Megjegyezzük, hogy a ’demokrácia’ fogalmának rendkívül sokféle társadalomtudományi értelmezése ismert. A különböző demokráciaelméletek leginkább ismert tipológiája az egyéni szabadságot előtérbe helyező angolszász liberális demokráciát, illetve a népszuverenitást preferáló európai kontinentális típusú demokráciát különíti el. Számos politikatudománnyal foglalkozó kutató amellett foglal állást, hogy a demokráciaelméletek alapvetően két csoportot alkotnak. Az egyik csoportba tartozó elméletek az egyéni szabadságnak, míg a másik csoportba sorolható elméletek a népszuverenitás érvényesítésének adnak elsőbbséget. A kétféle csoportot a legkülönbözőbb elnevezésekkel illetik. Az egyik típust angolszász liberális demokráciának nevezik, míg a másik csoportot európai kontinentális típusú demokráciának (Berényi−Murányi, 2011).

Hasonlóan a demokráciához, a ’diktatúra’ konceptualizálásának feladata szintén tekintélyes szakirodalom tárgya. A teljesség igénye nélkül néhány olyan forrásra utalunk, amely diktatúrák típusainak leírásával foglalkozik: az állam és a társadalom szétválasztásának, valamint az állam társadalom fölötti teljes ellenőrzése (politikai monizmus – társadalmi monizmus), illetve részleges kontrollja (politikai monizmus – viszonylagos társadalmi pluralizmus) alapján megkülönböztethető a totalitárius (Gellately, 2013; Arendt, 1992; Ormos, 1987) és az autoriter (tekintélyelvű) (Geddes et al., 2018; Bobbio, 1989) diktatúra. 

Amint az államformák kapcsán a nemzet egységét szimbolizáló személy hatalma öröklés (királyság) vagy választás (köztársaság) útján legitimálható, úgy a kormányformák esetében a társadalom hatalomba való beleszólásának lehetősége és mikéntje szabja meg, hogy demokratikus vagy diktatórikus (netán a kettő egyfajta egyvelege) berendezkedésről beszélünk-e.

 

A szociális reprezentáció elmélete, illetve az eredeti teóriához kapcsolódó további elméletek közül Jean-Claude Abric központimag-elméletének (Central Nucleus Theory, CNT) modelljét alkalmaztuk a szabad asszociációs kérdésekre adott válaszok elemzésére (Abric, 1994). A CNT Serge Moscovici szociális reprezentáció általános elméletéhez (Moscovici, 1976) kapcsolódó kiegészítő megközelítés. 

A központi mag identifikálásának módszertani lehetősége alapján a központi kogníciókat mennyiségi és minőségi tulajdonságok jellemzik (Moliner, 1994). A centrális elemek kvalitatív tulajdonságai közvetlenül a szociális reprezentáció elméletéből erednek, és a központi helyzetet biztosítják. Ebben az értelemben egy adott kogníció azért központi, mert szoros kapcsolatban van a reprezentáció tárgyával, szimbolikus érték és asszociatív erő jellemzi. A centrális elemek kvantitatív tulajdonságai a kvalitatívból erednek, azok következményei. Ezek az elemek ’kiugrás’-ként (saliency) jellemezhetők: például milyen gyakran és/vagy azonnal mutatják a reprezentáció tárgyát, és hány kapcsolatot tartanak a reprezentáció más elemeivel (Moliner, 1994). 

A demokrácia és a diktatúra szociális reprezentációjának empirikus vizsgálata során az asszociációs kérdésünkre adott válaszokat – pontosabban a három lehetséges választ – szemantikai szempontok alapján különböző csoportokba soroltuk. Az általunk követett egyik konkrét empirikus módszer (Vergès, 1992) alapján az állapítható meg, hogy az alanyok legfeljebb három szóval (vagy értelmezhető narratív reagálással) asszociáltak a felkínált – esetünkben a ’demokrácia’, illetve a ’diktatúra’ – szóra. Az asszociációkat a jelentések közötti hasonlóságok alapján szemantikai kategóriákba soroltuk. Az adatelemzés során két kritériumot használtunk: az előfordulási gyakoriságot, illetve a felidézés sorrendjét.

A kettős elemzés alapja az volt, hogy a gyakrabban és gyorsabban felidézett kategóriák nagyobb valószínűséggel tartoznak a központi maghoz. A tulajdonságokat 1-től 3-ig súlyoztuk, annak megfelelően, milyen sorrendben idézték fel a kategóriákat (az alacsonyabb pont gyorsabb reagálást jelentett). Ha az átlagos gyakoriságot és az átlagos sorrendet vesszük alapul, akkor a kategóriákat a következő négy csoportba lehetett besorolni (1. táblázat): 

 

A ’Diktatúra’ fogalmára vonatkozó asszociációk alapján kialakított kategóriák közül négy esetben (Félelem, Erőszak, Neutrális, Jövő) fordult elő, hogy az asszociációk említése gyakrabban fordult elő, mint a teljes mintára jellemző átlag (20 említés), míg szintén négy (Félelem, Erőszak, Neutrális, Jelen) azon kategóriák száma, melyeknél az említések sorrendjének átlaga kisebb, mint a mintasorrend átlaga (0,574). Hasonlóan a ’Demokrácia’ fogalmának asszociációs jellemzőihez, a ’Diktatúra’ esetében is feltehető, hogy a kategóriák csoportosítása logikusan értelmezhető (2. táblázat).

 

 

 

 

Ezeknek az asszociációs kategóriáknak a kontextusában a félelmeknek vagy erőszaknak többnyire nincs domináns szerepük, inkább az alá- és fölérendeltséget leíró jelölés a jellemző (hatalom). A ’Diktatúra’ értelmezésében meghatározó, a jövőre irányuló asszociációs kategóriák csoportjához (core) viszonyítva a legkevésbé meghatározó, teljes mértékben periferikus helyzetű csoport értelmezése a jelenre irányul, a jelenben érvényes, de igazán nem domináns. A napjainkra érvényes értelmezés szerint a ’diktatúra’ személyekhez (politikusokhoz), politikai struktúrák, rezsimek működésmódjához kapcsolódik, és amelyben az erőszak, a félelem nem ismeretlen – azonban nem meghatározó. 

Az egyetemi hallgatók ’Demokrácia’ fogalmára vonatkozó szociális reprezentáció központi eleme meglehetősen ellentmondásos, mivel az elutasítást kifejező asszociáció mellett az elfogadást kifejező pozitív tulajdonságok és minősítés (pozitív konnotáció), valamint a többnyire nem pozitívan értékelt politika (politika) is beletartozik. Az ellentmondás feloldásának lehetséges magyarázata a közösség működését koordináló joggal kapcsolatos asszociációk írásban legitimált szabályainak (jog) és a közösségi, íratlan, többnyire hagyományokon alapuló normáinak hatása. A társadalom életét rövidebb-hosszabb ideig meghatározó rend nehezen körülírható határait a változó politikai környezet, pontosabban működésmód jelöli ki, amelybe a politikai orientációtól (értékrendtől) függően a negatív vagy pozitív konnotáció egyaránt belefér. 

A másik két csoport értelmezése egyértelmű: a szabadság akarat, míg az egyenlőség konszenzus nélkül gyakorlatilag nem elérhető, azonban a ’demokrácia’ értelmezésében (reprezentációjában) mindkét asszociációs kategória periferiális szerepet játszik. 

Összefoglalva az asszociációs kategóriák csoportosításának sajátosságait, azt mondhatjuk, hogy az egyetemisták demokráciaértelmezését alapvetően (core) inkonzisztens politikai-jogi értelmezés jellemzi, azonban a liberális értékek is jelen vannak, inkább periferiális helyzetben, kevésbé dominánsan, de konzisztens, logikailag értelmezhető tartalmi struktúrában. 

A ’Diktatúra’ asszociációk alapján történő értelmezésének jellemzőit az előbbiekben viszonylag részletesen tárgyalt ’Demokrácia’ értelmezésének eredményeihez viszonyítjuk. Korábban már jeleztük, hogy a két fogalomra vonatkozó asszociációs kategóriák említési gyakorisága és felidézési sorrendje előrejelzi a kategóriák várható eltérését. Míg a ’Demokrácia’ esetében az alanyok csak az egyik esetben asszociáltak a fogalomra, addig a ’Diktatúra’ leíró asszociációi közül két kategória is hiányzik. A hiányozó kategóriák arra utalnak, hogy az egyetemisták számára a ’diktatúra’ markáns, meghatározó, rabiátus konnotációval (félelem, erőszak, neutrális, jövő) jellemezhető. Azonban ez a „fogalmi mag” (core) sajátos, mivel az eklektikus tartalom gyengíti – és a jövőre vonatkozóan is valószínűsítheti – a ’Diktatúra’ félelemmel és erőszakkal értelmezhető jellegét. A ’Diktatúra’ fogalmában a semleges (de nem befogadó vagy preferált!) asszociációs kategória (neutrális) is jelen van, azonban a megkülönböztetés nélküli, sajátos értelmezést kizáró tautologikus asszociációk (értelmezések) kapcsolódásaként. Röviden fogalmazva: az egyetemisták számára a ’diktatúra’ központi magját a félelmet és erőszakot reprezentáló asszociációs tulajdonságok jelentik, melyekhez sajátos, együttesen semleges értelmezést képviselő asszociációk (homogén értelmezések: neutrális kategória) kapcsolódnak. További kutatásokat igényel elemzésünk lényeges konklúziója, hogy a ’diktatúra’ fogalmi magjában szereplő asszociációs kategória (jövő) alapján az erőszakos, félelmet generáló ’diktatúra’ milyen mértékben érvényesül a jövőben. 

 

A két fogalom szociális reprezentációját közel azonos nyitott–zárt, pozitív–negatív, meghatározó mag–teljes periféria kettősség jellemzi. A reprezentációkat leginkább meghatározó asszociációs kategóriák (’demokrácia’: negatív konnotáció, pozitív konnotáció, közösség, jog, politika; ’diktatúra’: félelem, erőszak, neutrális, jövő) és a perifériát alkotó asszociációs kategóriák (’demokrácia’: konszenzus, egyenlőség; ’diktatúra’: hatalom, jelen, plebiszciter, perszonifikáció) jellemző konnotációja jelzi a két fogalmat leíró szociális reprezentáció kettősségét. Másként fogalmazva: a fiatalok egy része a ’Demokrácia’ és a ’Diktatúra’ esetén egyaránt zárt, kizáró negatív viszonyulással, míg másik része nyitott, befogadó pozitivitással azonosul. További kutatások feladata annak feltárása, hogy − a szociokulturális jellemzőkön túl − igaz-e az a feltételezés, mely szerint a politika szociális reprezentációja vizsgálatának eredményei alapján adhatunk választ a ’demokrácia’ és a ’diktatúra’ értelmezésének (konstrukciójának) kapcsolatára. 

Ebben támaszkodhatunk a fiatalok körében lebonyolított szociális reprezentációra vonatkozó vizsgálati eredményekre. Igazodva a korábban végzett survey kutatások következtetéseinek az asszociációk alapján jellemezhető politikaértelmezéséhez, ezt rigid, politikai értékek (orientációk) drasztikusan eltérő két típusaként (liberális, nyitott, inkább pozitívan értékelt versus antiliberális, zárt, inkább negatívan értékelt) írja le. 

Ezen kontinuitások tükrében mondhatjuk, hogy ma is helytálló a ’demokrácia’ fogalmát vizsgáló tanulmány zárómondata: „egy politikai rendszer fennmaradásának esélyei nem túl jók akkor, ha a politikai rendszer alapvető minőségét (egyes vélemények szerint lényegét) meghatározó érték jelentőségét a leendő választópolgárai fel sem ismerik” (Berényi−Murányi, 2011, 238.). A demokrácia ilyen érték.