Az utazás és annak megvalósítása az ember alapvető igénye, tulajdonsága és az életben maradásának a feltétele is volt sok esetben. (Ez utóbbi sem tűnt el a jelen korunkban, csupán átalakult.) Tehát az „időnk” kezdetei óta akadálymentesség-természetű és a létfenntartásunk „zálogaként” együttműködésben élő – és mindezek egyik eredőjeként –, örökké utazó lények is vagyunk.

Tehát az ember befejezetlen és véges lényként, mintegy bele van szőve a lét és a létezés hálózataiba, de nem mind alárendelt vagy másodrendű kiegészítő „szála” ennek a komplex szisztémának. Meglátásunk szerint éppen ennek az ellenkezője áll fenn. Vagyis az utazói és akadálymentesség-természetű alapkarakterünk teszi lehetővé, hogy olyan területeket fedezzünk fel – és bizonyos feltételek mellett –, akár integráljunk is a lét és a létezésünk közötti utazásunk során, amely alapvetően csak a potenciálisok világában létezett, annak megalkotásáig (Macy 1991).

Ilyenek például a vándorló őseink által készített első kő kerekek, vagy a manapság konstruált lélegzetelállítóan kialakított és kiválóan működő utasszállító repülőgépek is. E két időben relatív távollévő eszköz megalkotása és működtetése csak látszólag hordoz óriási különbséget – itt természetesen a szellemi erőfeszítések és tartalmak egymás mellett kezeléséről és nem a technológiai differenciákról teszünk említést –, azaz egyrészről az említett eszközök eszköz az emberi szellem erejét és a képzelőerő mibenlétét is egyaránt hordozzák.

Továbbá rámutatnak arra a komplex és döbbenetesen sokszínű összekapcsoltságunkra a lét és a létezés dimenzióival, amelyeket éppen a technológiai civilizáció rohamos fejlődése kezd a többségünkkel elfeledtetni (Farkas 2019, 2024; Han 2019; Böröcz 2018).

Az utazó életforma újbóli életre hívásával ez az emberségfejtéssel szorosan összefüggő negatív folyamat, vagy részben visszafordítható, vagy bizonyos csoportok esetében teljesen új lét- és létezésértelmezési gondolatvilágot és akadálymentesség-természetű gyakorlatok megvalósítását is eredményezheti.

Ha mindezekre mint aktív lehetőségekre tekintünk, van esélyünk a saját magunk által teremtett technológiai és materiális kilátástalanságból kiutat találni, és ebben a filozófia és a tudomány kéz a kézben tud a segítségünkre lenni, amennyiben képesek vagyunk az örökös versengést együttműködésre cserélni.