Támasztóréteges folyadékmembránokat készítettünk cellulóz-acetát pórusos membrán, szénsavanhidráz és pektin felhasználásával, és buborékpontos porozimetriás technikával mértük a stabilitását. A kritikus nyomás, amely már kihajtja a pórusokból a pektines folyadékot, 7,2 barnak adódott, ami háromszorosa a pektin nélküli kontrollméréseknél kapott értéknek (Nemestóthy, 2018). Ezt követően gázpermeációs méréseket végeztünk az enzimmel és a nélküle készült membránokkal. A kísérleti eredmények szerint a CO2 permeabilitása egy nagyságrenddel nagyobb volt, mint a nitrogéné (55, illetve 1,6 barrer). Bebizonyosodott tehát, hogy a pektin alkalmas a támasztóréteges folyadékmembránok stabilitásának jelentős javítására úgy, hogy közben a szeparációs teljesítmény nem gyengül.