A könyvtári tájékoztatómunka fejlődésének folyamata a könyvtáros munkába állásával kezdődött: jelen idejű emberi aktivitás került a múltban följegyzett, írt, másolt, később nyomtatott, majd digitalizált, illetve eleve digitálisan született (born digital) tudás tárába, és ennek az aktivitásnak minden korban azonos a célja: hatékony kapcsolat biztosítása a rögzített tudás és az aktuális érdeklődés között. A könyvtárosnak nem feladata annál jobban ismerni, rendezni és feldolgozni a gyűjteményt, mint amit ez a cél indokol, így választható el hivatása a múlt tudását ténylegesen alapanyagként felhasználótól, a kutatótól, aki tudományterületének eredményeivel és saját tudásával alkot belőlük új tudást, olyan művet, amelyet új dokumentumként, könyvként vagy szakcikként közvetít kutatótársai felé, vagy ismeretet terjesztve a szélesebb közvélemény felé – ez utóbbi aktivitásban átfedve a média szereplőinek (tudományos újságírók, publicisták, vagy ahogy ma már aktuálisabb: tartalomkészítők) felhasználói aktivitását is.

A digitalizálással és adatbázisba rendezéssel kézhez kapott új lehetőségek visszaforgatása tájékoztatási kompetenciává ma még a szakkönyvtárakban sem magától értetődő lehetőség. A közgyűjtemények általános működése szempontjából elszakadnak a könyvtárostól a tömeges digitalizálással webfelületek mögé rendezett gyűjtemények, a gyűjtemény tartalmának megismerésénél jóval erősebb szakmai késztetés a keresés módozatainak magas szintű elsajátítása. A rendszerek kialakításában külső informatikai cégek, programozók játszanak kulcsszerepet, az intézményben elérhető mélyebb gyűjteményismeret többnyire csak a velük folytatott egyeztetés idejére, a tervezéskor, a rendszerterv kialakítása során aktiválódik. A létrehozott adatbázis vagy gyűjtemény végül csak egy lesz a tájékoztatómunkában eszközként használható, saját és más intézmények által létrehozott tudástárak hosszú sorában.

 

Intézetünk tartalomszolgáltatási gyakorlatai során néhány hónap leforgása alatt hozunk létre kis dokumentumgyűjteményekre épülő webes tájékoztató kiadványokat (URL1). A könyvtári állományok részeit modellező dokumentumegyüttesek pár száz tételesek, például képsorozatok, régi képeslapgyűjtemény, egy könyvtári kiállítás bemutatásra ránk bízott tételei vagy egy költő életművének különböző részei (művek, fotók, napló, bibliográfia). A tételeket bemutató webkiadványok már a hozzáadott információkkal, kapcsolatokkal és csoportosítási lehetőségekkel is meghaladják egy dokumentumtár szolgáltatásait, de a különböző gyűjteményekhez további adekvát többletszolgáltatásokat is rendelünk (például régi képeken szereplő helyszínek újrafotózása, közösségi oldal). A munka során a hálózati tájékozódási szokásokat elemezve keressük a könyvtárosok megosztott munkájával létrehozható leghatékonyabb tájékoztató formákat.

A könyvtárak, közgyűjtemények olyan területeken léphetnek most előre, amelyeken nincs versenytársuk, de amelyek párhuzamba állíthatóak más, mintaként is követendő területekkel. A sürgető technológiai tudáskezelés kihívásai már életre hívtak olyan szakterületeket, mint az adatállományokat gondozó digital curating szakma, maga az adattudomány vagy a mesterségesintelligencia-rendszerek betanítása, a gépi tanulásra alkalmas szövegkorpuszok gondozása. A könyvtár- és információtudomány eredményeiből hagyományosan sokat merítenek azok a számítógépes megoldásokat felhasználó bölcsészettudományi kutatási területek (összefoglaló nevükön: digitális bölcsészet), melyek szintén a digitalizált tudás összefüggésrendszerének leképezésére, kutatásokra alkalmas céladatbázisokba továbbítására építenek (Koltay, 2019). Míg azonban ezek a tevékenységi területek kialakult munkafolyamatok nélkülözhetetlen részeiként, behatárolt célok eléréséhez követeltek maguknak önállóságot, a könyvtári tudáskincsre épülő tartalomszolgáltatás új aktivitás, amelynek nyitott a kimenete: az egyetlen célképzet maga a közgyűjtemény megújítandó tájékoztatási funkciója. Kiindulási pontjaként pedig éppúgy szolgálhat a gyűjtemény feltárásával felismert lehetőség, mint egy külső információs szükséglet kiszolgálása. A hasznosulási lehetőségek sokfélesége és a tartalomiparhoz hasonló működés ma még elbizonytalanítja a kortárs könyvtáros szakmát (Csík, 2021), s tény, hogy a kínálkozó formák, megközelítések egyedisége (Facebook-megosztástól cikksorozaton keresztül önálló weboldalig vagy adatbázisig) olyan rugalmasságot kíván, amely a szabványosításra, kompatibilitásra törekvő könyvtári rendszerek világában egyelőre szokatlan.

 

Ahogy nem találhatunk a tudásra jobb szimbólumot a könyvnél, úgy a közösség biztos tudásalapját gondozó gyűjtemények létezése is változatlanul szükségszerű. Szerepük azonban változóban van, s ez a változás csak akkor járhat növekvő jelentőséggel, ha rugalmasan, kreatívan alkalmazkodnak a megváltozott tájékozódási szokásokhoz.

 

URL2: https://webarchivum.oszk.hu/honlap/metaadat/MIA-000086.xml