A 21. század első évtizedeiben Oroszország kezdetben viszonylag visszafogott szerepet játszott a nemzetközi klímapolitikában, csak a 2010-es években kezdett aktívabban részt venni a nemzetközi klímadiskurzusokban. A 2020-as évek elején Oroszország – saját gazdasági és geopolitikai érdekeivel összhangban – az aktív klímavédelem politikáját folytatta a nemzetközi színtéren. A klímaváltozás által érintett, ritkán lakott orosz Távol-Kelet és Szibéria benépesítése és gazdasági fejlesztése érdekében a Kreml nagyszabású földosztási és népesítési programot indított a 2010-es évek közepétől, de a program nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Az orosz vezetés nem utasította el ugyan a megújuló energiaforrások növelésének gondolatát, de ezzel kapcsolatban viszonylag óvatos álláspontot képviselt. Ugyanakkor egyértelműen kitartott a fosszilis energiaforrások és az atomenergia szükségessége mellett. Az ázsiai térség fejlődésének előmozdítása érdekében több olyan jelentős beruházás elindult, amely a cseppfolyósított földgáz (LNG) termelésére irányult, emellett a Kreml hosszú távú, reményteljes terveket dolgozott ki az orosz hidrogéntermelés fejlesztéséről.