Winkler Bea és Kiszl Péter (2020) 2013 és 2017 közötti szakirodalom-termést áttekintő tanulmánya a felsőoktatási könyvtár, az információs műveltség és a közösségi média primátusát mutatja ki. Xiaoyao Han (2020) a 2015–2019 közötti időszakra elemzett LIS-folyóiratok adatkorpuszát értékelve megállapítja a ’tudás’ szó egyre gyakoribb előfordulását, mindinkább helyettesítve az ’információ’ és jelentősen háttérbe szorítva a ’könyvtár’ szavakat. Peng-Hui Lyu és munkatársai (2023) megrajzolták az LIS növekedési görbéjét: modelljük szerint az LIS a Derek J. de Solla Price elmélete szerinti második exponenciális növekedési szakaszban lévő, gyorsan avuló tudományág. Számításaik tükrében az LIS-kutatásokban egyértelműen az Amerikai Egyesült Államok tölt be vezető szerepet, de a második helyezett országok között átrendeződés történt a Wuhan Egyetem előretörésének köszönhetően: 1900–2022: USA, Egyesült Királyság, Kína; 2020–2022: USA, Kína, Egyesült Királyság.

Nem meglepő, hogy a tudomány látóterében álló legfőbb intézményrendszer, a könyvtári hálózat alapvető szerepe is kibővült: a dokumentumról a hordozótól független információra, a tartalomra helyeződött át a hangsúly, és az abból transzferálással készített, a használó igényeinek mindenben megfelelő szurrogátumra, amely reprezentálja az eredeti tartalmat. Ezt egészítik ki további kommunikációs és társadalmi funkciók, más közgyűjteményekkel (levéltár és múzeum) és memóriaintézményekkel (például médiaarchívum), valamint akár piaci alapon szolgáltató szervezetekkel (magyarországi példa az Arcanum Adatbázis Kft.) ápolt viszonyrendszer.

Az LIS friss szemléletű meghatározását, történetének fordulópontjait, alapfogalmainak tisztázását, témaköreinek meghatározását legteljesebben az International Society for Knowledge Organization (ISKO) adja. Enciklopédiája szerint „a tudományág valamilyen dokumentum formájában tárolt információ vagy kultúra közvetítésével kapcsolatos problémákból indul ki. A vizsgálat tárgyát olyan folyamatok képezik, mint az információszolgáltatás vagy a kultúra közvetítése, valamint a könyvtárak és más hasonló funkciójú intézmények, amelyek részt vesznek ebben a folyamatban. A tudományág a társadalomtudományok, a bölcsészettudományok és a technológia számos más tudományágával is kapcsolatban áll” (URL1). Az LIS több, mint megjegyzendő tények vagy elsajátítandó technikák gyűjteménye, saját érvelési hagyománya van, erőteljes társadalmi relevanciával bír, más tudományterületekkel diskurzusokat, tudáscserét folytatva fejlődő és változó, diszkurzív képződmény.

Az MTA tudományági nómenklatúrájában (URL2) nincs nevesítve az LIS. Ennek oka, hogy az MTA által adaptált Frascati-féle OECD1-tudományosztályozás a társadalomtudományokon belül a média és kommunikáció alá sorolva, külön-külön jeleníti meg a könyvtártudományt (Library Science) és az információtudományt (Information Science):

Az LIS referálásáról már ejtettünk szót. Az LIS mellett ma már több, nemcsak tartalmi összefoglalókat, hanem teljes szövegű rekordokat nyújtó szakirodalmi adatbázis is rendelkezésre áll: a 3. táblázatból az EBSCO (URL7) és a ProQuest (URL8) LIS-reprezentáltsága tűnik ki. Az ERIH Plus adatbázis „Library and Information Science” kategóriában 94, míg a Library of Congress Classification alapján osztályozó DOAJ a „Bibliography. Library science. Information resources” besorolással 196 folyóiratot indexel. Az LIS alapvető referenszművei (major reference works) közül két frisset emelünk ki: Encyclopedia of Library and Information Sciences (McDonald–Levin, 2019) és a 2024. november 1-jén megjelenő Encyclopedia of Libraries, Librarianship, and Information Science (URL9).

 

A mai könyvtárosképzés a szakmai és az oktatási környezet miatt sincs könnyű helyzetben, útkeresése világszinten és hazánkban is tetten érhető. Az International Federation of Library Associations and Institutions (IFLA) külön munkacsoportot (Building Strong Library and Information Science Education, BSLISE Working Group) is felállított (Chu et al., 2022). A diszciplína napról napra változik: a képzés globális szemléletű újragondolása, a kompetenciakövetelmények aktualizálása folyamatosan zajlik. A képzésnek és a gyakorlatnak – a szinte mindenütt tapasztalható feszültségek ellenére – törekednie kell a tandemszerű együttműködésre. Az LIS-diploma jól konvertálható tudást ad, a szakma jelenlegi renoméja és bérezése azonban nem könyvtári munkaadók és nem könyvtári feladatok felé kényszeríti a végzetteket (Kiszl, 2020). Az American Library Association (ALA) 2022-ben valamennyi könyvtártípus igényeit figyelembe véve így határozta meg a könyvtárosok elvárt törzskompetenciáit: könyvtárszakmai alapok, információforrások, élethosszig tartó tanulás és továbbképzés, menedzsment és adminisztráció, információ- és tudásszervezés, tájékoztatás és használói szolgáltatások, kutatástámogatás, esélyegyenlőség, technológiai ismeretek és készségek (URL11).

A világháló nyújtotta szabadság fenyegetést és kihívást is jelenthet, hiszen a Gutenberg-galaxis nem hozta el a veleszületett írástudást és olvasást, a digitális forradalom pedig automatikusan nem jár együtt az információs műveltséggel. Még a digitális bennszülötteknél is mítosz az információs készségek birtoklása: pusztán azért, mert soha nem ismertek a jelenlegin kívül más világot, nem lehet még következtetni sem arra, milyen lenne az információkeresési képességük a kezükben folyton rendelkezésükre álló eszközök, applikációk, chatek stb. nélkül. Nem beszélve a digitális demencia vagy akár a magánszféra megsértésének fenyegetéséről. Az ALA Center for the Future of Libraries meghatározása szerint a következő globális trendek hatnak a könyvtárak szolgáltatásaira, s ezáltal az LIS-re: mobilitás és fenntartható közlekedés, helymegosztás, egyszerű hozzáférés, mesterséges intelligencia (Zalusky, 2020, 26–27.). Az LIS végső célja továbbra is az információs transzfer optimális működtetése, amely az IFLA Trendek 2023‑as aktualizálása alapján megannyi próbatétellel szembesül, melyek közül néhány: (1) A könyvtárak egyre inkább nélkülözhetőnek tűnnek változó világunkban. (2) Sok országban szűkülnek az állami kiadások, ezáltal a fejlesztési lehetőségek is. (3) Minél változatosabb összetételű a társadalom, annál komplexebb feladat számára egyetemes szolgáltatásokat nyújtani és mérsékelni a különbségek okozta nehézségeket. (4) Az egyre bizonytalanabbá váló környezet fokozza a kihívásokat, és bonyolítja a szolgáltatásokat. (5) A könyvtári és információs szakemberekre inkább a folyamatok támogatóiként, mintsem szakterületeik fejlesztésében érdekelt szereplőként tekintenek. (6) A válságok kezelése túlságosan lefoglal bennünket, így nem jut idő a stratégiai gondolkodásra (URL13). A digitális rendszerváltás előidézte ún. GAFAT- (Google, Amazon, Facebook, Apple, Twitter) univerzumban az LIS mint tudományág és mint hivatás létjogosultsága, valamint társadalmi és innovációs szerepe megkérdőjelezhetetlen, tudománykommunikációja azonban fejlesztésre szorul.