A különböző szociokulturális tényezőket (vö. Tolcsvai Nagy 2005) a megformálásban érvényre juttató stílustulajdonítás így olyan deiktikus műveletként nyert értelmezést, amely a stílus létrehozását és feldolgozását a szociokulturális viszonyulások (attitűdök) jelöléséhez kapcsolja. Így a stílustulajdonítás olyan dinamikus folyamatként vált leírhatóvá, amelyben a megnyilatkozó a másik számára hozzáférhetővé tenni kívánt tapasztalatok konstruálását viszonyba hozza azokkal a közösségi alapú, kulturális kötöttségű elvárásokkal, amelyek az adekvát nyelvi megformálással kapcsolatban mozgósíthatók a közös figyelmi jelenet résztvevői számára.

Lényegi elméleti belátásként jelent meg továbbá az is, hogy a diskurzus résztvevőinek stílustulajdonítása stilisztikai sémák (stílusminták) aktiválásához és a stíluselemekként funkcionáló különböző nyelvi konstrukciók feldolgozásához kötődik. Mindez a következőket jelenti. Amennyiben egy adott nyelvi konstrukció alkalmazása – valamely szociokulturális tényező vagy tényezők szempontjából – a résztvevők számára megfelel a tipikus szituációhoz, cselekvéshez, témához, valamint tipikus diskurzushoz kapcsolódó tipikus megformálási módnak (stílusmintának), akkor stílusértéke közömbösnek (jelöletlennek) tekinthető. Amennyiben viszont az adott konstrukció aktivál egy – az adott tényező szempontjából – más tipikus szituációhoz, cselekvéshez, témához, diskurzushoz kapcsolódó tipikus megformálási módot (stílusmintát) is, akkor stílusértéke elmozdul az adott szociokulturális tényező szélső tartományai felé, és jelöltté válik.

Tolcsvai Nagy (2005) kognitív stilisztikai modelljét alapul véve, azt némely ponton újraértelmezve a kutatás a megformálásban érvényesülő kontextusfüggő szociokulturális viszonyulás alábbi tényezőit különböztette meg: (i) diskurzus, azaz a megnyilatkozónak a diskurzus megalkotottságához való viszonyulása (pl. választékos – közömbös – laza); (ii) helyzet, azaz a megnyilatkozónak a diskurzuspartneréhez való viszonyulása (pl. informális – közömbös – formális); (iii) érték, azaz a megnyilatkozónak a diskurzus témájához való értékelvű viszonyulása (pl. értéktelítő – közömbös – értékmegvonó); (iv) idő, azaz a megnyilatkozónak az alkalmazott nyelvi konstrukciók időbeliségéhez való viszonyulása (pl. régies – közömbös – újszerű); (v) nyelvváltozat, azaz a megnyilatkozónak az adott nyelvváltozat normáihoz való viszonyulása (pl. köznyelvi, szlenges, nyelvjárásias).

Az elméleti belátásokkal harmonizáló empirikus vizsgálat amellett hozott érveket, hogy a diskurzusban a megnyilatkozó személy szociokulturális szituáltságának a feldolgozása – például annak a feldolgozása, hogy a megnyilatkozó diákként beszélget a tanárával (vagy tanárként a diákjával, illetve diákjaival) egy tudományos témáról egy egyetemi szeminárium keretein belül – kontextusfüggő kiindulópontként szolgál a stílustulajdonítás folyamatában. A két, egymásra épülő kérdőíves kutatás a stílustulajdonítás vizsgálatát azokból a népi kategóriákként felfogható laikus stílusminősítő megnevezésekből kiindulva kezdeményezte, amelyekkel a vizsgálat adatközlői metapragmatikai reflexió tárgyává tették az általuk befogadott diskurzusrészletek megformálását. A vizsgálat megmutatta, hogy a stílustulajdonításra reflektáló laikus stílusminősítések nyalábokat alkotnak, amelyek elrendeződése jól leírható a szociokulturális tényezők absztraktabb, heurisztikus tudományos kategóriáival. Az eredmények azt is megerősítették továbbá, hogy az egyes szociokulturális tényezők mentén jól megfigyelhetők azok a tendenciák, amelyek a diskurzus stiláris karakterének, illetőleg az alkalmazott nyelvi konstrukciók stilisztikai jelöltségének a kialakítása során érvényesülnek. Továbbá az is alátámasztást nyert, hogy a stílus homogenitása, illetve heterogenitása szorosan kapcsolódik a szociokulturális viszonyulások (attitűdök) érvényesülésének mintázataihoz és az azokban alkalmazott nyelvi konstrukciók társas, diszkurzív szalienciájához.

A kutatás külön problémává tette a stílus homogenitásához és heterogenitásához kapcsolódó kérdéseket, mégpedig három Szerb Antal-novella vizsgálatán keresztül. A három novellát az köti össze, hogy a középkori irodalmi hagyomány megidézése során lényegi szerep jut bennük a stílusimitációnak, ám azt más-más módokon juttatják érvényre. A kvalitatív elemzések arra mutattak rá, hogy A választott lovagban a megformálás olyan szecessziós stílusimitációként helyeződik a figyelem előterébe, amely a stílus homogenizálásával történő virtuóz játékként jellemezhető; a Szerelem a palackban című novellában viszont a megformálás a stílus heterogenitásával, azon belül is a stílus polarizálásával történő játékként válik a jelentésképzés integráns részévé; a Cynthiában pedig a stílus szinkretizmusa nem a polarizálással, hanem a relativizálással történő játékként kerül a figyelmünk előterébe.

Az elemzések a stílusimitáció és az iróniaértés közötti kapcsolat feltérképezését is megcélozták. A kognitív stilisztikai kiindulópontot érvényesítő áttekintés lényegi megállapítása szerint a szociokulturális szituáltságot mint kiindulópontot működtető stílus akkor válhat ironikussá, feldolgozása akkor válhat az ironikus olvasat integráns összetevőjévé, ha a résztvevők az adott diskurzus vagy diskurzusrészlet megformálását metapragmatikai reflexió tárgyává teszik. A nézőpont működésére fókuszáló kutatás az irónia jelenségének – amely a That will be fine, az Iskola a határon és az Esti kvalitatív vizsgálata kapcsán is tematizálódott – olyan értelmezését hozta játékba, amely szerint az irónia egy nyelvileg kifejtett konstrukció felülírása egy olyan – inkább implicit, mint explicitté tett – kiindulópontból, amely megkérdőjelezi, de legalábbis relativizálja az adott konstrukcióhoz kapcsolódó tudati beállítódás mint kontextusfüggő kiindulópont értelmezés- és értékelésbeli megfelelőségét a résztvevők által feldolgozott kontextuális körülmények között. A három Szerb-novella vizsgálatának ezzel kapcsolatban az is alapvető belátása volt, hogy az irónia korántsem egyszerű és egynemű jelenség. A megformálás ironikussá válásának jellege és összetettsége ugyanis egymástól sok tekintetben különböző mintázatokat rajzol ki.