[1] Az eddigi referendumokkal összevetve is kiemelkedő részvétellel lezajlott és az igenek elsöprő sikerét hozó szociális népszavazás estéjén Sólyom László köztársasági elnök kijelentette: az eredmény egyértelmű. [2] Majd arra intett, a törvényhozókon és a politikusokon a sor, hogy megtegyék a szükséges lépéseket és levonják a következtetéseket.

[4] Az már előzetesen nyilvánvaló volt, hogy mind a vizitdíj, a tandíj és a kórházi napidíj eltörlését kezdeményező Fidesz és KDNP, mind a megszüntetésük ellen mindent bevetve sikertelenül hadakozott kormánypártok törvénymódosítással kívánnak eleget tenni a nép akaratának, méltányolván a napirend előtti felszólalásokban is oly sokszor emlegetett voks populit. [5] Napirend előtt a fő szólamot Gyurcsány Ferenc igyekezett megadni. [6] És az eredmények nyomán keletkezett első sokkot – amelynek hatására dacos vasárnapi megnyilatkozásaiban a nem szavazókat a szocialisták támogatójaként próbálta meg vizionálni, illetve a 3,3 millió igennel szavazót pénztárcapártiként feltüntetni – kialudva valamelyest engedékenyebb húrokat pengetett. [7] Többszöri megszólalásai elején, nyilván némiképp számot vetve a helyzettel, még azt mondta: tiszteletben tartják az eredményt, mely szerint úgymond legalább hárommillió ember nem ért egyet „az elmúlt másfél év változásának mélységével, tempójával”. [8] Később azonban előkerült a megszokott vádaskodó hang; az igennel voksoló túlnyomó többség arról nem döntött, hogy ki fizesse a kieső díjakat. [9] Majd megkapták magukét szép sorjában az újságírók, akik nem ezt kérdezték lépten nyomon, az Alkotmánybíróság – s áttételesen említve annak első elnöke, a jelenlegi államfő –, hogy merészeltek ilyen kérdéseket egy népszavazáson feltehetőnek ítélni. [10] Az Őszödi Böszme és a színlap egyéb kisbetűs szereplői (Kóka, Lendvai, Hiller) azzal érveltek, hogy az önző „háromigenesek” az ingyenesség haszonlesői.

[11] Hiába hívta fel a figyelmet Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője, hogy senki nem gondolja az egészségügyről és az oktatásról, hogy azért soha egy árva petákot sem kellett fizetni, az újrahangolt kormánypárti kortesbeszédek előadói arról győzködték képviselőtársaikat és a tévénézőt: nemhogy kétszer, de egyszer sem fizetünk-fizettünk az orvosnál, az egyetemeken és a főiskolákon. [12] Persze mindeközben az oktatásra, gyógyításra és megelőzésre fordított GDP-arányos állami hozzájárulás mint tényadat gondosan homályban hagyatott.

[13] Ezzel szemben a kissé letargikus kormányfőtől megtudtuk, hogy a népszavazással Magyarország hosszú távon veszített.

[14] S nyilván saját tapasztalataiból – a Szalay utcai ingatlan és az őszödi üdülő megszerzéséből – levezetve, hogy nem vezet az erős és modern Magyarországhoz, ha a polgárokat lebeszéljük arról, hogy saját önrésszel vegyenek részt a szolgáltatások igénybevételében. [15] Körülbelül ennyi volt a gyurcsányi önvizsgálat veleje.

[16] Az Őszödi Böszme régi-új énjét megcsillantva a Fidesz elnökét ostorozó harmadik felszólalásában újfent kísérletet tett arra, hogy hírhedt hazugságbeszédét átcsomagolja igazságbeszéddé.

[17] A kampányfinisben a kecskeméti szocialista törzsközönség előtt szenvedélyesen, ám nem latinovitsi fokon Cipollát alakító Gyurcsány most a „Nincs a teremtésben vesztes, csak én” Bánk báni szólamot igyekezett kiénekelni – meglehetősen enerváltan. [18] Sokszori megszólalásai tartalma kapcsán pedig inkább egy shakespeare-i parafrázis fogalmazódhatott meg a hallgatóságban: őrült beszéd, de nincs benne rendszer.