Az ősi törzsi kultúrák kezdeti geometrikus mintázataitól hosszú út vezetett a klasszikus kultúrák komplex képi világához. Az ornamentika és a komplex képi ábrázolás egymást kiegészítő-kiegyensúlyozó viszonya a vizuális kultúra történetében a nagy stíluskorszakokhoz kötődik. Gondolatmenetünk szempontjából vizsgáljuk most meg a gótikus székesegyházak építészetében megvalósult szintézist, kiteljesedést. A templomok díszítőművészete az írástudatlan hívők számára is „olvasható”, kőbe, fába vésett Biblia volt, amely érzékien jelenítette meg a vallásos kultúra egészét. Az ornamentikának ez a szerepe az építészetben a könyvnyomtatás megjelenésével fokozatosan megváltozott. „A könyv megöli az építészetet” – jellemezte a „textuális fordulatot” 1831-ben, a romantika korában ezzel a nagy hatású mondattal Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című regényében (Hugo, 1980). Persze nem az építészet haláláról, hanem arról szólt ez a mondat, hogy az architektúrának a teljes kultúrát átfogó, összefoglaló szerepe átértékelődött, leáldozott. A nyomtatott Biblia olvasása és a protestáns imaházakban a nép nyelvén felhangzó prédikációk kikezdték a hagyományos ornamentikai/képzőművészeti apparátus szükségességét. Minden erőfeszítés ellenére végeredményben az ornamentika a reprezentáció eszközévé vált, részműfaj, „díszítőművészet”, másképpen fogalmazva, dekoráció lett belőle. Ez a tendencia a 18. századi mérnökképzés megindításával tovább erősödött, miután kettévált a művészeti és a mérnöki tevékenység az építészetben. A dekorá­ció­vá vált ornamentika felhígult és a tömegtermelés részévé vált: az eklektika korában fokozatosan veszítette el előbb a szimbolikus, a funkcionális, majd a reprezentatív szerepét is.

Ornamentika és modernizmus: úgy tűnik, egymást kizáró fogalmak. Legalábbis létrejöttekor a modernizmus önmagát éppen az ornamentika ellenében határozta meg. Adolf Loos 1906-os, elhíresült pamfletje, az Ornamens és bűnözés a historizmus tömegtermékként alkalmazott, szerkezeti összefüggések és jelentés nélküli ornamentális gyakorlatát kritizálta. Loos az ornamenst a kultúra egyik degenerációs tüneteként határozta meg. Úgy fogalmazott, hogy az ornamentikától való megszabadulás egyenesen a szellemi erő jele. Loos égi látomásként írja le a díszítések nélküli világot: „Mi már magunk mögött hagytuk az ornamenst, kiküzdöttük magunknak az ornamensnélküliséget. Közel az idő, a teljesség vár reánk. Nemsokára a városok utcái fehér falakként ragyognak majd! Mint Cion, a szent város, az ég fővárosa. Ez lesz a beteljesedés.” (Loos, 2004)

 

A „modern” évtizedeit, majd a II. világháborút követően – néhány újklasszicista kitérőt nem számítva – az 1960–1970-es évek posztmodern mozgalma terelte újból a fősodorba a klasszikus hagyományt, akkor már a modernizmus kritikájaként. És újabb fordulatnak tekinthetjük, hogy Loos kritikája után száz év elteltével az ornamentika ismét megjelent a kortárs építészetben. Stílusosan fogalmazva, az ornamens újra „virágzásnak indult”.

 

És hogy mi köze az előzőeknek az ornamentikához? Az építészetben a képi fordulat többek között az ornamentika képként való visszatérését jelentette. Az 1990-es évektől, az ezredforduló táján, tömegesen elterjedtek a nagy, összefüggő felületeken megjelenő képek és mintázatok. Az ábrázoló jellegű képeket és az ornamentika mintázatait, rajzolatait tekintve a kortárs építészetben e kétféle minőség összefolyik, azt lehetne mondani, hogy a képek is „ornamentizálódnak”.

 

 

A mai képekre a jelentésnélküliség ugyancsak jellemző. Ezzel párhuzamosan a szövegek is gyakran képszerűen jelennek meg (ez már az 1970-es években is tendencia volt). A skin, a felület vált a mintázatok sajátos hordozójává. Az épületek felületein viszont a képek ornamentikává alakulnak át, ugyanis a sokszorozás technikája relativizálja és így megszünteti a kép ábrázoló funkcióját, és ezáltal visszaszorítja a jelentését is. A mintázatok elterjedésében nyilván szerepe van annak is, hogy a kép új építőanyagokon is finom kidolgozottsággal tud megjelenni, így például a betonon, tehát technikailag nincs határa a kép alkalmazásának, sőt, olyan homlokzati felületeken is jelen lehet, amelyek nem megszokott helyei az ábrázolásnak. (Például elterjedt vizuális művészeti gyakorlattá vált az épületek homlokzataira történő vetítés.) Az építészetben mára nemcsak a tervezésben terjedtek el a számítógépes szoftverekkel segített alkalmazások, hanem a gyártásban is. Szinte minden anyagot meg tudnak munkálni CNC-vezérléssel, lézerrel, vízzel, plazmával vágva; felületükre laminálni, szitázni, vetíteni tudnak. Az ornamentikát, amit a régebbi korok áldozatos kézműves munkával hoztak létre, és amit áthatott a szakralitás, ma számítógépekkel vezérelt gyártástechnológia állítja elő, kihasználva a tipizálás és az egyedi előre gyártás lehetőségeit.

 

A hitelesség kedvéért, az előbbi szövegben említett fordulatokat saját munkáimmal is illusztrálom. Az elmúlt két évtizedben az ornamentika elemeit nagyon is tudatos építészeti és szemiotikai eszközként használtam. Képző- és iparművészekkel együtt dolgozva beton-, tégla- és kőfelületeken, és acéllemezeken kíséreltem meg mintázatokat megjeleníteni, egy, a környezettel és a használókkal folytatott kísérleti kommunikáció jegyében.

 

 

A budai Duna-parton lévő dizájnhotel8 homlokzati üveglamelláin több rétegben megjelenő ornamentális mintázatokat alkalmaztunk. A sajátos jelentésrétegekből összeálló felület egyben funkcionális is volt, az árnyékolásban kapott szerepet. Az üvegfelületeken megjelenő pixelek a Duna faunájához kapcsolódnak: halak, planktonok, lepkék képei. A sok kis pixel egy hullámzó vízfelület képét adja ki a teljes homlokzaton. A vízfelület hullámzását a lamellák motorikus mozgatása ténylegesen is leképezi.

 

 

Másfajta kísérlet a Graphisoft Park Fogadóépületének kéthéjú üveghomlokzata.9 Az üveglamellákból álló külső héjon árnyékoló szerepet is betöltő absztrakt mintázat, vonalrajz jelenik meg, amely a park IT-jellegével van összefüggésben. A különböző szögben álló lamellák változó nézőpontokból moiret-kat képeznek. A geometrikus mintázatok, a külső és belső terek a fények változásaival más és más módon jelennek meg a homlokzatokon.