Az infokommunikációs technológia elterjedésével a kiegészítő funkciók gyakorlása a háztartási vagy szomszédsági reláción túl új formákat ölt. A termelve fogyasztás vagy termelő-fogyasztás kifejezés – amely az angol termel (produce) és fogyaszt (consume) kifejezések összeolvasztásán keresztül jön létre: prosumption – azt fejezi ki, hogy a fogyasztók aktívan bekapcsolódnak a vállalati értékteremtés formájába, más esetekben pedig saját maguk vagy környezetük számára állítanak elő értékes javakat. A fogalmat bevezető Alvin Toffler (1980) szerint az ipari társadalmak „specialista” szereplőjét – aki nagymértékben másoktól (elsősorban a piactól) függ szükségletei kielégítésében – az infokommunikációs korra felváltja a „prosumer”, aki az információkhoz való hozzáféréssel csökkenti kiszolgáltatottságát. A fogyasztási szerkezet tükrében mindez azt jelenti, hogy egyes szegmensek esetében a piacról történő beszerzés helyett az önellátás, a felhasználók közötti (peer-to-peer) csere, a megosztáson alapuló gazdaság lehetőségei erősödnek. Ezzel párhuzamosan az üzleti vállalkozások is felismerik a termelve fogyasztás különböző formáiban rejlő lehetőségeket, elsősorban a személyre szabás (customization), a közös alkotófolyamat (co-creation) területén, amelyeket sikeresen integrálhatnak üzleti folyamatukba. Nincs arról tehát szó, hogy a termelő-fogyasztás egy új, a kapitalizmust felváltó rendszert építene ki, sokkal inkább azt jelzi, hogy a hagyományos keresleti és kínálati oldal közti megkülönböztetést felváltja egy új típusú együttműködési rend. A termelő-fogyasztók információval való ellátását a hagyományos tudásszerzési lehetőségen túl (család, barátok, iskolarendszerű oktatás, civil szervezetek, egyházak) az internet adta lehetőségekkel karizmatikus egyének (bloggerek), innovatív szervezetek (civil szerveződések) és vállalkozások is bővítik. Ilyen módon a termelő-fogyasztás szorosan kapcsolódik az információgazdasághoz, ahogy Szabó és Hámori (2006) előrevetíti: az információgazdaság nem új paradigmává, hanem meglévő rendszerekbe begyűrűző horizontális kulcsterületté lép elő, így jelennek meg a termelő-fogyasztók is egyre több szektorban.