Amennyiben ezek az akciótervek eredményesek, úgy rá lehet térni a zavarelhárító menedzselés hosszabb távú módszereire (vagyis az említett reorganizációs és preventív turnaround technikáira).

Léteznek olyan súlyos válsághelyzetek, amelyekben a vállalatnak sem kisebb, sem nagyobb része nem tud tovább működni a korábban kitűzött célokért, a korábban kialakított szervezeti és működési rendben. Ez az igazi válságmenedzselés alapesete. A válság teljes, a vállalat egészére kiterjed, a megszűnés veszélye fennáll. (A vállalati működés verseny- és háttérkörnyezetében azonban jelentkezhet növekedés, vagy ezek maguk is a stagnálás, a visszaesés vagy a válság állapotában vannak.) Ilyenkor nem arra van szükség, hogy a vállalatvezetés mellett megbízást kapjon egy akár teljhatalmú válságmenedzser. Ebben az esetben általában az egész menedzsmentet le kell váltani, és a válságmenedzselés az új felső vezetői team feladata lesz. A radikális vezetőségváltás után a vállalatnak új célokért, új szervezetben, új működési rendben kell leküzdenie mély válságát. A válság ugyanis már nem szigetelhető el, áthatja a vállalat egészét. Ilyenkor – a tapasztalatok szerint – öngyilkosság az eredeti vezetésre bízni a talpra állítást. Ehhez nemcsak a régi vezetés felkészültsége hiányzik, hanem a bizalmat is elvesztette mind a tulajdonosok, mind az alkalmazottak, mind pedig a vevők és az üzleti partnerek részéről. A quick take off (gyors felszállás) válságmenedzselés nem mindig „gyors” a szó köznapi értelmében. (A 10.3. fejezetben olvasható egy eset leírása és megoldásának menete.)

A válságmegoldás koncepciójának és tervének kimunkálása, valamint a terv megvalósítása a válságmenedzser feladata, aki mindezt többnyire egy új és általa jól ismert szakemberekből álló felső vezetői csapat, a válságmenedzseri team segítségével oldja meg. A quick take off egyik legalapvetőbb követelménye a hatékony időgazdálkodás: minél gyorsabban ki kell lábalni a válságból, hogy minél kisebb veszteség érje a vállalatot.