A fentebb már említett, újabb rendelet egyes dilemmákra határozott választ ad: az egységes, ötéves tanárképzés bejelentésével egyértelművé válik a kimeneti szabályozás, valamint a rövidebb idejű, annak idején gyakorlati erényeket felmutató főiskolai képzés megszüntetése. Közelebbi vizsgálódás eredményeként megállapítható, hogy ez az egységes tanárképzés mégis inkább az egykori követő (follow-up) modellre emlékeztet, ugyanis a két tanárszak egybefüggő gyakorlatát mégis mindössze egy félévben kívánja lebonyolítani. Ezt a hátrányt – amelyben egyértelműen a követő tanárképzés korszerűtlensége mutatkozik meg – azzal kívánja ellensúlyozni, hogy már az előző tanévekben érvényesíti a párhuzamos tanárképzés erényeit, amelyeket kreditek átcsoportosításával valósítana meg. A rendelet megjelenésének idejében a Képzési és Kimeneti Követelmények (KKK) módosítására még nem került sor, így csak egy keretrendeletről, egy ígérvényről beszélhetünk, amelyben a részletes szabályok még nincsenek megadva: így viszont lehetőség nyílik a párhuzamos tanárképzés megerősítésére. Vitás továbbá a tanár és szaktanár nyelvi-fogalmi, illetve tartalmi megkülönböztetése: ez az egységes kimeneti szabályozás dacára nem kívánt előítéletet, kontrasztot szülhet. Vannak jelek, amelyek arra utalnak, hogy mégsem egységes az ötéves végzettség abban, hogy nem mindenki vizsgáztathat emelt szintű érettségin. Abszolút természetesnek tekinthető viszont az irracionális hatéves képzés öt évre történő csökkentése; ugyanakkor a tanárjelölt, a kezdő tanár, valamint a pedagógusi pályán tevékenykedők folyamatos szakmai fejlődésének íve nem jelenik meg elég plasztikusan. Új jelenség, hogy a diszciplináris képzésből át lehet lépni a tanárképzésbe, fordítva viszont nem: a zsákutcán kívül ez a jelenség a tanárképzés leértékelődését sugallja. A figyelő értelmiség számára számos más, kutatásokkal bizonyított társadalmi ok is nyilvánvaló a presztízsvesztésben, a fenti csak súlyosbító körülmény. Szakértők szerint igen nagy veszély a gyakorlóhelyek (mentorainak, vezetőinek) késedelmes felkészítése a KKK-k és a finanszírozás tisztázása nélkül: a 2022. szeptemberi bevezetés nemcsak korai, hanem óriási adminisztratív terhet is jelent minden érintett intézmény számára (például az új tanári szakok akkreditációja). A szakpárosítások rendszere (lásd a rendelet táblázatait) a hagyományos bürokratikus elképzeléseket tükrözi, és arról tanúskodik, hogy fejlődés a bölcsészeti és természettudományi szakok integrációjában csak szórványban érzékelhető. Amennyiben bármelyik tanári szak mindig angoltanár szakkal párosulna mint második szakkal, az rövid idő alatt megszüntetné a magyar tantestületek zavaró egynyelvűségét, és visszaállíthatná a tanárság értelmiségi státuszát: így megfelelne Kornis Gyula egyik, az értelmiséggel szemben támasztott kritériumának…

Az MTA Pedagógiai Tudományos Bizottsága már 2021-ben többször is foglalkozott ezzel a témakörrel, így a felkérés, hogy neveléstudósok az MTA 195. Közgyűlésén egész napos konferenciával mutassák be kutatásaikat és szakmai állásfoglalásukat, nem tekinthető véletlennek. Az eseményre 2022. május 20-án került sor az MTA Nagytermében. A konferencia egyik alapelve az az elképzelés volt, hogy a nap során más, rokon tudományágak rálátását is felhasználva, egyre mélyebben tárjuk fel (és értsük is meg) a legégetőbb problémákat, hogy javaslatokat tehessünk azok megoldására. Előadóink arra törekedtek, hogy kutatásaikkal bizonyítsák azt, hogy milyen tények állnak rendelkezésünkre, amelyekkel a döntéshozók munkáját segíthetnék. Így a „Facts are sacred, comment is free” ismert angol jelmondat (eredetileg a Manchester Guardiantől) konferenciánk másik alapelvének tekinthető. Az MTA II. Osztálya elfogadta azt a felajánlást, hogy az MTA Pedagógiai Tudományos Bizottság és az Elnöki Közoktatási Bizottság javaslatai alapján olyan szakértői grémium jöjjön létre, amely meglátásaival segítheti a felelős szerveket a pedagógus-utánpótlás problémáinak megoldásában.