A különböző szakterületek tudósai folyamatosan fejlesztették a téma megértését, a publikációk kezdeti trendje alapján számos megállapítást és meghatározást adva. A fordulat általában meghatározható úgy, mint „hanyatlás és felépülés a nehézségekből” (Schendel et al., 1976, 3). Hofer és Bibeault első konceptuális publikációi alapján (Hofer, 1980; Bibeault, 1982) megjelent a vállalati fordulatkezelési szakirodalomban az „operatív” és „stratégiai” szervezeti válaszok két csoportja a szorongás és a kimerülés idején (Eichner, 2010; Hambrick & Schecter,1983; Ofek, 1993; Pearce & Robbins, 1993; Schendel et al., 1976).

Ennek az időszaknak és irányzatnak az eredménye a vállalati csőd mint betegség előrejelzése. Meghatározóan matematikai-statisztikai módszerek segítették a kvantitatív modellalkotást ebben a témakörben.

Pettigrew a konjunktúra-elmélet égisze alatt hangsúlyozza azokat a turnaround tényezőket, amelyek exogének a vezetői cselekvések szempontjából (Pettigrew, 2012). Ezeket általában a vészhelyzet előtti szakaszban határozzák meg annak érdekében, hogy összehasonlítható alapot teremtsenek az elemzésekhez, ami a külső optikát igazolja.

A vállalati fordulatkezelési kutatások úgynevezett koncepcionális tartalma az 1980-as évek végéig kialakult. Ez a megközelítés természetesen napjainkban is őrzi a helyét, mivel ez jelenti azt az alapot, amelyből a többi irányzat születik és továbbfejlődik (3.1. ábra).