Az MTA Agrártudományok Osztálya 1956 és 1973 között titkos szavazással 17 akadémikust választott meg: Belák Sándor 1919–1978 / 1970, 0; Csizmadia Ernő 1924–1984 / 1973, 1979; Cselőtei László 1925–2012 / 1970, 1976; Horn Artúr 1911–2003 / 1961, 1967; Jánossy Andor 1908–1975 / 1970, 0; Keresztesi Béla 1922–2001 / 1973, 1982; Király Zoltán 1925–2021 /1973, 1982; Láng Géza 1916–1980 / 1964, 1970; Kozma Pál 1920–2004 / 1967, 1973; Kurnik Ernő 1913–2008 / 1970, 1976; Magyar János 1911–2006 / 1967, 1985; Mészöly Gyula 1910–1974 / 1967, 1973; Sályi Gyula 1903–1982 / 1962, 0; Stefanovits Pál 1920–2016 / 1970, 1976; Szent-Iványi Tamás 1920–1991 / 1973, 1979; Ubrizsy Gábor 1919–1973 / 1965, 1973; Westsik Vilmos 1883–1976 / 1958, 0.

A megválasztott osztálytagok közül emlékezem professzoraimra a keszthelyi Mezőgazdasági Akadémián: Belák Sándorra és Láng Gézára, akik nagy tekintélynek örvendhettek, és akiknek személyesen is sokat köszönhettem. Érdemesnek tartottak arra, hogy tanulmányaim befejezése után munkatársukká fogadjanak 1957 és 1960 között, majd 1978 után is. Közeli munkatársam és barátom volt Király Zoltán, a világhírű magyar kórélettani iskola megteremtője, hazai és külföldi tudósnemzedékek tanítómestere. Különleges hálával emlékezem Ubrizsy Gáborra, aki a budapesti Növényvédelmi Kutató Intézet igazgatója volt, és aki – miután a keszthelyi akadémiáról az 1956-os magatartásom miatt (a Nemzeti Dal elszavalása a ledöntött szovjet emlékművön) 1960-ban eltávolítottak – felvett az intézetébe, ahol 18 évig kitűnő feltételek és jó emberek baráti közösségében dolgozhattam. Rajtuk kívül, de velük együtt Kurnik Ernőt és Mészöly Gyulát említem meg, akiknek szakmai munkájából tanulhattam, és ezért én is elmondhatom, a „vállukra állhattam”.

Sajnos ma már az 1956 és 1973 között akadémikussá választott és nemzetközi hírnevet szerzett tudósok nem élnek, de „akikre emlékezünk, azok nem halnak meg”. Láng Géza egyetemi tanáromról – aki 1970 és 1976 között az MTA IV. Agrártudományok Osztályának elnöke volt, és 1980-ban, életének 64. évében meghalt – a keszthelyi egyetem tudománytörténeti kiadványában emlékeztem meg (Horváth, 2004). Ubrizsy Gábor Kossuth-díjas akadémikusról, intézeti igazgatómról – aki 1950 és 1969 között a Budapesti Növényvédelmi Kutató Intézet igazgatója volt, és az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiben részt vett, és munkahelyükről eltávolított egyetemi tanároknak és kutatóknak állást, megélhetést és kutatási feltételeket biztosított – születésének és halálának évfordulóin és az általa vezetett intézetről több írásomban is megemlékeztem (Horváth, 2005, 2020, 2023).

 

1977-ben Somos András akadémikus, az MTA alelnöke felkért a „Víruskutatás aktuális problémái” című ad hoc akadémiai bizottság titkári teendőinek ellátására.7 1976-ban Belák Sándor, korábbi egyetemi tanárom, akadémikus javaslatára a Veszprémi Akadémiai Bizottság (VEAB) Mikrobiológiai Munkabizottság elnöke lettem. 1977-ben, miután megszereztem az akadémiai mezőgazdasági tudományok doktora tudományos fokozatot (ma az MTA doktora cím), „megnyílt előttem az út” nem csak az Akadémia szakmai munkájában való részvételre, hanem az MTA akadémikusaival történő gyakoribb találkozásokra és eszmecserékre.

1990. október 5-én az Agrártudományok Osztálya 1990–1996 közötti elnöke, Stefanovits Pál kinevezett az Osztály Növényvédelmi Tudományos Bizottság alelnökének, majd 1996-ban a bizottság elnöke lettem. 1990-ben jött létre az MTA elnöki osztályok közötti bizottság, a Környezet és Egészség Tudományos Bizottság, amelynek tagjaként olyan biológusokkal, orvosokkal, agrártudósokkal találkozhattam, akik az orvosi-biológiai és agrártudomány együttműködésében példát mutattak, és hírnevet szereztek. Szinte kivétel nélkül közel álltunk egymáshoz szakmailag és emberileg is. A legszorosabb szakmai, baráti és családi kapcsolat kötött össze Király Zoltánnal, Sáringer Gyulával, Klement Zoltánnal és Horn Péterrel, akikkel több évtizeden át a legbensőségesebb kapcsolatban álltam. Dudits Dénessel és munkatársaival Szegeden és Keszthelyen sikerült szomatikus sejtfúzióval olyan burgonyahibrideket előállítani, amelynek alapját a Solanum brevidens vad fajban kimutatott vírusrezisztencia-gének alapozták meg. Ez az együttműködés és szakmai-baráti kapcsolat mind a mai napig tart. Ahogy most az 1976 és 1990 között megválasztott 15 akadémikusra gondolok, szomorúan kell megállapítanom, hogy közülük 13 már nincs közöttünk, de emlékeik itt vannak velünk.

 

Balázs Ervinnek és nekem, akiket 1995-ben választott meg az Osztály az MTA levelező tagjának, és többi tagnak is példakép volt Bartha Adorján8 és mindazok, akik 1991–2005 között az MTA tagjai lettek: Bartha Adorján 1923–1996 / 1993, 0; Balázs Ervin 1948– / 1995, 2001; Bedő Zoltán 1951– / 2004, 2010; Dohy János 1934–2002 / 1993, 1998; Harnos Zsolt 1941–2009 / 1995, 2001; Heszky László 1945– / 1998, 2004; Hornok László 1947– / 2001, 2007; Horváth József 1936– / 1995, 2001; Kőmíves Tamás 1944– / 2004, 2010; Mátyás Csaba 1943– / 2004, 2010; Nagy Béla 1941– / 1998, 2004; Németh Tamás 1952–2023 / 2001, 2007; Schmidt János 1935–2020 / 2001, 2007; Solti László 1946– / 2004, 2010; Solymos Rezső 1929–2019 / 1998, 2004; Varga János 1941– / 2001, 2007; Várallyay György 1935–2018 / 1993, 1998.

Örültem annak, amikor 1993-ban az MTA Agrártudományok Osztálya akadémiai levelező taggá választotta ifj. Dohy János egyetemi tanárt – akivel keszthelyi gyermekkoromban, közvetlen a második világháború előtt éveket töltöttem együtt –, id. Dohy János (1905–1990) professzor fiát, aki 1996 és 1999 között az Agrártudományok Osztályának elnökhelyettese, majd 1999 és 2002 között elnöke lett. Az osztályon ebben az időben és 1991 és 2005 között megválasztott akadémiai tagok közül többet is a korábbi időkből személyesen jól ismertem, és közülük hárman a budapesti Növényvédelmi Kutató Intézetben nemcsak munkatársaim, hanem barátaim is voltak (Balázs Ervin, Hornok László, Kőmíves Tamás), vagy például Várallyay György, akivel 1969-ben Wageningenben (Hollandia) az Internationaal Agrarisch Centrum ösztöndíjával vendégkutatók voltunk.

Az 1991 és 2005 között eltelt évek szakmai pályafutásom legszebb időszaka volt, amelyet az MTA-nak köszönhetek. 1995-ben – amikor az MTA levelező tagja lettem – Klement Zoltán (1926–2005) akadémikustársam és barátom mondta: „Meglátod, megváltozik az életed.” Nem tudtam pontosan, hogy mire gondolt, de ma már tudom: az MTA második otthonom, az a hely lett, ahova szívesen mentem, ahol szívesen tartózkodtam, és az a hely, amely emberi és szakmai jó érzést, jóllétet biztosított, amely minden emberi tevékenység alapja is. Néhányra gondolva megemlítem az MTA közgyűléseinek tudós emberekhez méltó hangvételét, a kitüntetettekkel együtt érzett örömöt; a tudomány és a művészet egységét képviselő esti zenei előadásokat; az osztályülések baráti hangulatát és a találkozások örömét; a „csúcsteljesítményt” mutató székfoglalók meghallgatását; az „Ismerjük meg egymást és egymás tudományát” című esti előadásokat, és az ezt követő beszélgetéseket; az MTA-t alapító gróf Széchenyi István (1791–1860) nyughelyének megkoszorúzását születése évfordulóin – amelynek során több alkalommal is az MTA és a keszthelyi Pannon Egyetem nevében koszorúztam –; a Széchenyi-díjasok találkozását a miniszterelnök és az MTA elnöke meghívására a Pesti Vigadóban, amely 2018-ban megszakadt, de remélhetőleg folytatódik; a martonvásári Beethoven-hangversenyeken az Osztály tagtársaival együtt eltöltött kellemes órákat; az MTA alapításának évfordulóin egy-egy hársfa elültetését az emlékerdőben (2024-ben a 199., 2025-ben a 200.); a Tudomány Napja alkalmából a határon belül és kívül rendezett előadásokat; a szilveszteri, újévi, kandalló melletti baráti együttléteket, éjszakába nyúló beszélgetéseket az MTA mátraházi vendégházában; az MTA Titkárságának, Hivatalának és az akadémiai osztályok vezetőinek, munkatársainak figyelmességét és segítségét; a vidéki akadémikusok budapesti tartózkodásának megkönnyítését az Akadémia budapesti vendégházaiban; a közlekedési problémákkal élő akadémikusok megsegítését az MTA gépkocsiszolgálatával; és nem utolsósorban az elhunyt akadémikusokról történő megemlékezéseket, és a hozzátartozók gyászt enyhítő, emberi, együttérző szociális segítését; mind-mind egy olyan magasabb rendű morális-intellektuális intézményre jellemző, mint amilyen az Akadémia. Ennek alapja az egymás ismerete, tisztelete, segítése és együttműködése, amelynek stabilizáló-fenntartó ereje, nemzetet szolgáló küldetése is van.

A teljességre törekvés nélkül megemlítem, hogy az MTA Agrártudományok Osztály javaslatára9 lehettem a keszthelyi Pannon Agrártudományi Egyetemen tanszékvezető egyetemi tanár, intézetigazgató és az MTA által az egyetemen létrehozott Tanszéki Virológiai Kutatócsoport vezetője, amely jelentős kutatásra fordítható pénzügyi támogatással lehetővé tette 1995-ben az egyetemről, és az általam vezetett tanszékről a „Bokros-csomag”10 miatt eltávolított személyek visszavételét.

Balázs Ervin és munkatársai a gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Központban – ahol Balázs Ervin 1989-től az intézet igazgatója, majd főigazgatója volt – szekvenálták azt az új rezisztenciát áttörő burgonya Y-vírustörzset, amelyet Keszthelyen identifikáltunk. E helyen megemlítem, hogy 1995/96-ban az MTA Pécsi Akadémiai Bizottság (PAB) alelnökévé választottak meg, ami lehetőséget adott a dunántúli régió tudományos életének akadémikusokkal és az MTA köztestületi tagjaival való szoros együttműködésére. Az MTA Pécsi Területi Bizottsága (PAB) és az MTA Veszprémi Területi Bizottsága (VEAB) 2005 óta minden év októberében közös konferenciát szervezett „Pannon Tudományos Nap” címmel a nagykanizsai Egyetemi Campusban. A konferencia célja a dunántúli régióban elért legújabb és legérdekesebb tudományos eredmények bemutatása és kitüntetések átadása.11

 

Balázs Ervin (1948–) az MTA rendes tagja, osztályelnök, második elnöki ciklusának kezdetén alelnöktársaival, Popp József (1955–) és Szendrő Zsolt (1947–) akadémikusokkal együtt levélben köszönte meg az eddig végzett munkát az Osztály tagtársainak. A következő három év prioritásait kiemelve rámutatott (1) a nemesítés lehetőségeinek kiaknázására a molekuláris technológiák bevezetésével; (2) a digitalizáció és az informatika széles körű alkalmazására, a mesterséges intelligenciára is tekintettel; (3) az On Health szellemiségéhez alkalmazkodó tudatos és tudományos kutatásra az agrárium egész területén; (4) az egészséges élelmiszer biztosítására; (5) az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok elemzésére és a válaszok kidolgozására.

Hornok László (1947–), az MTA rendes tagja, egyetemi tanár 2023. február 21-én vitaindító előadást tartott az MTA-n Az agrárfelsőoktatás középtávú jövőképe címmel, amely olyan fontos szempontokra hívta fel a figyelmet, amelyek a szakma irányítóit, az egyetemek vezetőit és az agrárkutatókat, beleértve az MTA Agrártudományok Osztály tagjait is elgondolkodásra késztette. Ismert, hogy az Osztály feladatai nagyon széleskörűek. Az Osztály figyelemmel kíséri, segíti és értékeli a tudományágazat körében folyó tudományos tevékenységet; állást foglal tudományos, tudománypolitikai, tudományszervezési kérdésekben; véleményt nyilvánít az Akadémia által támogatott tanszéki kutatócsoportok és egyéb kutatóhelyek tevékenységéről. Tudományos és állandó bizottságokat működtet, interdiszciplináris területen részt vesz osztályközi tudományos és állandó bizottságok munkájában. Kutatási pályázatokat ír és véleményez. Szakterületéhez tartozó kutatási, oktatási és közéleti tevékenység elismerésére díjakat adományoz. Az MTA Doktori Szabályzata és az osztály ügyrendje által meghatározott módon közreműködik az MTA doktora cím odaítélésével kapcsolatos eljárásban. Az évi rendes Közgyűléshez és a Magyar Tudomány Napjához kapcsolódva tudományos rendezvényeket szervez. Székfoglalókat, felolvasó üléseket, emlékbeszédeket, emléküléseket rendez. Tudományos magyar és idegen nyelvű folyóiratokat, könyveket gondoz, tudományos könyvkiadást támogat. Az Osztály az MTA Alapszabályában és Ügyrendjében meghatározottak szerint működik. Havi rendszerességgel tart osztályüléseket (URL2).

A 2006 és 2022 közötti tagválasztások során különös öröm töltött el, hogy mindazokat, akiket az MTA levelező tagjának javasoltam, megválasztottak, és később az MTA rendes tagjai lettek. Ez az időszak számomra azért is emlékezetes, mert megvalósulhatott az az „álmom”, hogy a „testvér agráregyetemek” között nem a hallgatók megnyeréséért („egymás leküzdéséért”) folyó harc a fontos, hanem az oktatási-kutatási együttműködés, a minél színvonalasabb egyetem megvalósítása. Ebben kaptam támogatói egyetértést a kaposvári egyetemen Horn Péter (1942–) rektortól, akadémikustól, Kovács Melinda (1959–) rektorhelyettestől, akadémikustól, Dér Ferenc (1944–2017) intézetigazgatótól, a mosonmagyaróvári egyetemen Neményi Miklós (1947–) egyetemi tanártól, akadémikustól és a gödöllői egyetem (Budai Campus) rektorától, Palkovics László Amandtól (1960–), az MTA doktorától, amikor mindhárom egyetemen egyetemi tanárként részt vettem a tanszéki munkában, az előadásokban, a doktorképzésben, egyetemi jegyzetek és könyvek írásában.

Az MTA Agrártudományok Osztályt szomorú veszteség érte 2023-ban: 71 éves korában meghalt Németh Tamás (1952–2023) akadémikus, az MTA főtitkára (2008–2014) és az Osztály elnöke (2016–2022).

Az MTA Agrártudományok Osztály tagjaival kapcsolatban megállapítható, hogy a legfiatalabbakat 37 éves korukban választották meg, ez a három levelező tag: Gelei József (1885–1952) zoológus, Manninger Rezső (1890–1970) állatorvos, Dudich Endre (1895–1971) zoológus. A legidősebb korban, 77 évesen megválasztott levelező tag Kreybig Lajos (1879–1956) növénynemesítő volt. Az elmúlt 75 évben akadémiai levelező taggá választott tudósok 55–56 évesek voltak. A 2019 és 2024 közötti ötödik generációs akadémiai levelező tagokat nem számítva15 az Agrártudományok Osztályán – a 75 év alatt – tíz levelező tag rendes taggá történő megválasztására leginkább azért nem került sor, mert egy–három évvel a levelező taggá választásukat követően meghaltak: Fehér Dániel (1890–1955) 1954-es megválasztását követően egy év múlva, 1955-ben, Csukás Zoltán (1900–1957) 1954. évi levelező taggá választását követően három év múlva, 1957-ben meghalt. Voltak olyan levelező tagok is, akik több évvel levelező taggá választásuk után sem nyerték el az MTA rendes tagságot: Sályi Gyula (1903–1982) 20 évvel, Westsik Vilmos (1883–1976) 18 évvel, Obermayer Ernő (1888–1969) 16 évvel, Belák Sándor (1919–1978) 8 évvel, Rapaics Raymund (1885–1954) hat évvel a levelező taggá választást követően sem lehettek az MTA rendes tagjai.

 

Az MTA Agrártudományok Osztálya tíz külső tagot választott akadémiai külső taggá. Az Osztály első külső tagja az USA-ban élő Kosztarab Mihály (1927–2022) entomológus volt, aki 1995-ben lett az Akadémia és az Osztály külső tagja. Rendszeresen látogatott haza, és jó kapcsolatokat ápolt a hazai entomológusokkal. Gyakran vendégünk volt a budapesti Növényvédelmi Kutató Intézet keszthelyi laboratóriumában, ahol nemcsak tudományról, hanem erdélyi emlékeiről is beszélt. Az MTA Agrártudományok Osztálya 1998-ban választotta Kasztori Rudolf (1935–) magyar nemzetiségű agrármérnököt, növényfiziológust, az Újvidéki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárát az MTA külső tagjává. Németh Ferenc (1933–) Hollandiában élő állatorvos 1998-ban lett az Osztály külső tagja. 2001-ben Maliga Pál (1946–), az USA-ban élő növényi molekuláris genetikus lett az MTA külső tagja. Részt vett az Osztály veszprémi értekezletén 2023. május 9-én, ahol az Osztály az MTA 2025. évi akadémikusválasztásának irányelveit tárgyalta meg. Camprag Dusán (1925–2021), az Újvidéki Egyetem (Szerbia) növényvédelmi állattan professzora 2004-ben lett az MTA Agrártudományok Osztály külső tagja. A Pannon Agrártudományi Egyetem (Keszthely) tiszteletbeli doktora és a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja 2021‑ben, 96 éves korában halt meg. 2007-ben a Svédországban élő állatorvos, Belák Sándor (1946–), 2008-ban pedig a Németországban élő Lelley Jan Iván (1938–)16 mikológus lett az Osztály külső tagja. Lelley Jan Iván 2023. május 9-én részt vett az MTA Agrártudományok Osztály veszprémi értekezletén. Nagy Éva (1951–) állatorvost, a Guelphi Egyetem Állatorvosi Karának (Kanada) egyetemi tanárát 2008-ban választotta az MTA Agrártudományok Osztálya külső taggá. Nagy Éva a gödöllői Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára, 2023-ban elnyerte az Akadémia külső tagjának járó legnagyobb elismerést, az Arany János-díjat. 2023. május 9-én részt vett az Osztály veszprémi értekezletén. Békés Ferenc (1947–) agrokémikust 2013-ban választotta meg az Osztály külső tagjának. 1987-ben emigrált Ausztráliába, ahol az Ausztrál Nemzetközösségi Tudományos és Ipari Kutató Szervezet (CSIRO) Növényipari Intézetének és Gabonaminőségi Kutató Laboratóriumának vezetője lett. Székfoglaló előadását az MTA-n 2014. február 14-én tartotta A sütőipari minőség fogalom fejlődése a gabonakémia születésétől napjainkig a gabonavegyész szemével címmel. Koncz Csaba (1954–) növényi molekuláris biológus és genetikus 2019-ben lett az Osztály külső tagja. 1984-től a kölni Max-Planck-Institut für Pflanzenzüchtungsforschung csoportvezető kutatója. Kiss Levente (1966–) mikológust, a budapesti Növényvédelmi Kutató Intézet volt igazgatóját, jelenleg Ausztráliában (University of Southern Queensland, Toowoomba) élő egyetemi tanárt 2023-ban választotta külső tagjává az MTA Agrártudományok Osztálya.

 

A Magyar Tudományos Akadémia fennállásának közelgő 200. évfordulóján (vö.: Hegyi, 2024) a 29 tagú Osztály vezetői, tagjai, a köztestületi tagokkal együtt, tisztelettel és hálával emlékeznek meg az „alapító atyákról”, az utódaikról és azokról is, akik az Akadémia történetének válságos évei ellenére is hozzájárultak ahhoz, hogy az MTA a „Nemzet tanácsadója” és „Legelfogadottabb intézménye” lett. Freund Tamás (1959–) akadémikus, az MTA elnöke 2024-ben, a 200. évforduló hajnalán Köszöntőjében mondta: „az Akadémia és közössége a nemzet szerves és szolidáris része, Sorstárs, nem pusztán szenvtelen tanácsadó” (URL3, URL4).

Az emlékezés óráiban jövőbe vetett hittel az Osztály azon fáradozik, hogy tovább gazdagíthassa a tudományokban, az ország előtt álló feladatokban és a nemzetközi kapcsolatokban eddig elért eredményeit, és a tudomány határtalansága miatt „Határtalan történetének” folytatója lehessen.