A pontosság érdekében fontos megjegyezni, hogy a Műegyetem által 1873-ban kiállított első egyetemi szintű mérnöki oklevél nem azonos az első egyetemi szintű magyar mérnöki oklevéllel. Ezt az utóbbit nem a Műegyetem állította ki, hanem a Műegyetem őse, elődintézménye, a tudományegyetem bölcsészeti karához tartozó Institutum Geometricum (Mérnöki Intézet), Pesten 1785-ben: „Nálunk 1785-ben kiadták az első mérnöki okleveleket is, amelyek latin szövege csak a legszükségesebb tárgyi változásokban különbözött a doktori oklevelektől. A világ legelső mérnöki oklevelei voltak ezek, amelyek egyetemtől származtak” (Fodor, 1955, 3.). Az Institutum Geometricum azonban a 19. század közepén megszűnt, és ezzel megszűnt az egyetemi szintű magyar mérnökképzés is. Az Institutum Geometricum nem volt azonos az 1871-ben egyetemi rangot kapott Műegyetemmel, de az utóbbinak elődintézménye volt az előbbi.

Az önálló Műegyetem az 1871/72. tanévben kezdte meg önkormányzati alapon, egyetemi rangra emelve, választott rektor vezetésével az egyetemi szintű mérnökképzést. Így történt, hogy a kiegyezés utáni konszolidáltabb viszonyok között, az újjászervezett Műegyetem 1873-ban adott ki először egyetemi szintű mérnöki oklevelet. (A Műegyetem – mai nevén a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem – azonban teljes joggal számítja eszmei folytonosságát az Institutum Geometricum 1782-ben történt megalapításától. Ennek 2022-ben 240 éves jubileuma volt.)

A már említett 1873. évi első diploma tulajdonosa Delvechio Devecis Ferenc (1850–1924) lett. Nevének más írásmódja szerint Devecis Del Vecchio Ferenc. Gyakran írták (és írta ő is) egyszerűsítve a nevét Devecis Ferenc formában. A többféle írásmód egyaránt helyesnek ítélhető. A családja firenzei származású volt, ő maga „istenhegyi” előnévvel kapott magyar nemességet. Delvechio Devecis Pesten született 1850. március 13-án. Budapest műszaki fejlesztésének, városrendezésének tevékeny résztvevője volt. Ősei a pesti kéményseprő szolgálat vezetői voltak mint kéményseprő mesterek.

A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében 1923. november 25-én jelent meg egy szép megemlékezés Szalay Lajos tollából Devecis Del Vecchio Ferenc ötvenéves mérnöki jubileuma címmel; „ritka nagy embere a magyar mérnöki karnak: istenhegyi Devecis Del Vecchio Ferenc udvari tanácsos, székesfővárosi nyugalmazott középítési igazgató, a Városi Mérnökök Országos Szövetségének elnöke” – olvashatjuk az írásban (Szalay, 1923, 163.). A méltató cikkben nemcsak a fél évszázados jubileumot emelik ki, hanem azt is, hogy az ünnepelt kapta 1873-ban a József-Műegyetem első mérnöki oklevelét. A méltatás további részletében ez áll.

„1867–71-ben […] a budai m.kir. József-ipartanodán [ez volt az egyetemmé válást megelőzően a Műegyetem régebbi elnevezése, R. I.] kitűnő eredménnyel fejezte be mérnöki tanulmányait s ezzel az alkalommal a Minisztériumnak a legjobb technikus hallgató részére kitűzött díját nyerte el” (Szalay, 1923, 163.). Várható volt ez az eredmény abból is, hogy Devecis már 17 éves korában a középiskolát is kitüntetéssel végezte el.

1873-ban a mérnöki állások betöltéséhez még nem volt kötelező az oklevél megszerzése; a tanulmányok elvégzését az abszolutórium igazolta. Kruspér István és Stoczek József professzorok biztatására vállalta Devecis az önkéntes többletmunkát, az előírt szigorlat letételét, és az oklevél megszerzését. A társai egy kivételével, akikkel együtt végzett, csupán abszolutóriumot szereztek, de akkoriban ez is elég volt a teljes értékű képzettség elismertetéséhez. Az oklevél ritka magas minőségnek számított. Az első ilyen alkalom nagy esemény és történelmi fordulat volt az újjászervezett Műegyetem életében.

Devecis mérnöki pályájának kezdetén a fővárosnak még alig negyedmillió lakosa volt. 1911-ben történt nyugdíjba vonulásáig számos nagyszerű alkotással járult hozzá Budapest fejlesztéséhez. Nevéhez (illetve nevéhez is) fűződnek az árvízvédelmi rendezések, a rakpartok kialakítása, a vasúti pályaudvarok elhelyezése. Ő jelölte ki az Országház végleges helyét, és rendezési terveket készített a környékre. Jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ma a budapesti Országház nemcsak építészetileg, hanem elhelyezkedés szempontjából is (mint látvány) a világ legszebb ilyen jellegű épületei közé tartozik.

1886-ban Buda török elnyomás alóli felszabadulása 200. évfordulójára Devecis készítette el azokat a térképeket, amelyek a régi ostromállapotot ábrázolják. 1896-ban, az ezredéves kiállítás alkalmából, a királyi palotáról és környezetéről készített átalakítási terveket. Az új Műegyetem építéséhez kapcsolódva rendezte a Gellérthegy, a Tabán és Lágymányos területeit. Mérnöki munkásságának elismeréseként sok kitüntetésben részesült.

Ötvenesztendős mérnöki jubileumának sajnos nem sokáig örülhetett, mert a felemelő ünneplést még egy fél évvel sem élte túl. 1924. április 29-én Budapesten hunyt el. Földi maradványai Budapesten, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a főváros által adományozott díszsírhelyben nyugszanak. Nagyrabecsüléssel és kegyelettel emlékezünk arra a kiváló képességű emberre, aki 150 évvel ezelőtt az egyetemi rangot elnyert Műegyetem első okleveles mérnöke volt.