Mint említettük, a KKE5 országok és térségeik gazdasági szerkezetét és annak átalakulását két alapvető mutató, a foglalkoztatás és a termelékenység (egy foglalkoztatottra jutó GVA) segítségével mutatjuk be. Az országos adatokat és trendeket a világgazdaságtannal, nemzetközi gazdaságtannal foglalkozók többsége természetesen jól ismeri, de a térbeli folyamatok értékeléséhez szükségét látjuk egy rövid áttekintésnek.

 

 

Két évtized alatt a KKE5-nél nem változott az összes foglalkoztatotti létszám, habár a foglalkoztatottak megoszlását tekintve az ágazatok között jelentős átrendeződés történt. De továbbra is alapvető eltérések figyelhetők meg az EU14 ágazati szerkezetéhez, annak változási irányaihoz képest (3. táblázat). A KKE5-ben a mezőgazdaság visszaszorul, de még mindig 11,9 százalékos a részaránya. Szintén jelentős eltérés figyelhető meg a feldolgozóiparnál: az EU14-ben fokozatosan lecsökkent 13,0 százalékra, míg a KKE5 esetében az utóbbi tíz évben stagnál, 2019-ben 20,5 százalékot ért el. A pénzügyi, biztosítási, ingatlanügyek, szakmai és tudományos, műszaki tevékenységcsoportnál (K+L+M+N), valamint a közigazgatás, társadalombiztosítás, oktatás, humán-egészségügy (O+P+Q) ágazatcsoportnál nőnek a KKE5 részarányai, de még jelentősen elmaradnak az EU14-től. A többi ágazatnál nagyjából hasonlóak az arányok és a változási irányok.

 

 

A foglalkoztatási szerkezet mellett az egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott értékkel mért termelékenység alakulása is jelzi a szerkezetváltást. Az öt országot nézve mindegyiknél javult ugyan a termelékenység, de jelentős eltérések figyelhetők meg (3. ábra). A cseh és a szlovák gazdaság folyamatosan javulva együtt mozog. A magyar 2006-ig velük tartott, de onnantól lényegében stagnált, és csak 2017-től kezdett újra felzárkózni. A román érték egyre jobban megközelíti a magyart, míg a bolgár a többiektől elmaradva, lassú ütemben javul.

 

 

A KKE5 országaiban eltérő a termelékenység szintje és javulása, ami függ az ágazati szerkezettől is, hiszen például a bolgár és a román gazdaságban jelentős a mezőgazdaság. Ha ágazatonként nézzük a termelékenység alakulását, akkor a dinamikusan növekvő foglalkoztatotti létszámú ágazatok állnak az élen (J és K+L+M+N); habár a 2008-as válság ezeket is megviselte, 2015-től újra javuló tendenciát mutatnak (4. ábra). A bányászat, energiaszektor, vízgazdálkodás (B+D+E) ágazatcsoport is magas értéken áll, de alacsony foglalkoztatotti létszáma miatt kevésbé befolyásolja a gazdasági szerkezet átalakulását. Ami szembetűnő és komoly problémát jelez, hogy a nagy létszámú feldolgozóipar (C) termelékenysége alacsony; 2015-ig kisebb megingásokkal ugyan javult, onnantól viszont stagnál. A szolgáltató ágazatok termelékenysége is lassan javul. Főként a helyi lakossági igényeket elégítik ki, ezért elsősorban az életszínvonallal, az elkölthető jövedelemtömeg nagyságával mozog együtt. A mezőgazdaság termelékenysége nagyon alacsony, és alig javul, holott még mindig igen sok embert foglalkoztatnak.

 

 

A KKE5 ágazatainak termelékenysége jelentősen elmarad az EU14-től, ami csak részben függ össze azzal, hogy euróban számoljuk a GVA-t (4. táblázat). A nagy foglalkoztatotti létszámú ágazatok, a mezőgazdaság (A) 7,2 százalékról 11,9 százalékot ért el, a feldolgozóipar (C) 13,7 százalékról 21,0 százalékot (sőt 2012-től nem javult az EU14-hez képest), míg a kereskedelem, szállítás, vendéglátás stb. ágazatcsoport (G+H+I) 20,6 százalékról 26,2 százalékot, azaz megfigyelhető a felzárkózás, de igen visszafogott ütemben. A foglalkoztatotti létszámukat dinamikusan növelő ágazatok (J és K+L+M+N) valamivel jobban állnak: a legmagasabb arányt az R+S+T ágazatcsoport érte el, de ennek igen alacsony a foglalkoztatotti létszáma.

 

 

A gazdasági szerkezet átalakulásának mindkét alapvető mutatója, a foglalkoztatotti létszám és a termelékenység is azt jelzi, hogy a KKE5 országokban pozitív változások indultak el, vagyis a magasabb termelékenységű ágazatokban nő a foglalkoztatás, de a változás üteme igen lassú. A nagy létszámú ágazatokban – így a feldolgozóiparban (C), a kereskedelmi, szállítási stb. (G+H+I) tevékenységeknél vagy a mezőgazdaságban (A) – igen alacsony szintű a termelékenység. Amíg az EU14-ben a feldolgozóiparban fokozatosan csökken a létszám, addig a KKE5-ben magas szinten stagnál, miközben termelékenysége csak lassan javul. Két olyan ágazat emelkedik ki (J és K+L+M+N), amelyek létszáma fokozatosan nő, és termelékenységük is viszonylag gyorsan javul. Mindkettő tudásalapúnak minősíthető, főként kvalifikált munkaerőt alkalmaznak.