Keretezési hatásról beszélünk, amikor két eset várható hasznossága megegyezik, de ha az egyik veszteségként, a másik nyereségként van megfogalmazva, akkor a nyereségként megfogalmazott esetet preferáljuk. A keretezési hatást jól illusztrálja Kahneman és Tversky (1984) következő kísérlete is:

 

1. kondíció

Képzelje el, hogy szülővárosa egy olyan ismeretlen betegség kitörésére készül, amely várhatóan 600 ember halálát okozza. A betegség leküzdésére két alternatív programot javasolnak. A két programot a tudományos előrejelzések az alábbi kimenetekkel társítják:

A két program közül melyiket részesítené előnyben?

 

2. kondíció

Képzelje el, hogy szülővárosa egy olyan ismeretlen betegség kitörésére készül, amely várhatóan 600 ember halálát okozza. A betegség leküzdésére két alternatív programot javasolnak. A két programot a tudományos előrejelzések az alábbi kimenetekkel társítják:

A két program közül melyiket részesítené előnyben?

 

A neoklasszikus értelemben racionális ember gyorsan megállapítaná, hogy az 1. kondíció A programja azonos a 2. kondíció C programjával, és az 1. kondíció B programja megfelel a 2. kondíció D programjának. A tökéletesen racionális döntéshozó így megállapítaná, hogy a két kondíció tulajdonképpen ugyanazt a választási helyzetet takarja. Ezenkívül, mivel A megegyezik B-vel és C is megegyezik D-vel, az egyes csoportok résztvevőinek 50 százalékát várnánk egy-egy lehetőség mellett dönteni. Amikor Kahneman és Tversky lefuttatták a kísérletet, az 1. csoport résztvevőinek 72%-a az A programot választotta, míg a 2. csoport résztvevőinek 22 százaléka választotta a C programot (15. ábra). A szerzők szerint a neoklasszikus axiómák megszegése abból ered, hogy az egyik kondícióban ugyanazt az eseményt veszteségként, míg a másik kondícióban nyereségként keretezték, így a résztvevők más referenciapontok szerint gondolkodtak. Míg az 1. kondíció referenciapontja az, hogy az emberek megmenekülnek, addig a 2. kondícióé az, hogy emberek meg fognak meghalni.

 

 

A referencia vagy keretezés függő döntések igazolására egy másik típusú példa Kahneman és Tversky (1979) alábbi lottós kísérlete.

 

1. kondíció

Tegyük fel, hogy kapott 1000 dollárt mindazon felül, amit birtokol. Melyik lottót részesítené előnyben?

 

Mivel a két lottó várható értéke megegyezik 500 dollárral, a kockázatkerülő gazdasági ember a B opciót választaná. A résztvevők 84 százaléka valóban ezt az opciót is választotta (16. ábra).

 

2. kondíció

Tegyük fel, hogy kapott 2000 dollárt mindazon felül, amit birtokol. Melyik lottót részesítené előnyben?

 

A 2. lottó lényegében megegyezik az elsővel, mivel mindkettő várható értéke 1500 dollár, így a 2. kondícióban körülbelül ugyanannyi embernek kellene a D opciót választania, mint az 1. kondícióban a B opciót. Ennek ellenére a 2. kondícióban csak a résztvevők 31 százaléka választotta a D opciót (16. ábra).

 

 

Amikor tehát nyereményként volt keretezve ugyanaz a várható érték, kockázatkerülőként viselkedett az emberek többsége, de veszteségkeretezés esetén kockázatbaráttá váltak a résztvevők.

 

1. Kondíció

Melyik opciót látja a leginkább nyereség növelő kilátásúnak?

 

A válaszadók nagy többsége az A opciót választotta, azaz a biztos nyereményt és a kockázatkerülést. Mindezt annak ellenére tették az emberek, hogy a B opció várható értéke 8000 dollár, tehát a B opció lenne az optimális választás.

 

2. Kondíció

Melyik opciót látja a leginkább veszteség csökkentő kilátásúnak?

 

A legtöbb ember a B opciót választja ebben a helyzetben, annak ellenére, hogy a várható veszteség ott nagyobb (8000 USD), azaz az A opció lenne a racionális választás. A befektetők tehát általában kockázatkerülőek, amikor a referenciapontjukhoz képest nyereségben vannak, de kockázatbaráttá válnak, amikor veszteséges szakaszba lépnek.