1838-ban, a nagy pest-budai árvíz pusztításai után történt a kolostor területén az első ásatás. A sziget József nádor birtoka volt, főkertésze, Tost Károly a romantikus romok feltárásával egészítette ki a gondosan helyreállított parkot. Amikor Szent Margit és V. István sírjai előkerültek, az eredmény, a közismert Margit-legenda alapján, történelmi varázst adott az addig vidám pihenésre szánt területnek. Később a hatszög záródású szentély mögé neogót Habsburg-kápolnát építettek, az eklektika ízlése szerint meghamisítva a puritán kolostor arculatát. A szakszerű folytatás, Ybl Miklós felmérései alapján, a sziget 1908-as köztulajdonba történő kerülése után, 1913-ban, majd az 1930-as években történt. Lux Géza, a műemlékvédelem korszerű elvei alapján építette meg a rekonstrukciót (egy időben az esztergomi vár helyreállításaival), de nem tárta fel az együttes egészét. A kórház feltételezett kápolnáját zarándokhelyként újjáépítette. Lényegében ez a mai Romkert, Margit napján, januárban, látogatott zarándokhely. Mindennek szerepe volt az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus sikerében és 1943-ban boldog Margit szentté avatásában. A Habsburg-kápolnát a háborúban szétlőtték, majd elbontották; a hetvenes évek újabb ásatásai után néhány kiegészítés készült a kolostor területén.

 

 

A Főváros1 mint tulajdonos, tervpályázat, majd a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) feltárásai2 folytatása során kívánta megépíteni a helyhez méltó rekonstrukciót. Egyértelművé vált, hogy nem a „visszaépítés” a járható út. Ennek a rekonstrukciónak a tervezése és megépítése – történelmi értékek és kortárs építészeti megoldások összeillesztése – lett a feladatunk3 1997–2009 között.