Ezek Jósika Júlia négy novellájának kezdőképei, kiindulópontjai. Az első – Anna1 – és a negyedik – Brüsseli népmonda2 – a rémregények és gótikus történetek sötét misztikumát idézi, a második – Varga János3 – és a harmadik – A cigány leány4 – a magyar vidéki és városi szegénység narratíváinak tragikumából merít. Egymástól eltérő stilisztikai jegyeik ellenére mind a négy kisprózai mű központi motívuma a bezártság vagy kizártság valamely formája fizikai, földrajzi vagy társadalmi szinten. A következőkben a négy szöveget az azokat összefűző, Jósika Júlia egész fikciós prózájában újra és újra felbukkanó motívumok mentén olvasom. Válogatásom nem reprezentatív a szerző teljes novellisztikájára nézve.