátámasztottan válaszoltunk két pénzügyi szakértői rendszer moduljainak alkalmazásával. Melyek tehát a gazdasági teljesítmény és a pénzügyi stabilitás összetevői a multikauzális ok-okozati összefüggésrendszer világában? Az EkoWIN pénzügyi szoftver az értékesítési, a termelékenységi és a pénzügyi realizációs folyamatok vizsgálatával méri a gazdasági teljesítményt. A pénzügyi stabilitás vagy kockázatviselő képesség akkor kedvező, ha a tőkeszerkezet változása illeszkedik az eszközlekötés időtartamához úgy, hogy a fizetőképesség időpont és lejárati idő szerint is zavartalan, mert így zökkenőmentes lesz a forgótőke-gazdálkodás. Mindezek következményeként alakul a pénzügyi pozíció térképen történő elhelyezése (8.13. ábra).

 

 

A stabilizált és profitábilis működés megnyitja a lehetőségeket a további növekedés előtt. Az alábbi két alapvető finanszírozási forgatókönyv szerint érdemes tervezeteket készíteni.

 

Tehát a növekedési pályára állítás két forgatókönyvét a stabilizálást követően lehetne megvalósítani. A két növekedési forgatókönyv közül az önerőből történő változat áll közelebb az ágazatban jelentős számban tevékenykedő családi vállalkozások tulajdonosainak gondolkodásához. A sikeres stabilizálás és a növekedési program véghezviteléhez is elengedhetetlen a professzionális és agilis cégvezetés. Napjainkban mindez nélkülözhetetlen a sikeres átörökítési folyamathoz csakúgy, mint a növekedési pálya programjának végrehajtásához, ezzel hosszabb távon jelentősen növelve a tulajdonosi értéket. Javasoljuk az értékesítési árbevételből levezetett nyereségre vonatkozó növekedési cél megfogalmazását, amely a tulajdonosi érték (Shareholder Value, SV) növelése érdekében történik. Az értékteremtési kör hozzájárul a növekményes SV- vagy családi érték létrejöttéhez. A gyújtópont a hatékony beruházás realizálása. Az a családi vállalkozás, amelyik beruház, növekszik, és növekményes szabad pénzáramot ér el, amely megalapozza a növekedést, egyúttal nyereségesen növekszik, ezért SV-értéke emelkedik, tőkét vonz és képes újra beruházni – így pedig érvényesül(het) nemcsak az értékteremtési, hanem az értékgeneráló kör is a magyarországi élelmiszeriparban (8.14. ábra).