Bár egyes munkák olyan új aspektusokat integrálnak, mint a folyamat különböző szakaszai (Chowdhury, 2002) vagy a kontextuális kölcsönös függőségek (Castrogiovanni & Bruton, 2000), úgy tűnik, a vállalati fordulatkezelési kutatás ragaszkodik a szervezeti változások operatív és stratégiai dichotóm kategorizációjához. Pearce és Robbins, valamint Pandit kezdeti áttekintései ezt a koncepciót erősítették meg (Pearce & Robbins, 1993; Pandit, 2000).

A téma egyik ismert szerzője, Pandit már bő két évtizeddel ezelőtt is úgy vélekedett, hogy a vállalati fordulat gyakori előfordulása ellenére a jelenség megértése nagyon hiányos (Pandit, 2000). Úgy vélte, ennek két oka van. Először is a kutatás tervezésével kapcsolatos problémák: a jelenséget helytelenül definiálták, ami azt eredményezte, hogy az elemzéshez nem reprezentatív eseteket választottak ki. Sok fontos kutatási kérdést figyelmen kívül hagytak, vagy túl ritkán tettek fel, ami leegyszerűsítő magyarázatokat eredményezett. A kvalitatív vizsgálatok eredményeinek érvényessége pedig összességében korlátozott a helytelen módszertani kivitelezés miatt. Másodszor, a vizsgálatok nagyrészt ad hoc jellegűek, mivel vagy előzetes elméleti útmutatás nélkül zajlottak, vagy nem tudták utólag összefüggésbe hozni a megállapításokat a meglévő elmélettel.

Az 1990-es években az 1980-as évekbeli M&A-hullám eredményeként tetemes mennyiségű releváns kutatás született. A 2000-es évek szakirodalmának növekedéséhez az 1997-es ázsiai pénzügyi válság és a 2001. szeptember 11-i támadás is „hozzájárult”. Így a makrogazdasági szorongás és annak a vállalatokra gyakorolt hatásai egyértelműen összekapcsolhatók a következő években megjelent fordulattal és a szerkezetátalakítással kapcsolatos publikációkkal. Tehát joggal várhattuk, hogy a 2010. évet követően a fordulatkezelési kiadványok „dagályát” fogjuk tapasztalni, válaszul a 2008-as és az azt követő évek globális pénzügyi válságára.

A vállalati fordulatkezelési kutatásokra az 1990-es évek második felétől jellemző az inter- és multidiszciplináris területkezelés (általános menedzsment, közgazdaságtan, vállalati pénzügyek és számvitel, marketing stb. területeken). A XXI. századba lépve minden döntés a fenntartható vállalati hálóban és a digitalizált világban születik, ami a gazdaságtudományok terén minden szakterületet egyaránt érint (lásd 2.5. fejezet).

Mivel a túlélésért küzdő cégek az átfogó szervezeti változás szükségességével szembesülnek, a lehetséges fordulatkezelési stratégiák sokrétűek, és természetükben vagy elméleti megalapozottságukban alapvetően különböznek egymástól (Bowman & Singh, 1993). Ennélfogva a vállalati szorongás és fordulat területéről készült munkák csupán két dimenzió szemszögéből történő áttekintése téves következtetésekhez vezethet. Például Liou és Smith empirikus kutatásaik nyomán megerősítik, hogy a felső vezetők leváltásában – ami operatív fordulatkezelési stratégia – ellentmondásosnak tűnik, ha figyelmen kívül hagyjuk a procedurális és kontextuális hatásokat (Liou & Smith, 2006). A vezérigazgatók elbocsátásának időzítését és folyamati szakaszát figyelembe véve azonban világossá válik, hogy kizárólag a szorongás korai szakaszában kezdeményezett vezetői helyettesítések befolyásolják pozitívan a fordulatot (Daily & Dalton, 1994; Tushman & Rosenkopf, 1996).

A pénzügy- és menedzsmentkutatás összevetésében figyelemre méltó, hogy a pénzügykutatók az utóbbi években egyre gyakrabban választották ezt a témát. Így a makrogazdasági nehézségek és azok cégekre gyakorolt hatásai egyértelműen összefüggésbe hozhatók a következő évek fordulat- és szerkezetátalakítási kutatásaival kapcsolatos publikációs magatartással. Napjainkban már tapasztalhatjuk a publikált kutatások fellendülését a 2008-as és az azt követő évek globális pénzügyi válságára és a 2019-ben kirobbant Covid egészségügyi válságra válaszul.