2000 és 2019 között a KKE 108 térségének mindegyikében nőtt az egy foglalkoztatottra számolt bruttó hozzáadott érték, a lineáris regresszión alapuló kapcsolat erősnek tekinthető (R2=0,8189) (5. ábra). A fővárosi térségek közül a cseh és a szlovák viszonylag magas értékről indulva dinamikusan javult (62 százalékkal és 74 százalékkal). A román is gyors ütemben felzárkózik hozzájuk, kezdeti alacsony értékét két évtized alatt megduplázta (102 százalék) – hasonlóan a bolgár fővároshoz (100 százalék), ennek ellenére az utóbbi még hátul szerepel. Hozzájuk képest a magyar fővárosi térség jóval lassúbb növekedést ért el (39 százalék), jelenleg a középmezőny élén található. Természetesen a fővárosok körüli vonzáskörzet kiterjedtsége is befolyásolja ezeknek az értékeknek az alakulását; például Pozsony és Bukarest kisebb vonzáskörzettel rendelkezik, mint Budapest. Megjegyezzük, ha eltekintünk a fővárosok vonzáskörzetétől, Budapest fajlagos GVA-növekedése akkor is elmarad a többi fővárosétól.

 

 

A fővárosok nélkül a többi 103 térség lényegében két nagyobb csoportot alkot a javulás ütemét tekintve. A csoportokat lényegesen befolyásolja földrajzi elhelyezkedésük, azaz országuk, lényegében a nyugati–keleti lejtő (6. ábra és 7. ábra).

 

 

 

2000-ben nagyon látványosan kirajzolódnak a fejlettség térbeli különbségei: a nyugati térségek állnak elöl, a cseh térségek és Bécs vonzáskörzete (Pozsony és Győr-Moson-Sopron). Ahogy haladunk kelet felé, következnek a szlovák és a magyar, majd tőlük jócskán lemaradva a román és a bolgár térségek. 2019-ben már gyengül a „nyugati hatás”, differenciáltabb képet kapunk. A fővárosok kiemelkednek; nemcsak Prága hagyja le a többi cseh térséget, de egyre több román térség is kezd felzárkózni. Jól érzékelhető a magyar főváros térségének említett háttérbe szorulása, továbbá néhány magyar megye lassú fejlődése is.

 

 

Az Eurostat tipizálásait felhasználva négy térségtípust különítettünk el. A típusok közötti egyenlőtlenségek alacsony szintűek és folyamatosan mérséklődnek, főként az országokon belüli stabil térbeli egyensúlynak köszönhetően. A típusokon belüli egyenlőtlenségek is folyamatosan csökkennek, de nagyságuk meghaladja a típusok közöttieket. Ez azt is jelenti, hogy az Eurostat alapján kialakított tipizálás véleményünk szerint alkalmazható, de figyelembe kell vennünk azt is, hogy az országhatások hogyan befolyásolják a típusokon belüli egyenlőtlenségek alakulását. Megjegyezzük, hogy a NUTS3-as térségek besorolása időnként vitatható. Országonként nagyon eltérő ez a területi szint – például függ a történelmi előzményektől és az ország államberendezkedésétől is (föderális, unitárius, decentralizált stb.).

 

 

Mint említettük, a KKE5 térségeinek vizsgálatánál öt hasonló létszámú tagállamot veszünk figyelembe viszonyításként. Rögtön szembetűnik, hogy míg a KKE5 esetében stagnál a foglalkoztatottak létszáma, addig az EU5-nél jelentősen nőtt 2000 és 2019 között (ahogyan az EU14-nél is), 21,7 millió főről 24,7 millióra (5. táblázat). Az EU5-ben a foglalkoztatottak számának térségtípusonkénti alakulása is alapvetően eltér a KKE5-étől. Mindegyik típusnál nőtt, a 3 millió fős növekmény szinte mindenhol megjelent – leginkább az urbánus térségeknél, míg a rurálisoknál stagnálás mutatkozik. Az is látható, hogy az EU5-nél az urbánus térségekben dolgozik a foglalkoztatottak csaknem fele, míg a KKE5 esetében csak negyedük.

 

 

Az összehasonlításhoz használt EU5 országokban a KKE5-höz képest markánsabb eltérések láthatók a típusok között, habár a non-traded szektorok itt is kiegyenlítettek (7. táblázat). A mezőgazdaság (A) visszaszorult, egyedül a rurális térségekben számottevő (11,3 százalék). A feldolgozóipar (C) mindenhol visszaesett, csak az egyik köztes típusnál jelentős (INT-N: 16,2 százalék), illetve a rurális térségekben viszonylag magas arányban van jelen (13,9 százalék). Az információs és kommunikációs (J) ágazat itt is nagyvárosi jellegű, de nem annyira domináns, mint a KKE5 esetében, és mindegyik típusnál egyre növekvő részarányt mutat. Szintén nagyvárosi, de térben viszonylag kiegyenlített a pénzügyi, biztosítási, ingatlanügyek, szakmai és tudományos, műszaki tevékenységcsoport (K+L+M+N).

 

 

Az adatokból kiderült, hogy a fővárosi (CAP) és a nagyvárosi (URB) térségtípusok mindkét országcsoportnál hasonló szerkezetűek. Egyaránt deindusztrializáció figyelhető meg, habár a KKE5-nél még mindig valamivel nagyobb a feldolgozóipar aránya, és alacsonyabb a szolgáltatásoké (K+L+M+N és O+Q). A metropolitan jellegű köztes típusnál (INT-M) már jelentősebb eltérések adódnak: a KKE5 esetében jóval nagyobb a feldolgozóipar és jóval kisebb a szolgáltatások aránya. A többi köztes térségben (INT-N) a KKE5-nél igen magas a mezőgazdaság és a feldolgozóipar aránya, míg a szolgáltatásoké jóval elmarad az EU5-től. A rurális térségeknél szintén a mezőgazdaság és a feldolgozóipar dominál, míg a szolgáltatások aránya elenyésző.