A második típus az üledékes Pannon-medence rétegsorai alatti, kettős porozitású, repedezett paleozóos-mezozóos kristályos kőzetekben található átlagosan 2000 m-es vagy annál nagyobb mélységben. Ezek 100–120 °C-ot is meghaladó hőmérsékletűek, ezáltal kedvező feltételeket teremthetnek közepes entalpiájú geotermikus rendszerek kombinált hő- és áramtermelésére (Tóth, 2015).

Az 1. táblázat szemlélteti Magyarország meglévő termálkútjainak jellemzőit (Tóth, 2016, 2017). Az első oszlopban 10 °C-os intervallumonként a kútfejhőmérsékletet találjuk. A következő oszlopok az adott hőmérséklet-tartományhoz tartozó kutak számát tartalmazzák a hasznosítás módja szerint. Itt a rövidítések jelentése: F – fürdők, M – mezőgazdaság, K – kommunális, I – ipari, T – többcélú felhasználás. Végül a Σ az adott hőmérséklet-intervallumba tartozó kutak számának összegét jelöli.

Annak érdekében, hogy megkönnyítsük a tájékozódást az átlagos felhasználó számára, öt különböző hőmérsékletre – 30, 50, 60, 70 és 90 °C – készítettünk izotermikus térképet Magyarország területére, amelyek bemutatják, hogy egy adott hőmérsékletérték milyen mélységekben érhető el. A hőmérsékletértékek választását gyakorlati szempontok diktálták: 30 °C a legalacsonyabb, mivel Magyarországon e hőmérsékletnél melegebb vizeket nevezzük hévizeknek, 90 °C a legmagasabb, mivel a magyar termálkutak mindössze 3%-ának vize melegebb 90 °C-nál.

A 30 °C-os geoizoterma-térkép (1. ábra) mutatja, hogy ez a kőzethőmérséklet Magyarország területén a Bakony és a Bükk-fennsík kivételével már 400–500 m mélységben bárhol elérhető. Az ehhez közeli hőmérsékletű termálvizek elsősorban balneológiai célra használhatók, azonban hőszivattyúval kiegészítve sokrétű ipari hőszolgáltatásra is alkalmasak lehetnek.

 

Feltétlenül kiemelendő, hogy a hőmérséklet megfelelő értéke szükséges, de önmagában nem elegendő feltétele a geotermikus energia bármely hasznosításának. A rendszer teljesítményét a hőmérséklet mellett a kitermelt hévíz hozama határozza meg.

Köztudott, s az 5. ábrán bemutatott megyénkénti kútszámok alapján is látszik, hogy a legtöbb működő termálkút Csongrád megyében van. A magyarázata egyszerűen az, hogy Csongrád megyének kiemelkedőek a geotermikus adottságai: a geotermikus gradiens 37–45 °C/km, a földi hőáram 90–106 mW/m2 (Dövényi et al., 1983). A felső-pannon feküjére települt homokos-homokköves hévíztároló rétegek a legjobb geotermikus rezervoárjainkat képezik. A legrégebbi hévízkút 1927-ben lett mélyítve. A megye területének geológiai megkutatottságát óriási mértékben növelte a kőolajipar által 1944-től folyamatosan létesített nagyszámú olaj- és földgáztermelő kút. Az olajipar által létesített, de meddőnek bizonyult kutak egy részét már átalakították hévíztermelő kúttá. Csongrád megyében a hévízkataszterben szereplő termálkutak száma 282. Ez az országban található termálkutak számának ötöde. Ezek közül kiemelkedő Szeged és vonzáskörzete, ahol 90 kút található. Szentesen 34 kút szolgáltat hévizet. Hódmezővásárhelyen 21 kút vesz részt a hévízellátásban. A megye kútjai közül 122-nek 60–90 °C közötti a kifolyóvíz-hőmérséklete, 32 kút ad 90 °C-os vagy annál melegebb vizet. A kitermelt hévíz mennyisége éves szinten 25–30 millió m3 közötti. Ez Magyarország hévíztermelésének közel hatoda. Mivel a kutak többsége 60 °C-nál melegebb vizet termel, ezért a kivett hőmennyiség tekintetében még nagyobb szelet jut a megyére az ország geotermikusenergia-hasznosításából. A megye valamennyi városában működik geotermikus fűtési rendszer. A legjelentősebb Hódmezővásárhelyen, ahol a felszínre érkező 40–42 °C hőmérsékletű víz használati melegvízként, a 80–97 °C-os pedig távfűtésre szolgál. A maximálisan kivett vízmennyiség kutanként legalább 20 liter/s. A jelenleg 10 MW teljesítményű rendszert továbbra is folyamatosan fejlesztik. Az energetikai­lag hasznosított, lehűlt hévíz visszasajtolása is eredményesen folyik, ezzel a hévíztároló élettartama is megnövekszik. A megye kútállományát a 6. ábra szemlélteti, a megfelelő állapotban lévő és a szükséges átalakításokkal hévíztermelésre alkalmassá tehető meddő szénhidrogénkutakat pedig a 7. ábra mutatja.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye hévízkataszteri számmal ellátott kútjainak száma ötvenegy. A megye húsz településén folyik hévíztermelés, melyek nagyobb számban balneológiai célt szolgálnak. A megye termálfürdőinek kútjait – Mezőkövesd Zsóry (1939), Bogács (1955), Tiszaújváros (1976) – rendre olaj után kutatva találták meg, Miskolctapolca barlangfürdőjét kivéve.

Ugyanakkor Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolcon található hazánk legjelentősebb termálvízalapú távfűtési rendszere. A PannErgy Zrt. 2010-ben kezdődött első miskolci geotermikus projektje messze felülmúlta az előzetes várakozásokat. Így az első fúrásokat több kapcsolódó projekt is követte. A projektek során két termelő- és három visszasajtolókutat mélyítettek 2305–1514 m mélységben. A két termelőkútból 6600–9000 liter, 90–105 °C hőmérsékletű termálvizet termelnek ki. A Kistokaj térségéből kitermelt termálvizet mintegy 22 km hosszú, szigetelt távvezeték szállítja a Miskolc, Tatár utcai fűtőműhöz 50–60 MW hőkapacitással.

A visszasajtolás hőmérséklete ugyanakkor igen magas, 57 oC, ami további, ún. kaszkád felhasználást kívánna. Ez lehetne a kúthoz lehetőség szerint legközelebb telepített üvegházak fűtése és/vagy a környező települések (Mályi, Kistokaj, Muhi, Emőd, Felsőzsolca) bekapcsolása a távhőszolgáltatásba. A kutakból 2015-től igen jelentős mennyiségű termálkarsztvizet termelnek ki, majd a lehűlt hévizet visszasajtolják. A térség meleg karsztvízkészletének pontos meghatározására, a tároló modellezésére, a visszasajtolás okozta hidegfront terjedésének vizsgálatára feltétlenül szükség lenne.

Magyarország jelentős energiaimportra szorul. A geotermikus energiakincsünk többszörös jelentőséggel bír, egyrészt jelentősen csökkentheti importfüggőségünket, másrészt tiszta energia, nincs károsanyag-emisszió, ezáltal lassítani képes korunk egyik problémáját, a nemkívánatos klímaváltozást. Mindezek alapján megállapítható, hogy a geotermikus energia mint hazai, környezetbarát és gazdaságos energiaforrás alkalmas arra, hogy a magyar gazdaság egyik húzóereje lehessen. Bízunk benne, hogy a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal kezdeményezésére 2016-ban készült Magyarország geotermikus atlasza hasznosnak bizonyul e cél elérése érdekében. Az eltelt időszakban a kiadvány iránt tapasztalt nagyfokú érdeklődés, többszöri utánnyomása is ezt a tény támasztja alá. A közeljövőben megjelenő Geotermikus Budapest könyvünkkel tovább kívánjuk szolgálni geotermikus energiakincsünk tudatos és következetes hasznosítását.