A rendszerváltás után, a gyógyszerpiac megnyílását követően a nyugat-európai homeopátiás gyógyszergyárak termékeiket hazánkban is törzskönyveztetni akarták. Ebben az időben a homeopátia már nem volt tiltott, de jogszabályi szinten semmi sem szabályozta. Hazánk európai uniós csatlakozási szándékának kinyilvánításával az EU-s irányelvek egyre nagyobb szerepet játszottak a gyógyszerekkel kapcsolatos szabályozás alakulásában is. A homeopátiás készítmények engedélyezése során az OGYI kezdetben a 92/73/EEC irányelv (direktíva) szerint járt el.3 Ez a jogszabály előírja a termékek kölcsönös elismerését, és első alkalommal itt került megfogalmazásra a ma is alkalmazott egyszerűsített engedélyezési eljárás (lásd később). Az első hazai engedélyek kiadására 1992-ben, a direktíva megszületése után került sor. A készítmények engedélyezése a nyugat-európai gyakorlathoz hasonlóan, a biztonságosság szem előtt tartásával történt. Az OGYI olyan termékeket engedélyezett, amelyeknek volt (az Európai Unió valamely országában hivatalos) homeopátiás gyógyszerkönyvi cikkelye. Az EU-s szabályozás nem tette kötelezővé az engedélyezési gyakorlat tagállamok közötti teljes kölcsönös elismerését (azaz azt, hogy ha egy termék engedélyt kap egy európai országban, akkor az kvázi automatikusan a többiben is piacra kerülhet), de előírta, hogy lehetőség szerint vegyék figyelembe egymás gyakorlatát. Ez volt az alapja annak, hogy az 1990-es évek végén számos, német vagy osztrák törzskönyvvel rendelkező készítmény hazánkban is forgalomba hozatali engedélyt kapott.

Ebben az időszakban született meg a 40/1997. kormányrendelet a termé­szetgyógyászati tevékenységről4. Ez a jogszabály felhatalmazást adott a nép­jóléti miniszternek, hogy rendelettel szabályozza, hogy milyen természetgyógyászati tevékenységek gyakorolhatók. Az ugyanebben az évben született 11/1997. NM rendelet5 a homeopátiát a kizárólag orvosok által gyakorolható nem-konvencionális tevékenységek közé sorolta. A homeopátiás terápia művelését a már idézett rendeleten kívül egy másik jogszabály is szabályozza.6 Eszerint a homeopátia olyan kiegészítő gyógyászati tevékenység, amelynek során az orvos gyógyító, betegségmegelőző és egészségnevelő tevékenységét egy speciális anamnézis, állapotfelmérés és egyénre szabott kezelési terv alapján végzi. A homeopata orvos részletes homeopátiás anamnézist vesz fel, majd megkeresi a beteg számára legmegfelelőbb homeopátiás gyógyszert. Érdekesség, hogy az 1997-es rendelet szerint a nem törzskönyvezett homeopátiás készítmény abban az esetben alkalmazható, ha a törzskönyvezés iránti eljárás már megindult, és az OGYI a készítményt nyilvántartásba vette. A megfogalmazás értelmében a homeopatikumok a törzskönyvezési beadvány elbírálásáig gyógyszertörzskönyv nélkül legálisan lehettek forgalomban. A rendelet nem foglalkozott annak eshetőségével, hogy egy nem engedélyezhető termék az elutasító döntés megszületéséig széles fogyasztói csoportokhoz juthat el.

A hasonszenvi gyógymód szereivel az első gyógyszertörvény, az 1998. évi XXV. törvény sem foglalkozott.7 Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek törzskönyvezéséről és a forgalomba hozataluk engedélyezéséről szóló rendelet8 már tartalmazta azt a homeopátiás törzskönyvezési szabályozást.

A homeopátiás készítmények engedélyezésével kapcsolatos gyakorlatban Európa-szerte változást hozott az Európai Parlament és Tanács 2001-ben elfogadott irányelve.9 A 2005-ös magyar gyógyszertörvény10 ennek megfelelően szabályozza a homeopátiás gyógyszerek engedélyezését és forgalmazásuk körülményeit. Eszerint hazánkban a homeopátiás készítmények az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI, korábban OGYI) által törzskönyvezett és engedélyezett gyógyszerként vannak forgalomban. Mivel az Európai Unióban az irányelvek a tagállamokra kötelező érvényűek, a tagállamokban nagyjából egységes, a hazaihoz hasonló feltételek érvényesek a homeopatikumokra.

A gyógyszertörvény szerint homeopátiás gyógyszerek a Magyar Gyógyszerkönyvben leírt homeopátiás gyártási eljárásnak megfelelően készült homeopátiás törzsoldatnak nevezett anyagból a Magyar Gyógyszerkönyvben leírt homeopátiás gyártási eljárásnak megfelelően előállított gyógyszerek, amelyek több alkotóelemet is tartalmazhatnak. A gyógyszertörvényt kiegészítő rendelet11 szintén foglalkozik a homeopátiás szerek szabályozásával. E rendelet választja két nagy csoportra a homeopátiás gyógyszereket: az egyszerűsített forgalomba hozatali eljárással piacra kerülő és a „normál” gyógyszer-engedélyezési utat bejáró termékekre. Mint látni fogjuk, mindez alapvető hatással van a szerek összetételére és alkalmazásuk módjára is.

Egyszerűsített forgalomba hozatali engedélyezési eljárás csak szájon át vagy külsőlegesen alkalmazott, terápiás javallattal nem bíró készítmények esetén végezhető, amelyek ráadásul (kémiai szempontból) meglehetősen hígak: törzsoldattartalmuk legfeljebb egytízezred résznyi, illetve allopátiás gyógyszerhatóanyagot tartalmazó készítmény esetén annak mennyisége nem haladja meg annak a mennyiségnek az egyszázad részét, amely hatóanyag mennyiségtől azt vénykötelessé kell minősíteni. Utóbbi feltételeknek fő célja a készítmények ártalmatlanságának biztosítása. Ezeket a termékeket kevés információt tartalmazó csomagolásukról (nincs ráírva, mire való, mik a mellékhatások, interakciók stb.) és a csomagoláson megtalálható OGYI-HGAL-kezdetű engedélyszámról lehet felismerni.12 A csomagoláson szerepel a „Homeopátiás gyógyszer jóváhagyott terápiás javallat nélkül”, a felhasznált törzsoldat neve és hígításának foka. A készítményekkel kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció során a címkeszövegen szereplő információn túl egyéb információ nem közölhető.13

A nem egyszerűsített eljárással forgalomba helyezett homeopátiás gyógyszerek megjelenése nagyon hasonló az allopátiás gyógyszerekéhez: fantázianévvel rendelkeznek, a csomagoláson és a betegtájékoztatón szerepel a felhasználás célja, az adagolás és a szokásos figyelmeztetések. Ezek nyilvántartási száma OGYI-HG-jelzéssel kezdődik.14 Ezek a készítmények a hatóság által elfogadott gyógyhatással reklámozhatóak, ajánlhatóak a közönségnek.

Bár a homeopátiás szerek esetén a forgalomba hozatali engedély iránti kérelem követelményei több ponton különböznek az allopátiás gyógyszerek esetén előírtaktól, az általános minőségi követelményeket kell alkalmazni minden kiindulási és nyersanyagra csakúgy, mint a gyártási folyamatra és a homeopátiás késztermékekre is.15

Annak megértésére, hogy mit jelent valójában az egyszerűsített és a „normál” engedélyezési eljárás, érdemes megismerkedni az EU-irányelv vonatkozó részletével: „Tekintettel a homeopátiás gyógyszerek különleges jellemzőire, mint például a rendkívül alacsony hatóanyag-tartalom, illetve az, hogy a klinikai vizsgálatok során nehéz alkalmazni rájuk a hagyományos statisztikai módszereket, kívánatosnak tűnik egy különleges, egyszerűsített törzskönyvezési eljárás kialakítása azoknak a homeopátiás gyógyszereknek az esetében, amelyeket terápiás javallat nélkül olyan gyógyszerformában és adagolásban hoznak forgalomba, amelyek nem jelentenek veszélyt a betegekre. […] A gyógyszerek forgalmazására vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni azokra a homeopátiás gyógyszerekre, amelyeket terápiás javallattal […] hoznak forgalomba. Különösen a homeopátia terén nagy hagyománnyal rendelkező tagállamok különleges szabályokat alkalmazhatnak e gyógyszerek biztonságosságának és hatásosságának megállapítására szolgáló vizsgálatok és kísérletek eredményeinek értékelésekor, feltéve hogy ezekről értesítik a Bizottságot.”16 Mit jelent ez a gyakorlatban? Először is azt, hogy az egyszerűsített módon forgalomba hozott szerek esetén semmilyen módon nem kell humán vizsgálatokkal igazolni a hatásosságot. Másodsorban pedig azt, hogy egyéb esetekben, például a gyógyászati javallattal jóváhagyott termékeknél ugyan az általános szabályokat kellene alkalmazni, de egyes (pontosan nem definiált) tagállamok különleges (pontosan nem körülírt) szabályokat alkalmazhatnak…

A fentiek ismerete nemcsak a homeopátia művelésével kapcsolatos jogszabályi környezet megismerése miatt fontos, hanem azért is, hogy megértsük: a jogszabályokban elégtelenül vagy egyáltalán nem szabályozott részletek hogyan vezettek el a mai helyzet kialakulásához.

A homeopátia alapanyagainak igen jelentős részét teszik ki a gyógynövények. A felhasznált növények néhány esetben mérgező fajok, de a nagyfokú hígítás miatt elvileg nem jelentenek veszélyt. A kiinduló anyagokból első lépésként őstinktúrát készítenek (ez a jogszabályokban törzsoldatként szerepel), majd a hatóanyagra nézve standardizálják, és ezek után dolgozzák fel adagolásra szánt homeopátiás készítményekké. A homeopátiában általában friss növényi részből készül az ős­tinktúra (Jouanny et al., 1992).

A hatóanyagok másik nagy csoportját adják az ásványi anyagok, melyek lehetnek valódi ásványok, bizonyos fémek (arany, ezüst) vagy egyéb szervetlen szubsztanciák (például kén), és olyan ún. vitális anyagok is, amelyekre a szervezetnek szüksége van az egészséges működéshez. A terápiás javallatok természetesen itt sem egyeznek meg az általános orvoslásban ismert indikációkkal. Az ásványi anyagokból – oldékonyságuk függvényében – különböző töménységű alkohollal, esetleg vízzel őstinktúrát, oldatot vagy laktózzal alapporkeveréket készítenek, majd ezekből alakítják ki a végleges homeopátiás gyógyszerformát (Jouanny et al., 1992).

Ugyan jóval kisebb részt képviselnek, de meg kell még említeni az állati és vegyi eredetű hatóanyagokat is (rovarok, mérges kígyók, tintahal vagy különböző békafajok extraktumai). Egyaránt felhasználják az állati test kivonatait és szekrétumait is (Jouanny et al., 1992). A vegyi eredetű szerek között különleges helyet kapnak az allopátiás gyógyszervegyületek, amelyeket abban az esetben alkalmaznak, ha egy korábbi klasszikus orvosi kezelés során az ilyen gyógyszerek terápiás károsodást okoztak (mellékhatás).

Előfordulhat, hogy a homeopátiás kezelést ún. nozódákkal végzik. A nozódák speciális betegségokozó anyagok (kórokozók, mint például baktériumok, gombák, paraziták; beteg embertől vagy állattól származó produktumok), amelyek alkalmazása fertőzésveszélyes lehetne, de a homeopátiás gyógyszerkönyvek előírják, hogy a kiindulási anyagot a további feldolgozás előtt sterilizálni kell. A nozódákat több szempontból is lehet csoportosítani. Az egyik legelterjedtebb csoportosítás az alapján történik, hogy honnan származik a nozóda, így megkülönböztetünk autonozódákat és heteronozódákat. Abban az esetben, ha a nozóda a megbetegedett emberből származik (például saját vizelet vagy saját vér) autonozódáról, ha pedig egy másik egyedtől származó produktumról van szó, akkor heteronozódáról beszélünk (World Health Organization, 2009).

Ha a termékek az előírásoknak megfelelően készülnek, akkor elméleti alapon bebizonyítható, hogy bizonyos hígítási fok fölött nullához közelít az esélye annak, hogy a végtermék a kiindulási anyag akárcsak egyetlen molekuláját is tartalmazza. Ha egy adag gyártásánál 1 mólnyi anyagból indulnánk ki (a valóságban persze jóval kevesebből), akkor az 1 mólnyi anyagban lévő molekulák számát megadó Avogadro-számot (6 × 1023) figyelembe véve 1024-szeres hígításnál a végtermékben valószínűleg egyetlen molekula sincs a nyersanyagból. S ilyen szerek szép számmal vannak a piacon: ezeket a D24, C12 vagy ezeknél nagyobb potenciák között kell keresni.

Bár az extrém nagy hígítási fokú termékeknél mérgezéstől nem kell tartani, elképzelhető, hogy a hígulás foka némileg elmarad az elméletileg várttól. Egy vizsgálatban nagy potenciájú (minimum C30) termékeket vizsgálva azt találták, hogy a végtermékekben nanorészecskék formájában jelen vannak a kiinduló anyagok (Chikramane et al., 2010). A meglepő eredmény magyarázata kereshető a gyártási előírások be nem tartásában vagy a vizsgálat módszertani hibáiban is, de ha ezektől eltekintünk, akkor is létezik egy lehetséges interpretáció: egy másik vizsgálat kimutatta, hogy ha az alapanyag koncentrációja a homeopátiás lépcsőzetes hígítás során eléri a ng/l koncentrációtartományt, az anyag nem hígul tovább a várt módon. Ezt azzal magyarázták, hogy a nanorészecskék felületén buborékok tapadnak meg, amelyek fölemelkedve a folyadék felületén koncentrálódnak, a következő lépésnél pedig éppen ebből a rétegből folytatják a hígítást (Chikramane et al., 2012). Ezeket az eredményeket egyes homeopátiás körökben a módszer „működése” egyik lehetséges magyarázataként mutatják be: „A részecskék jelenlétének ilyen konkrét bizonyítékai előrelépést jelenthetnek a homeopátiás kutatások terén, a potenciált gyógyszerek megértése tekintetében, és egyben pozitív irányú változást hozhatnak a tudományos közösség e gyógymóddal kapcsolatos felfogásában” (http://www.homeopata.hu/hu/content/uj-megvilagitasban-homeopatias-magas-potenciak). Fontos azonban megjegyezni: a hígítással kapcsolatos megfigyeléseket csak fémtartalmú termékeknél tették, s nem mellékesen a hígításba becsúszó „hiba” nem ad univerzális magyarázatot a homeopátiát körülvevő megválaszolatlan kérdésekre. Az mindenesetre megfigyelhető, hogy az elmúlt években megszaporodtak a homeopátiával kapcsolatos cikkekben a nanomedicina, nanotechnológia, nanogyógyszerek stb. kifejezések – jellemzően valódi jelentésüktől megfosztva. Ugyanez érvényes arra is, amikor a dinamizálást a víz szerkezetének változásával, vízklaszterek kialakulásával magyarázzák: az ezzel kapcsolatos állítások nemcsak bizonyítatlanok, hanem gyakran figyelmen kívül hagynak alapvető természettudományos tényeket. A laikusok tisztánlátását nem könnyíti meg, hogy néha komoly szaktekintélyek szájából hangzanak el abszurd állítások: Luc Montagnier Nobel-díjas virológus szerint a DNS-molekula alacsony frekvenciájú elektromágneses hullámokat bocsát ki, amelyek segítségével a DNS képes vizes oldatok között teleportálni (https://freethoughtblogs.com/pharyngula/2011/01/24/it-almost-makes-me-disbelieve/). Monta­gnier (azóta sem bizonyított) állítását a homeopátia mellett érvelő cikkek szintén a módszert támogató bizonyítékok között sorakoztatják fel. Ez az elmélet ugyanúgy nem állja ki a tudományos igazolás próbáját, mint Jacques Benveniste vízmemóriával kapcsolatos teóriája (https://www.nature.com/news/2004/041004/full/news041004-19.html).

Bár a homeopátiás készítmények – elvileg – hatóanyagot nem, vagy alig tartalmaznak, időnként felröppennek hírek homeopatikumok alkalmazása miatti mérgezésekről. 2006–2016 között az USA-ban egy fogzás idején alkalmazható szertől 370 gyermek lett rosszul, és haláleseteket is regisztráltak. Az érintett szer nadragulya (Atropa belladonna) kivonatát tartalmazta, a gyártási előirattól eltérve jóval nagyobb mennyiségben, így okozhatott mérgezést a növény alkaloidtartalma (https://www.scientificamerican.com/article/hundreds-of-babies-harmed-by-homeopathic-remedies-families-say/). Az USA-val ellentétben az Európai Unióban a homeopátiás szerek a gyógyszerek közé tartoznak, ami azzal az előnnyel jár, hogy hasonló problémák – a gyártás és a minőség szigorú hatósági ellenőrzéséből adódóan – nem fordulhatnak elő. A hasonló esetek mindenesetre felhívják a figyelmet arra, hogy célszerű lenne olyan esetben is mindig kémiai vizsgálattal ellenőrizni a biztonságosságot (abszolút vagy relatív hatóanyag-mentességet), amikor elméleti alapon kizárható a jelentősebb hatóanyag-tartalom.

A mai homeopátiában megtaláljuk az allopátiából jól ismert, hagyományos gyógyszerformákat, ugyanakkor van néhány olyan gyógyszerforma is, amely kizárólag a homeopátiára jellemző. Hahnemann még csak dilúciókat, triturációkat és ún. golyócskákat alkalmazott, a többi gyógyszerformát annak érdekében vezették be a későbbiekben, hogy a kezelési lehetőségeket bővítsék. A homeopátiában a folyékony halmazállapotú adagolási formákat dilúcióknak (dilutiones) nevezzük. Ezek lehetnek őstinktúrák, oldatok, illetve ezek potenciált változatai. A triturációk (triturationes) a kiindulási anyag laktózos porhígításai. A harmadik hahnemanni gyógyszerforma a golyócska (globulus) (2. ábra), amelynek vivőanyaga a cukor (Zajta, 1991a; Steblucova, 1992; Jouanny et al., 1992).

A homeopátiába újonnan bevezetett gyógyszerformák közül a legelterjedtebbek a tabletták (tabulettae), de előfordulnak – izotonizált – injekciós oldatok (injectiones), szemcseppek, kenőcsök és végbélkúpok is. Ezek közül több számos ponton (dózis, összetevők kombinálása) eltér a homeopátia eredeti hagyományaitól.

A tudományos adatbázisokban ugyanakkor viszonylag kevés, homeopatikumokkal végzett klinikai vizsgálat található. Az Embase adatbázisában 2018. február 14-én végzett keresés a „homeopathy” keresőszóra 933 klinikai vizsgálati találatot adott. A Cochrane Library kontrollos klinikai vizsgálatokat tartalmazó nyilvántartásában végzett keresés 440, ezen belül 150 placebokontrollos találatot eredményezett (utóbbi adatbázis egyébként összesen több mint 1 100 000 klinikai vizsgálat adatait foglalja magába). A fent említett számok tartalmazzák a klasszikus, nagy potenciájú, hivatalos gyógyászati indikációval nem rendelkező monokészítményekkel elvégzett vizsgálatokat is. A vizsgálatok minősége a nem randomizált megfigyeléses vizsgálatoktól kezdve egészen a randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatokig terjedt. Kevés kivétellel a vizsgálatok kimenetele pozitív, de az eredményekből sokat levon a tervezésekből adó limitáció (nagyon sok a kevés résztvevővel zajló, rövid, nyílt vagy egyéb szempontból gyenge bizonyító erejű vizsgálat). Nem igaz tehát az az állítás, amely szerint a homeopátiás szerek hatását egyáltalán nem vizsgálták volna klinikai tanulmányokban, azonban a hazánkban forgalomban lévő termékek jelentős része esetén nem érhető el a hatásosságot meggyőzően alátámasztó vizsgálat.

A homeopátiás készítményekkel elvégzett vizsgálatok tanúsága szerint a termékek általában nem rendelkeznek specifikus nemkívánatos hatásokkal. A hazánkban forgalmazott termékek alkalmazási előiratait átvizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy az esetek zömében mellékhatás nem ismeretes, de megemlítik, hogy hosszabb ideig tartó, indokolatlan alkalmazása esetén nem kívánt hatások (ún. gyógyszervizsgálati tünetek) léphetnek fel. Néhány esetben azonban ezen kívül konkrét mellékhatásokat is feltüntetnek, például nyálfolyás, túlérzékenységi reakció, agitáció, hallucináció. A nemkívánatos hatások egy része a gyógyszer alkalmazásának módjával függhet össze (például nyálfolyás szopogatós tabletták esetén; allergiás bőrreakciók lokális alkalmazás esetén). A keresztallergia lehetőségének említése egyes készítményeknél arra utal, hogy a gyártó feltételezi, hogy a felhasznált növényi kivonat farmakológiailag értékelhető mennyiségben van jelen a termékben.

A legtöbb készítmény tájékoztatójában szerepel a figyelmeztetés, mely szerint a homeopátiás gyógyszer alkalmazásának időtartama alatt nem szabad illóolajat is tartalmazó (mentolos, eukaliptuszos) cukorkát szopogatni és intenzív illatú fogkrémet használni. Ezen túlmenően egyes termékek alkalmazási előiratában ennél specifikusabb interakciók is találhatók: egy barátcserje-készítmény tájékoztatója szerint „A Vitex agnus-castus lehetséges dopaminerg és ösztrogén hatása miatt, dopamin agonistákkal, dopamin antagonistákkal, ösztrogén és antiösztrogén szerekkel való interakciója nem zárható ki” (https://www.ogyei.gov.hu/gyogyszeradatbazis/index.php?action=show_details&item=26622). Ez a figyelmeztetés meglepő lehet azok számára, akik a homeopátiás szerek hatásának hátterében nem feltételeznek receptorszintű aktivitásokat.

A készítmények legtöbbjének alkalmazási előirata nem tartalmaz konkrét információkat a farmakodinámiás és farmakokinetikai jellemzőkre vonatkozóan, de ez alól is van kivétel. A már említett, barátcserjéből készült szer „a prolaktinszintet csökkentve fejti ki hatását. Ezért a hatásért elsősorban az Agnus castus komponens felelős, melynek prolaktin-felszabadulást gátló hatását állatkísérletekben is kimutatták. Számos klinikai vizsgálat kimutatta, hogy Agnus castus kivonat szedése mérsékelte nőkben az enyhén, de igazoltan emelkedett prolaktinszintet és a stresszállapotban (ún. latens hyperprolactinaemiában) emelkedett prolaktin-szekréciót” (https://www.ogyei.gov.hu/gyogyszeradatbazis/index.php?action=show_details&item=26622).

A farmakológiai hatások említése felveti azt a lehetőséget, hogy a szerek egy része farmakológiailag is értelmezhető dózisú hatóanyagot tartalmaz. Ennek megvizsgálására kiszámítottuk, hogy a napi dózisban található hatóanyag hogyan viszonyul az adott anyag normál terápiás dózisához. Meglepő módon hat terméknél találtunk legalább egy összetevőnél 1 milligrammot meghaladó dózist a kiindulási anyagból, egy esetben az allopátiás dózis mintegy 8%-ának megfelelő (Drosera rotundifoliát tartalmazó köptető, https://www.ogyei.gov.hu/gyogyszeradatbazis/index.php?action=show_details&item=26600), egy másik esetben (Vitex agnus-castust tartalmazó, menstruációs panaszok esetén alkalmazható szer, https://www.ogyei.gov.hu/gyogyszeradatbazis/index.php?action=show_details&item=26622) pedig azzal ekvivalens mennyiségű hatóanyagot tartalmazott a gyógyszer napi adagja. A dózisok összehasonlítása igényel némi számolást, mivel a homeopátiás készítmény esetén az őstinktúra, az allopátiás gyógyszer esetén jellemzően a száraz/folyékony kivonat mennyiségét adják meg. A dózisok átfedése nem meglepő a jogszabályok ismeretében (azok nem szabályozzák a termékekben található ős­tinktúra dózisát), azoknak azonban újdonság lehet, akik a homeopátiát az eredeti, hahnemanni elvek alapján értelmezik.

A homeopátia elveiből következően a homeopátiás és allopátiás indikáció elvileg nem lehet azonos. A hazánkban gyógyászati indikációval forgalmazott termékeket megvizsgálva megállapítható, hogy a termékek zöme esetén ez így is van, kivételek azonban vannak. Néhány példa, ahol a kétféle indikáció egybeesik: a Crataegus monogyna (egybibés galagonya) kivonatából készült termékeket enyhe fokú szívpanaszokra, szívgyengeségre ajánlják; a Symphytum officinale (fekete nadálytő) felhasználása zúzódás, ficam, rándulás; a Valeriana officinalis (orvosi macskagyökér) nyugtalanságban, elalvási nehézségben alkalmazható. A Drosera rotundifolia (kereklevelű harmatfű) homeopátiás indikációja légúti hurut, a fitoterápiában száraz köhögés csillapítására használják, a Vitex agnus-castus (barátcserje) kivonatát premenstruációs szindrómában és szabálytalan menstruációs ciklusban használják fel a homeopátiában és az allopátiában egyaránt. Figyelemre méltó, hogy azon növények fitoterápiás és homeopátiás indikációja gyakorlatilag azonos, amelyeknek homeopátiás készítményekben alkalmazott dózisa eléri a fitoterápiás vagy hagyományosan alkalmazott dózis legalább 1%-át (Turnera diffusa, Vitex agnus-castus, Drosera rotundifolia).

Az allopátiás és homeopátiás dózisok átfedése nemcsak elméleti síkon bizonyított, hanem kísérletesen is igazolt valóság. Ennek szemléltetésére leginkább a barátcserje alkalmas, amelynek homeopátiás és allopátiás gyógyszerei egyaránt léteznek. Két ilyen készítmény analitikai vizsgálatát elvégezve (Csupor et al., 2013) megállapítottuk, hogy a két termék ujjlenyomat-kromatogramja (4. ábra) nagyon hasonló, és a növény aktív markerének tekinthető agnuzid és kaszticin mennyisége azonos nagyságrendű, illetve gyakorlatilag ekvivalens a két termékben. Így az sem meglepő, hogy a premenstruációs szindrómában megfigyelt hatásosság nemcsak a „normál” barátcserje-készítményre jellemző (Schellenberg, 2011; Falch et al., 2003; He et al., 2009), hanem a belőle készült homeopátiás szerre is (Wuttke et al., 1997; Halaska et al., 1999).

A gyógyszerekről a fogyasztók joggal feltételezik, hogy azok hatásossága bizonyított. Ez alapvetően igaz is, kivéve az egyszerűsített forgalomba hozatali engedélyezési eljárással piacra kerülő, kémiai szempontból gyakorlatilag hatóanyagmentes homeopátiás szereket, amelyek bármiféle humán klinikai vizsgálat nélkül forgalomba kerülhetnek. Ha a bizonyítékokon alapuló orvoslás szempontjait nézzük, tévedés ezeket gyógyszernek nevezni, azonban ez esetben sem a szakmai véleményekre, hanem a jogszabályi előírásokra kell hagyatkozni. Egy érv azonban kétségtelenül amellett szól, hogy a homeopátiás szerek gyógyszerként legyenek forgalomban: a termékkategória magas szintű hatósági kontrollja garantálja a termékek minőségét és így biztonságosságát.

A jóváhagyott gyógyászati indikációjú homeopatikumokra jellemző, hogy alacsony potenciájú (viszonylag nagy töménységű) kivonatokat tartalmaznak, és indikációjuk esetenként megegyezik a legnagyobb töménységben jelen lévő hatóanyag allopátiás indikációjával. Jóllehet a szignifikáns mennyiségű aktív összetevőt tartalmazó készítmények a homeopatikumok kis hányadát teszik ki, piaci jelenlétük rámutat a homeopátiás gyógyszerekkel kapcsolatos jogi szabályozás visszásságaira. Ez a visszásság abban is tetten érhető, hogy a jogszabály kiskaput biztosít az ilyen készítményekkel kapcsolatos klinikai adatok különleges szabályok szerinti értékelésére.

A homeopátiával kapcsolatos viták során néha előfordul, hogy a felek nem ismerik teljes mélységében vitájuk tárgyát. Annak megértéséhez, hogy mi is ma a homeopátia, elengedhetetlen a jogszabályok és a szerek kémiai jellemzőinek ismerete. A szakmailag megalapozott vagy érzelmileg vezérelt vélemények összecsapásának eredményétől függetlenül a homeopátiás készítményeket annak kell tekintenünk, amit a mindenkori jogszabályok előírnak: jelenleg tehát gyógyszereknek, még ha ez a besorolás allopátiás és homeopátiás szempontból is jelentős engedményeket feltételez.