Az EU-ban az összehasonlító regionális vizsgálatoknál vagy a regionális politika célterületeinél általában a NUTS2-es szintű területi egységeket veszik alapul; az Eurostat nyilvános adatbázisa is elsősorban rájuk vonatkozó információkat tartalmaz. Az utóbbi években azonban megfigyelhető egy fordulat, összhangban a regionális politika nemzetközi visszaszorulásával (Pálné Kovács, 2019; Rechnitzer–Smahó, 2011; Scott, 2016). A fordulat lényege, hogy eltekintenek a régiók közigazgatási besorolásától, amelyek több esetben mesterséges területi egységek, helyettük a lakosság térbeli eloszlását és valós térkapcsolatait veszik figyelembe. A tervezési (programozási) régió felfogás mellett egyre fontosabbá válik a csomóponti megközelítés, amelyik egy nagyvárost és annak vonzáskörzetét fogja át, lényegében egy tág munkaerő-vonzáskörzetet. Ez a szemlélet a népesség térbeli koncentrálódását, az urbanizáció sajátosságait is figyelembe veszi. A fejlett országok lakosságának 70–80 százaléka urbánus térségekben él, Magyarországon 60–70 százalék, míg a fejlődő országokban 30–50 százalék.

 

Az OECD vizsgálatainak több eredményét átvéve az Eurostat is kidolgozta a térségek tipizálását, felhasználva az Amerikai Egyesült Államok több évtizedes metropolitan és micropolitan térségek elhatárolására vonatkozó módszertanát. (Ott a megyéket, countykat vették alapul, amelyek általában jóval nagyobbak egy-egy rácscellánál; lásd Johnson–Kort, 2004.) Egy kompromisszumot javasoltak, amelyben a népesség eloszlása mellett beépítették a hivatalos statisztikai adatgyűjtés és -kimutatás területi szempontjait. Emiatt a NUTS3-as szintű régiókat (nálunk megyéket) vették alapul, amelyek kategorizálásakor a rácscellákból indultak ki, de finomították az adott régióban a városi klaszterekben (szomszédságban levő rácscellákban) élő népesség nagyságával és arányával. Ez nyilván csak egy gyakorlatias kompromisszum, de már figyelembe veszi a térbeli külső méretgazdaságosság (agglomerációs hatások), térbeli koncentrálódás és a szomszédság szempontjait.

 

Egy másik tipológia is készült a NUTS3-as területi egységekre a rácscellák és a funkcionális városi térségek (Functional Urban Areas, FUA) felhasználásával (Eurostat, 2018).

 

Vizsgálatunkban mindkét tipizálást felhasználjuk, a kettőből egy mixet kialakítva. Adatbázisunkat az öt ország NUTS3-as térségei, lényegében megyéi alkotják, de a nagyarányú ingázás miatt a fővárosokat összevontuk a vonzáskörzetüket alkotó megyékkel – kivéve Pozsony esetében –, így például Budapestet Pest megyével (Lengyel, 2017; Lengyel–Varga, 2018). Az összevonások következtében 108 területi egység adódott. A túlnyomóan városias térségek mind fővárosiak, ezért erre az öt térségre a CAP elnevezést használjuk. A köztes térségeket két csoportra bontottuk a metropolitan (INT-M) és non-metropolitan (INT-N) dimenzió mentén, míg a túlnyomóan vidékies térségek elnevezése RUR lett (1. táblázat; lásd Függelék). A CAP típus a településhálózat első (first-tier) szintjét jelenti, míg véleményünk szerint az INT-M megfeleltethető a második (second-tier) szintnek – a városokra kidolgozott tipizálást természetesen térségekre alkalmazva. Az öt országban a 108 területi egység megoszlása: 5 CAP, 20 INT-M, 37 INT-N és 46 RUR.

 

 

A térségek típusainak térbeliségénél megfigyelhető, hogy a fővárosok (CAP) szomszédságában majdnem mindenhol található INT-M – kivéve Pozsonyt –, de az utóbbi típus is inkább szétszórtan helyezkedik el, főként a nagyvárosi hálózathoz igazodva (1. ábra). Az országhatárok mentén többségben vannak a hasonló típusú térségek, de jól kirajzolódik például a Kárpátok vonulata, ahol a völgyekben kisebb települések találhatók. Megjegyezzük, hogy a besorolás országonként néha vitatható, hiszen például Bulgáriában csak 6 RUR található és 20 INT, míg Romániában 28 RUR és 12 INT, de vizsgálatunkban elfogadtuk az Eurostat ajánlását.

 

 

Az Eurostat adatbázisa alapján kilenc ágazatcsoportot vettünk figyelembe, amelyek adatai az öt ország mindegyik NUTS3-as egységére elérhetők (2. táblázat). A kézirat lezárásakor az utolsó év 2019 volt. A kilenc ágazatcsoportra az Eurostat 2000-től az ESA2010 alapján évente közli a foglalkoztatottak számát (employed persons, nama_10r_3empers), valamint a GVA értékét folyó áron, nemzeti valutában és euróban (nama_10r_3gva). Az Eurostat adatbázisában nem mindegyik ország adja meg az adatokat ezekre a NUTS3-as területi egységekre; a 27 tagállamból csak 14 (köztük mind az öt vizsgált KKE-állam). Mint említettük, a régi tagállamok közül öt hasonló népességűt vizsgálunk viszonyításként (Dánia, Hollandia, Írország, Portugália és Svédország), amely országok szintén közlik a kilenc ágazatcsoport adatait NUTS3-as területi egységeikre.

 

 

Az egyes ágazatok tevékenységeinek lokalizálása, azaz területi egységekhez rendelése természetesen több esetben problematikus – például a szállítási tevékenységeknél, az építőiparban vagy több telephelyes vállalatoknál. Emiatt ezek csak közelítő értékek, egyféle becslések. Az ESA2010 módszertana alapján elvileg mindegyik országban hasonló módon osztják el a területi egységek között ezeket a becsült értékeket.

 

Thissen és szerzőtársai Theil-indexet használnak mind az ágazatok térbeli koncentrációjának, mind a térségek specializációjának mérésére (Thissen et al., 2013). A Theil-index az entrópia fogalmára épül, és a vizsgált ismérv rendezetlenségét méri (Lengyel–Leydesdorff, 2008; Dusek–Kotosz, 2016). A Theil-indexeknél a gazdasági tevékenységek térbeli koncentrációjának és a térségek specializációjának méréséhez egyaránt lokációs hányadosokat (LQ-indexeket) használunk.

 

 

ahol

 

A kiszámított LQ-értékek alapján 2000 és 2019 között mindegyik évben kétféle Theil-indexet számoltunk (Thissen et al., 2013, 63–64; Lengyel et al., 2016).

 

E mutatók 1-hez közeli értékei az adott ágazat területi koncentráltságát, illetve az adott területi egység gazdaságának specializáltságát jelzik. 0-hoz közeli értékei pedig szétszórtságra (térbeli koncentráltsági mutatónál), illetve sokszínűségre (specializáltsági mutatónál) utalnak.

 

 

Ha adott egy fajlagos változó (

), amely két abszolút változó (

és

) hányadosaként áll elő, akkor a fajlagos változóban jelentkező egyenlőtlenség a következőképpen adható meg az általánosított Theil-index (

) segítségével (Frenken, 2007; Dusek–Kotosz, 2016):

 

 

ahol

és

az abszolút változókból képzett megoszlási viszonyszámok. Az általánosított Theil-index a megfigyelési egységek közötti egyenlőtlenséget méri: minél közelebb van 0-hoz, annál nagyobb a rendezettség, vagyis a kiegyenlítettség.

 

 

ahol

az aggregált területegységeken belüli átlagos entrópia;

az aggregált területegységek közötti entrópia;

a k-adik aggregált területi egységbeli entrópia;

és

pedig rendre az aggregált területegységekre vonatkozó

és

abszolút változók megoszlási viszonyszám-értékei.