E tényező fizikai kémiai hátterét a Huggins-féle szorpciós modell tudja megadni, mely összefüggés a polimer mátrixba behatoló ágens („penetráns”) hatását (aktivitását) írja le a már említett χ kölcsönhatási tényező és egy ϕp koefficiens segítségével:

A kísérleti úton meghatározható p és ϕp értékek alapján, az irodalomban megtalálható p0 adatok segítségével, a χ értékek regressziós módszerrel számíthatók. Úgy találták, hogy a jó oldhatóságnál χ értéke kisebb, mint 2 (De Bo, 2002) a vizsgált gumiszerű polimerek és ágensek körében.

Az egyes ágensek – dimetil-szulfid, triklór-etilén, toluol, aceton, etil-benzol, diklór-metán, kloroform, szén-tetraklorid – polidimetilsziloxán (rövidítve PDMS) membránra vonatkozó oldhatósági adataiból, kritikus hőmérsékletéből és p0 adataiból kapott értéket a χ és

szorzat függvényében ábrázolva a különféle polimerek esetén egyenest kapunk (R2 = 0,94) (Dingemans, 2008). A diagramon megadott értékeket további, polimerekre vonatkozó adatokkal kiegészítve megállapítható, hogy azok is jól illeszkednek az egyenesre.

Így már megbízhatóan leírható a kapcsolat az oldhatóság (S), a kritikus hőmérséklet (Tc), a hőfok (T) és a χ kölcsönhatási tényező között, és értelmezhető az oldhatóság szerepe a membrános gázszeparáció transzportfolyamatai során.