Szakmai életútját „diplomahalmozással”, több tudományterületet felölelő egyetemi tanulmányokkal és Svájc egyik legjobb kertépítésze melletti gyakornoki munkával alapozta meg. A kertészeti akadémiai, illetve mezőgazdasági mérnöki oklevél megszerzése után 1945-ben az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Kar Kerttervezési Tanszékén kezdett tanársegédként dolgozni. Az oktatás és tervezés mellett nagy elődje és mentora, Ormos Imre támogatásával az Eötvös Loránd Tudományegyetem művészettörténet (akkor muzeológia) szakán, majd a Budapesti Műszaki Egyetem városépítési-városgazdasági szakmérnök szakán diplomázott, és két-két tanévet gazdaságtudományi és építészeti szakokon is végzett. Széles körű képzettségét a tájépítész képzés fejlesztésében és szakterületi definiálásában kamatoztatta. 1970-ben egyetemi tanári kinevezést kapott, majd a táj- és kertépítészeti szak vezetője lett. Vendég előadóként oktatott a Budapesti Műszaki Egyetemen, a Bécsi, illetve a Drezdai Műszaki Egyetemen. A Kertészeti Egyetem Entz Ferenc alapította budai székhelyét, a mai Budai Campust otthonaként szerette, gondozta és védte. 1970-ben az új központi blokk (K épület) építésekor az alsókert rendezésével, elegáns terepformálásával sikerült az építészeti tervezési hibákat orvosolni, az épület-monstrum és a kert térkapcsolatát az arborétum és a kerthasználat javára alakítani. 1979-ben nyugdíjba ment, és még nagyobb elánnal vetette bele magát a hazai és nemzetközi szakmai és tudományos életbe.

Mőcsényi nemzetközi tevékenységének első vonulatát a hatvanas évektől a kertészeti és kertépítészeti világkiállítások magyar kertjeinek, időszakos alkotásainak tervezése, építése jelentette. Sorra nyerte a díjakat (1964, 1974, Bécs; 1973, Hamburg; 1983, München; 1993, Stuttgart), tervezői ismertsége alapozta meg nemzetközi hírnevét, s fokozatosan nagy hatású tájépítészeti szakmapolitikussá vált. Meghatározó szakmatörténeti vívmánya volt az 1984. évi International Federation of Landscape Architects (IFLA) világkongresszusának magyarországi befogadása. A Siófokon rendezett „tájépítész világtalálkozó” a két világrend közeledése és a nemzeti, szakmai kultúrák elfogadása jegyében telt. 1986-ban az IFLA elnökévé választották, s négyéves munkája során a szervezetet alapító Sir Geoffrey Jellicoe iránymutatásait követve sikeresen hozta össze az egymással addig alig kommunikáló nyugati és keleti blokk szakmagyakorlóit.

Intézményvezetői és -fejlesztési munkásságának csúcsát az 1990. évi reaktiválása, majd a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem megválasztott rektoraként végzett intézményfejlesztési munkája jelentette. Az IFLA-elnökség alatt jó kapcsolatot épített ki az európai és amerikai tájépítész-iskolákkal, s ennek alapján 1992-ben sikerre vitte több évtizedes tervét, az önálló Tájépítészeti Kar, s egy évvel később a Tájépítészeti Doktori Iskola alapítását.

Mőcsényi a szocreál és a házgyári lakótelep-építészet térhódítása idején kezdte pályáját. Ő a lakótelep-építészet környezetrendezésének, a lakótelepi közcélú zöldfelületek létesítésének elméleti megalapozója. Kutatóként és tervezőként is részt vett Komló, Pécs, Várpalota, Tatabánya zöldfelület-rendezési munkáiban. Az ottani tapasztalatok alapján vezette be a szintvonalas tereprendezést, és határozta meg a városi zöldfelületek kialakításának és fenntartásának elveit.