A vég. Az Iskolában Gereben Énok története szempontjából meghatározó szerepe van annak, hogy Merényiékkel együtt őt is kicsapják a katonaiskolából:

 

Mindamellett nem tanulságok nélküli számot vetni azzal, hogy az Iskola korábbi változataként értelmezhető Továbbélőkben Gereben nincs a kicsapottak között.

A kezdet. Ha nemcsak minőségi, hanem mennyiségi szempontokat is bevonunk annak vizsgálatába, hogy mi jellemzi Gereben Énoknak az Iskola társas világában elfoglalt helyét a Továbbélőkben elfoglalt helyéhez képest, az alábbiak állapíthatók meg. A Magyar Elektronikus Könyvtár (mek.oszk.hu) adatai alapján a 33 421 szövegszót tartalmazó Továbbélőkben2 28-szor jelenik meg a Gereben név, a 104 080 szövegszót tartalmazó Iskolában3 pedig 78-szor. Az egyéb, ugyancsak a szereplőre utaló névmási vagy inflexiós konstrukciókkal nem számoló, ennélfogva meglehetősen elnagyolt, csak tendenciákat jelző adatok az mutatják, hogy arányaiban nem csökken jelentősen Gereben megjelenésének mennyisége a jóval több karaktert felvonultató, több mint háromszor akkora terjedelmű Iskolában. Hasonló arányokat mutat egyébiránt például Merényi (108:292), Halász Petár (36:82) vagy éppen Öttevényi (35:94) megjelenésének mennyisége is. Más szereplők esetén viszont jóval nagyobb átrendeződések figyelhetők meg. Szebek Miklós neve például 119-szer jelenik meg a Továbbélőkben, a vele nagyjából megfeleltethető Medve neve viszont 951-szer szerepel az Iskolában. (Damjáni és Bébé viszonylatában ez az összevetés nem végezhető el ilyen egyszerűen, hiszen utóbbi alapbeállítású jelölőiként az egyes szám első személyű formák funkcionálnak.) Ugyanakkor hasonló emelkedő tendencia figyelhető meg például az Istenes–Szeredy (39:332), a Colalto–Colalto (14:125), sőt – igaz kevéssé látványosan – a Végh–Varjú (40:161) relációban is. Mindazonáltal ellentétes irányú elmozdulásokra is találunk példákat, mint például Czakó (128:177) vagy éppen Tóth Tibor (94:120) esetében. Az Iskolában Gereben a maga 74 nevesítésével, alig előzi meg Drághot (68) és Mufit (73), a kicsapottak közül pedig ő van a legkevesebbszer név szerint említve (Merényi 292, Homola 98, Szabó Gerzson 87, Halász Petár 82, Burger 77). Mindez azonban a játékba hozott mennyiségi adatok korlátozott magyarázó értékére is felhívja a figyelmet. A gyerek Bébé kitüntetett figyelme ugyanis Gerebent nemcsak a kicsapatásakor, hanem már a kezdetektől fogva kíséri:

A hatalmas. Ha Gereben történetét – kiaknázva a digitális olvasás lehetőségét – az egyes említések nyomvonalát követve konstruáljuk meg az Iskolában, olyan ívet vázolhatunk fel, amelynek első szakaszában Gereben Merényiék szűkebb körének némi függetlenséggel rendelkező hatalmasaként jelenik meg.

A megkísértő. Gereben történetének következő szakasza azután veszi kezdetét, miután váratlanul elalszik Bébé és Medve kockás füzetének ügye, amely annak veszélyét is magában foglalta, hogy a két fiú (vagy egyikük) Öttevényi sorsára juthat.

A szövetséges. Még ha túlzónak és félrevezetőnek is érezhetjük azt mondani, hogy Bébé ellenállt a kísértésnek, azt a következtetést mégis levonhatjuk, hogy megkísértése nem volt sikeres, hiszen nem tagozódott be Merényi csatlósai közé. Sőt ezzel párhuzamosan – ha nem is feltűnően és radikálisan – Gereben státuszában is lényegi változás következik be.

A szellem. A már-már idillikusan alakuló viszonynak azonban hirtelen vége szakad. Monsignor Hanák és Tóth Tibor beszélgetéseinek következményeképpen hat növendéket, köztük Gereben Énokot kicsapják a katonaiskolából:

Később. Végül, mintegy epilógusként, érdemes felhívni a figyelmet egy olyan – Gereben első említései közül való – szöveghelyre, amely lényegi szempontból kontextualizálja Gereben történetét, illetve azt, hogy miért is lehetett Gereben Énok olyan kitüntetett személy Bébé számára:

Az Iskola a határon társas világának konstruálására fókuszáló vizsgálatból annak lényegi belátása következik, hogy a fiktív elsődleges történetmondó, Bébé Medve-olvasata és önolvasata egymás által relativizált megfigyelői pozíciókat, illetőleg e kiindulópontokból hozzáférhetővé tett magatartásminta-konstrukciókat eredményez. A fiktív történetmondó által játékba hozott perspektívák működtetése nemcsak a Medve-féle mintát relativizálja, hanem ahhoz való viszonyában a saját maga által követettet is. És ekképpen relativizálódnak a történet társas világának egyéb szereplőihez kapcsolódó magatartásminták is. Ebbe a sorba illeszkedik Gereben Énok története is, aki Bébé megkísértőjeként, és ennélfogva a Medvét megkísértő Tóth Tibor ellenpontjaként járul hozzá a regényben megkonstruálódó társas attitűdök és stratégiák közötti feszültségviszonyok növeléséhez, valamint a regény referenciális összetettségének fokozásához.