Az építészeti tervezésnek e módja a formátlan, nonverbális gondolatokat alakítja át – első fizikai megjelenésükké – egy épület vagy épületrész rajzolt újszülöttjévé. Mivel az építészet az interaktív genezise a poetikus és a mérhető lehetséges valóságoknak, „célzott intuicióval” generált, oly módon, hogy az anyagilag manifesztálható eredmény valójában önmaga ellentétét, a megfoghatatlan és végtelen teret reprezentálhassa. A vitruviusi ’firmitas’ és ’utilitas’ hasonlóképpen valósulhat meg, de csak a ’venustas’ ébreszt csodálatot és ámulatot lelkünkben, ezért ennek hiánya elfogadhatatlan!

Sajnos, legalábbis az építészetben, a kutatás és a gyakorlat majdnem teljes szétválását láthatjuk. Ennek elkerülése végett több mint száz tervezési munkám többségénél megőriztem a konzekvensen levél formátumú, tintával közvetlenül az átlátszatlan papírra rajzolt vázlataimat. Így nemcsak az egyik futó gondolat tanulságát tudtam vagy szándékoztam megjobbítva felhasználni a következő (szabadkézi) rajznál, hanem az egyes folyamatok tapasztalatait – főleg – megérezve, alkalmazhattam a soron következő munkánál. Ezekből a folyamatokból számos könyvet publikáltam, sajnos Magyarországon csak jövőre jelenik meg az első, az ARTEM/BOOKS Kiadó gondozásában, ideiglenes címe A végtelen véges elemei.

Az itt következő rajzok egy, csak 48 rajzból álló rövid folyamat kivonatai, érzékeltetni kívánják a képzelet első fizikai megvalósulásának tétova lépéseit.