A lehorgonyzási heurisztika (anchoring) alkalmazása során egy kezdeti referenciaponthoz igazítják az emberek a döntéseiket, még akkor is, ha ez a referenciapont nem jelent semmit egy adott döntési szituációban; az emberek a horgony, egy kezdeti paraméter szerint változó becsléseket adnak ugyanarra az értékre a különböző döntési helyzetekben, vagy nem igazítják a becsléseiket megfelelően, nem távolodnak el a horgonytól (Kahneman és Tversky, 1974). Horgonyként szolgálhat egy emlék, egy olvasott adat vagy egy tapasztalati úton szerzett érték is, de az önkényes horgonyok is hatással lehetnek a döntéshozatalra.