Célunk egy viszonylag átfogó, ám közel sem teljes emberkép-palettát nyújtani az érdeklődő jogászhallgatók számára és mindezt a filozófia nagy gondolkodóinak örökségén keresztül. 

A kontextus első ránézésre végtelenül egyszerű. Karl Jaspers „Mi az ember?” kérdésére igyekeztünk reflektálni. Paradox módon azonban nem a válaszok végtelen sorát igyekeztünk újabbakkal kiegészíteni. Inkább Jaspers filozófiai programja mentén haladva „újabb és újabb” kérdések megfogalmazására akartuk inspirálni egymást és fiatal kollégáinkat (Jaspers 2008).

Igyekeztünk hozzájárulni a hermeneutika értelemadó és értelemkereső tevékenységéhez azáltal, hogy a már-már feledésbe merült „diskurzus” jellegű szemináriumvezetési módszert alkalmaztuk a félév során. 

A látókör bővítésének érdekében a keleti és a nyugati filozófiák, helyesebben fogalmazva filozófiai jellegű világ- és emberértelmezések párhuzamos bemutatásával igyekeztünk a hierarchikus és „vagy-vagy” értelmezési módokat feloldani és megmutatni azok fogyatékosságát (Agócs 2002; Farkas 2020).

Ehhez szorosan kapcsolódva fókuszáltunk a társadalmiság, a közösségi létezés, valamint az akadálygenerálás és az akadálymentesség közötti viszonyokra.

A későbbiekben látni fogjuk, hogy az emberről alkotott filozófiai konstrukciók egyike sem előbbre való a másiknál, csupán több olyan komponens együttállása vagy éppen hiánya, melyek más és más jellegzetességekre irányítják a gondolkodók figyelmét.

A kurzus végén született hallgatói esszék rávilágítanak arra, hogy az érdeklődő, nyitott szellemiségű hallgatók kreatívan reagálnak az akadálymentesség és az egzisztenciális fogyatékosság gondolatvilágára (Farkas 2023), melyek az emberi kreativitás és a folyamatos emberi fejlődés sarokkövei is egyben.

Diskurzusalapú szemináriumunk rokonítható a fogyatékosságtudomány területén dolgozó oktatók és kutatók által gyakran alkalmazott participációs oktatási modellel.