A stílustulajdonításra reflektáló laikus megnevezéseknek a szociokulturális tényezők szerint rendezett, nyalábszerű csoportjairól szólva két fontos jellemzőt mindenképpen ki kell emelni. Egyfelől a tényezőknek a tudományos leírásban használt heurisztikus kategóriái sem rendelkeznek éles határokkal, az egyes tényezők érintkezhetnek egymással. Amíg például a kedélyes (4) és a pimasz (3), illetve a vicces (7), valamint a lekezelő (8), lenéző (5) és a fölényes (3) a helyzet és az érték, addig a beszélt nyelvi (13) és a szakmai (8), illetve a köznyelvi (21) és szaknyelvi (9) a diskurzus és a nyelvváltozat szociokulturális tényezői közötti szoros kapcsolatra, a tényezők életlen, elmosódó határaira figyelmeztetnek. Másfelől az egyes szociokulturális tényezőkön belül bizonyos népi kategóriák szorosabb kapcsolatban állnak egymással, ami a szociokulturális tényezők tartományainak fogalmi rétegzettségére hívja fel a figyelmet. Korábban a diskurzus megalkotottságára reflektáló kategóriák fogalmi csomópontjait már érintettük (l. még például a laza (55), kötetlen (32) és könnyed (16) mellett a fesztelen (3), a lezser (4) vagy a hanyag (5) megnevezéseket). E fogalmi rétegzettség ugyancsak jellemzi a helyzet és az érték szociokulturális tényezőjét is. A helyzet tényezője esetében például amíg a hivatalos (47), formális (34), félhivatalos (8), félinformális (4), informális (17) a helyzet formalitásának a szintjét, addig a közvetlen (86), barátságos, baráti (22) mellett a személyes (4), kedves (4), segítőkész (5), tiszteletteljes, tisztelettudó (3) és távolságtartó (3) inkább a bevonódás mértékét és jellegét profilálja (vö. Bartha–Hámori 2010: 301–305; Tannen 2005). Az érték tényezője esetében az ironikus (13), gúnyos (11), cinikus (4) klasszikusnak mondható hármasa által jelölt fogalomkör mellett megjelenik a humoros (21), vicces (7), továbbá a komoly (6), magyarázó (8), tárgyilagos (5), intellektuális (3), sőt a lekezelő (8), fellengzős (3), fölényes (3), lenéző (5) megnevezésekkel jelölt fogalomkör is, amely szintén a megnyilatkozónak a megformálásban megmutatkozó, a szóba kerülő dolgokkal kapcsolatos értékelői pozícióját teszi reflexió tárgyává. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy az adatközlők olyan népi kategóriákkal is reflektáltak a stílustulajdonítás folyamatára, amelyek az elvárásoknak való megfelelést, vagyis közömbös tartományt nevesítették: semleges (10), átlagos (3), normális (3), megszokott (2).2

Azt, hogy az egyes konkrét diskurzusrészletek esetében a stílustulajdonításra reflektáló fogalmak a szociokulturális szituáltság milyen tényezőit, és azon belül milyen tartományait helyezték előtérbe, három, korábban már példaként szerepeltetett diskurzusrészleten (→ 5.1) keresztül szemléltetjük.

 

A „B” diskurzusrészletben tehát a stílustulajdonításra reflektáló kategóriák elmozdulása a közömbös tartományhoz képest tipikus együttállást mutatott (vö. Tolcsvai Nagy 1996: 164–166, 2001; Tátrai 2012a: 62–68).

A három diskurzusrészlet fentebb részletezett adatai hasonló képet mutattak, mint az adatok összesítése. Mindhárom esetében elmondható ugyanis, hogy az adatközlők a szociokulturális tényezők közül a diskurzus megalkotottságához és a diskurzuspartnerhez való viszonyulást tették nagy számban reflexió tárgyává.