A kőolaj valamivel több mint a harmadát adja a világ teljes energiafelhasználásának. A szén részesedése 2017-ben 27,6% volt. A földgáz egyre fontosabbá válik, két éve már 23,4% volt a részesedése. A vízenergia szerepe alig változik, az atomenergiáé pedig váltakozó. A vízenergián kívüli megújulók (szél, geotermikus, nap, biomassza, hulladék) gyors térnyerése figyelhető meg, ami 2017-ben még így is csak 3,6%-os részesedéshez vezetett. Bár csökken az olaj és a szén relatív súlya, a felhasznált mennyiség jellemzően így is nő, mert közben a teljes energiatermelés gyarapszik.

2017-ben a világ energiafelhasználása 2,2%-kal nőtt, ami 2013 óta a leggyorsabb ütem. A földgáz fogyasztása nőtt leginkább, 83 millió tonna olajegyenértékkel (1 toe = 11 630 kWh), amelyet a megújulók (plusz 69 millió toe, a bio üzemanyagokkal együtt 72 millió toe) és az olaj (plusz 65 millió toe) követett. A szén felhasználása 25,5 millió toe-vel nőtt, a vízenergiáé 5,3 millió toe-vel, az atomé 5,2 millió toe-vel. Az energiaforrások szerepét jelentőse befolyásolta az utóbbi évtizedekben igen jelentős erőt képviselő környezetvédő mozgalom, illetve az adott energiahordozó használata által keletkező környezetszennyezés. Első lépésként megoldották a kénszennyezési problémát, majd a nitrogén-oxidok jelentős csökkentésében értek el eredményeket. Napjainkban a helytelenül (!) gyakran szennyezőnek nevezett szén-dioxidra terelődött a figyelem, és az energetikai fejlesztésekkor a CO2-kibocsátás csökkentése gyakorlatilag első számú szempontként szerepel. Így az energetikában a fosszilis tüzelőanyagok csökkentése alapvető célkitűzéssé vált. Ezt a problémát számos cikkünkben elemeztük, és nem kívánunk most az energetika és a klímaváltozás általános problémáira kitérni. Az energiahordozók közötti arányok alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy a fosszilis energiahordozók szerepe a következő évtizedekben is alapvető marad, bármilyen nagy ívű célkitűzésekkel gondolják más energiahordozókkal kiváltani. A fosszilisok aránya 80% felett van, tehát ennek kiváltása néhány évtized alatt, bármely más energiával, enyhén szólva is komolytalannak mondható.

A földgázt világszerte szívesen használják, de a szénnel ellentétben a földi régiók szerinti eloszlása nagyon egyenlőtlen. Az elmúlt években a földgáztartalékok jelentősen nőttek, mert a világ számos részén fedeztek fel új lelőhelyeket, illetve az új technológiai eljárások lehetővé tették a meglévő tartalékok növelését.

A földgáz-kereskedelem erősen növekszik, amelyet széles körű kereslet, bőséges, alacsony költségű ellátás és a világszerte egyre növekvő gázellátási igény jellemez. A növekedést segíti a cseppfolyósított földgáz (LNG) növekvő kínálata, és ezért a kereskedelemben is az LNG részarányának növekedését tervezik (URL3). A földgázfelhasználás éves növekedési ütemére 2040-ig átlag 1,7% növekedést terveznek, ami 40-50%-os igénynövekedést jelent. Szám szerint a 2017-es 3700 milliárd m3-ről 2040-ben az igény kb. 5370 milliárd m3-t ér el. A távolsági szállítás (cső+LNG) 2040-es 670 milliárd m3-éből 550 LNG-formában és 120 csövön, gáz formában várható.

A jövőben tehát a gázigény jelentős részét a kereskedelemben LNG-vel elégítik ki. Az alapanyag a földgáz, amelynek összetevői:

A szabadba kiömlő LNG elpárolgásakor csupán gőz képződik, a levegővel keveredve különböző koncentrációjú zónák keletkezhetnek. Egyes helyeken elérve a gyulladási határértéket, meggyulladhatnak. Ez még nem jelent feltétlenül robbanást is, csak égést, de robbanás is létrejöhet. A szabadban a metán égésének terjedési sebessége kicsi, kb. ~ 4m/h (Reményi, 2013).

A gázszolgáltatók 34 MJ/m3 fűtőértékkel számolnak. Az LNG energiatartalma 22,5 MJ/dm3, fajlagos tömege 450 kg/m3, tehát kb. 50 MJ/kg. Az energiatartalom szempontjából 1 kg LNG egyenértékű 0,6 kg dízellel, illetve 0,7 kg benzinnel (URL5).

A biztonsági előírások egyre szigorodnak az LNG mind nagyobb előtérbe kerülésével. 1965 és 2008 között huszonöt baleset történt az LNG gyártása, tárolása és szállítása során.

A modern kor jellegzetes veszélyforrásai, a nagy tömegben, óriási energia­mennyiséget jelentő tüzelőanyag-szállítások és -tárolások. Ilyenek például a folyékony földgázt kezelő terminálok, amelyek városok közelében helyezkednek el, de ilyenek a szállítóhajók is. A folyékony földgáz a meghibásodott berendezésből a szabadba kerül és elpárolog, nagy területen szétterjed, majd az égéshez szükséges megfelelő oxigénkoncentrációt elérve meggyullad, esetleg felrobban. Az LNG nagy energiasűrűsége miatt a szállítóhajókon óriási energiamennyiség halmozódik fel. Ez úgy érzékelhető, ha összevetjük például a Hirosimában felrobbantott atombombából felszabadult energia mennyiségével. A bomba 15 kt TNT (trinitrotoluol) energiamennyiséget tartalmazott, ez 62,7 terajoule-nak felel meg. Egy LNG-vel feltöltött 147 000 m3-es tanker hőtartalma 3308 terajoule. Egy ilyen, közepes tanker tehát kb. ötvenhárom hirosimai bombának megfelelő energiát képvisel. (Az eddigi legnagyobb atombomba-kísérlet során felszabadult energia ezt jelentősen meghaladta: 50 Mt TNT, azaz 2,1×1017 joule volt).

Óriási LNG-katasztrófák ismeretesek, bár nem sok ilyenre volt példa. 1944. október 20-án Clevelandben (Ohio, USA) a kelet-ohiói földgázgyártó vállalatnál meghibásodott egy LNG-tartály. A baleset során 128 ember halt meg a robbanásban és a tűzben. A tartály – amelynek nem volt biztonsági gátfala – még a második világháború alatt készült, amikor a felhasznált fém mennyiségének ellenőrzése nagyon szigorú volt. A tartály acélja kevés nikkel ötvözőanyagot tartalmazott, így a tartály anyaga az LNG kriogén körülményei között nagyon törékeny volt. A tartály megrepedt, az LNG a város csatornarendszerébe ömlött, és szétterjedt; elpárolgott, gőzzé, gázzá alakult, amely égett, és fel is robbant. A Clevelandet elborító LNG-tűz (URL4) borzalmas pusztítást végzett.

Az exportterminálban a földgáz cseppfolyósításához nagy kriogén hűtőberendezésekre van szükség. Speciális, drága szerkezeti anyagok és kenőanyagok szükségesek. Jelentős a villamos energia fogyasztása.

Az importterminálban nagy méretű hőcserélők szükségesek, amelyekben a folyadék felmelegedve ismét gázhalmazállapotba kerül.

Az LNG-export- és importterminálokban lényegében egyformák a tankerkikötők, a kriogén folyadékszivattyúk és a szigetelt tárolótartályok. A tárolótartályok talán a legcsereképesebb berendezések az export- és importterminálok tekintetében, ha netalán feladatváltozásra kerül sor (URL7).

A földgázvezetékekben és a létesítményekben az átlag áramlási sebesség 20 m/s. A csővezetékben a maximális sebességet a rendelkezésre álló nyomás határozza meg, de a vezérlő és biztonsági szelepekben 100 m/s is engedélyezhető. Csővezetékeken LNG-t nem exportálnak, bár a kb. hatszázszoros fajtérfogatarány jelentős méretkülönbséget jelentene. Az LNG-csővezetékek és -szerelvények drágák, a fejlesztésük folyamatos. Az LNG áramlási sebességét 1,5–3 m/s értékek között választják. Rövid távú LNG-szállításra rendelkezésre állnak csővezetékek, például az LNG-nek a hajókról a szárazföldi tárolásra történő szállításához. Folyamatban van a hosszabb csővezeték tervezése, amely lehetővé tenné a hajók számára, hogy távolabb maradjanak a kikötői létesítményektől.