Szintén a bevezetőben említett adatbázisok vizsgálatával feltártuk a fejlődő válság okait, amelyek csoportosítását az 5.4. ábra szemlélteti.

Az 5.3. táblázat közli a válsághoz vezető okok (az okok felismerésének vagy igazolásának mércéi) és azok kezelésének listáját az említett vizsgálati körben. Jól látszik, hogy a válság okait két alapvető csoportba sorolhatjuk: pénzügyi és emberi tényezők.

Tény, hogy a válság jelzései és okai majdnem mindig azonosak vagy hasonlóak: a saját tőke hiánya, túl magas adósságállomány és kamatteher, a kereslet visszaesése, pénzügyi kontroll hiánya, magas személyi költségek stb. Ezek időben történő felismerését szolgálják a korai figyelmeztető rendszerek (Earley Warning System, EWS), amelyek elsősorban a működés hanyatló szakaszának azonosítására szolgálnak. Ezekkel a rendszerekkel a látens válságjelzések azonosítása egy olyan stádiumban történik, amikor még van idő a megfelelő turnaround intézkedések végrehajtására a jelzett előnyök kihasználása és/vagy a kimutatott kockázati faktorok kioltása érdekében (Kirschkamp, 2008). Ezek a rendszerek egy közel negyven évet felölelő nemzetközi kutatási irány eredményei. Ez a kutatási irány az 1970-es években vette kezdetét, és napjainkban is létezik, sőt további fejlesztések várhatóak változó intenzitással és a felhasználási területek bővítésével együtt. A kutatás tárgyának fogalmi rögzítését az 5.5. ábra szemlélteti.

A felismert indikátorokat és okokat egyaránt megkaphatjuk vállalati operatív és stratégiai felismerő (EW), figyelmeztető (ED) és felderítő-előrejelző (EEF) rendszerek segítségével.

Az EW-, ED- és EEF-rendszerek különböznek aszerint, hogy vállalkozások saját maguk vagy éppen a külső partnercégek hanyatló helyzetét szeretnék-e értékelni. Mindez meghatározza az igénybe vett eszközrendszert: monokauzális mutatószámok és multikauzális pénzügyi mutatószám-rendszerek elemzése, komplex pénzügyi átvilágítás, prognózis- és portfóliótechnikák, egy- és többváltozós statisztikai módszerek, indikátorok elemzése, neurális hálók.

Az operatív EEF-rendszer a vállalkozás jövedelmezőségét és likviditását meghatározó sikernagyságot helyezi a középpontba, amelynek információs támogatottságát az operatív pénzügyi menedzselés eszköztára (költség- és árkalkuláció, forgótőke-menedzselés) biztosítja. A stratégiai EEF-rendszer a vállalkozás értékteremtő képességét meghatározó sikerpotenciált helyezi előtérbe, amelynek információellátását a stratégiai pénzügyi menedzselés eszköztára biztosítja (átfogó befektetés- és finanszírozásmenedzselés a vállalati, valamint a tulajdonosi érték számszerűsítésével, a tőzsdei audittal kiegészítve). Az operatív EEF-rendszer keretében szerzett információk karakterisztikája jól strukturált és inkább kvantitatív, ellentétben a stratégiai EEF-rendszer által megszerzett, rosszul strukturált információkkal, amelyek inkább kvalitatív tartalmúak. Az operatív EEF-rendszert alkalmazók tapasztalatvezéreltek, akiknek rendelkezniük kell elemzési és bizonyítási képességgel, míg a stratégiai EEF-rendszert felhasználók sokkal inkább holisztikus szemléletűek, meggyőző érvelésre képesek és kreatívak. Az operatív EEF-rendszer megvalósítása delegálással, intézményesített formában, ok-okozati elemző eszközökkel történik; ezzel szemben a stratégiai EEF-rendszer felépítésénél nincsen delegálás, létrejötte pedig informális csatornákon, nem kauzális eszközök által történik. Az operatív EEF-rendszer szignifikáns eltéréseket, toleranciahatárokat ad meg, míg a stratégiai EEF-rendszer gyenge, homályos információtartalommal bíró indikátorokat közöl. Az operatív és a stratégiai EEF-rendszer között érdemes interface-kapcsolatot létesíteni, mivel a válaszként megadott eljárások közlésén kívül monitoring és visszacsatolás is létrejöhet.

A korai figyelmeztető rendszer támasztotta információs igényt a meglévő vállalati információs rendszer nem tudja kielégíteni, mert az főként a folyó üzletmenet adathalmazát tartalmazza. Így szükséges egy megelőző, előre védő rendszer, mert segítségével olyan válságtüneteket ragadhatunk meg, amelyeket a meglévő tervező–elemző–ellenőrző eszközök nem vagy csak nem megfelelően tudnak észlelni.