Sajnos, 2022 szeptemberében Frank professzor úr elhunyt. Lővei Pál professzor, a második osztály tagja, művészettörténész folytatta a munkálatok irányítását, így zajlottak az események a 2023-as évben. A folyamatok továbbvitelére én 2024. január 23-án kaptam felhatalmazást, amikor az MTA elnöksége arról döntött, hogy elnökként a Bizottság élére helyez. Nagyszerű elődök nyomába kellett lépnem. Frank Tibor professzor úr és Lővei Pál professzor úr is – hallatlan kreativitással, munkabírással, operatív szervezőmunkával – kiváló előkészítő munkát végzett az elmúlt évek során. Az a bizottság, amely az előkészületekről gondoskodik, egyébként is a legautentikusabb összetételű, minthogy mind a tizenegy osztálynak van benne egy-egy delegált tagja, így a tudományos osztályok érdemben szólhatnak bele abba, hogy milyen tartalommal kívánják megtölteni a megemlékezést, és ehhez milyen formákat választanak. Részt vesz a munkában az Akadémia főtitkárhelyettese, a területi bizottságok és a Fiatalok Akadémiája egy-egy delegáltja. Ezen kívül tagjai még a Bizottságnak annak a néhány fontos műhelynek a képviselői, amelyek az operatív munkából a legnagyobb részt vállalják. Az MTA Titkársága végzi el a jogi és pénzügyi koordinációt. Az MTA Könyvtár és Információs Központ gondozza azokat az adatbázisokat, amelyek az akadémikusok életpályáit, mégpedig az életpálya minden jelentős állomását, nemcsak a publikációkat, hanem a tudományos előmenetel lépéseit is dokumentálják. A doktori értekezéseket, az azokról készített opponensi véleményeket, az akadémiai levelező tagi, rendes tagi előterjesztések szövegét mind összeállítják, és ez online formában rendelkezésre áll majd. Az akadémiatörténeti kutatásokat a kézirattári és levéltári gyűjtemény jelentős részének digitalizálásával, a könyvgyűjtemény egyes egységeiben eligazító katalógusok megjelentetésével, történetük megírásával segítik. A történeti emlékkiállításokat az MTA Művészeti Gyűjtemény szervezi, koordinálja. A HUN-REN kutatóhálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpontja könyvkiadási tapasztalatát, professzionálissá fejlesztett könyvkiadói műhelyét bocsátja rendelkezésre. Az emlékév keretében készülő tudományos kiadványok legnagyobb hányada az ő tördelésükben, szervezésükben készül és jelenik meg. A Bizottságban tehát, őszintén remélem, együtt van az a tudás, tapasztalat, körültekintés is, meg az az elhivatottság, motiváció, lelkesedés is, amely ahhoz szükséges, hogy ez a szervezőmunka jól teljesülhessen.

 

Egy-egy hónapon át egy-egy tudományos osztály rendelkezésére bocsátjuk a Tudományos Akadémia székházát. A kisebb és nagyobb előadótermek mind rendelkezésükre állnak, hogy igényeik, ambíciójuk, körültekintésük, az általuk művelt tudományterületek összetettségi mértéke szerint tetszőleges számban rendezhessenek ott nagy, akár nemzetközi tudományos konferenciákat, kisebb műhelytanácskozásokat, szakmai és sajtóbeszélgetéseket, sajtótájékoztatókat, könyvbemutatókat, népszerű, tudományismertető, ismeretterjesztő előadásokat. Ezek középpontjába akár egyes tudományterületek aktuális kérdéseit, akár tudomány- vagy intézménytörténeti áttekintéseket állíthatnak. Hogy az érdeklődők ne mindig csak beszélő fejekkel találkozhassanak az Akadémián, azt is elhatároztuk, hogy a székház auláját, bejárati, tágas, belépő terét kiállítások megrendezéséhez bocsátjuk az osztályok rendelkezésére. Részint posztereken mutathatják be érdekes kutatási területeiket, jelentős eredményeiket, kiemelkedő tudósaikat, részint kutatási eszközeiket vagy eredményeiket, találmányaikat helyezhetik tárlókba, hogy vizsgálataikat vagy azok történetét még átélhetőbbé tegyék. A szervezéshez támogatást, logisztikai segítséget nyújtunk, tartalmi tekintetben azonban az osztályok végezhetik el a koncipiáló és a koordinációs munkát. Azt kell tehát mondanom, hogy a méltó tudományos megemlékezés nagymértékben az egyes osztályok döntésétől, belátásától és feltétlenül az általuk meghatározott struktúrától függ; ebben nincs egyetemlegesen érvényes, minden osztály számára használható eljárás. Minden osztály a saját képére tudja formálni ennek az ünnepi tudományhónapnak a felhasználását.

Mivel én magam a Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának tagja vagyok, ennek az osztálynak az ünnepi tudományhónapjáról tudok egyelőre a legtöbbet. Az I. Osztály egymaga hat tudományterületet ölel fel: irodalomtudomány, nyelvtudomány, néprajztudomány, zenetudomány, klasszika-filológia, orientalisztika. Mind a hatot meg kívánjuk mutatni az évfordulós hónap során, és ez az egyes szakmák saját értelmező közösségeinek nagy számban teszi majd lehetővé a tudományos összejöveteleket.

Változatlanul visszük tovább azoknak a központi rendezvényeknek a szervezését és azoknak a nagy tudományos kutatási projekteknek az irányítását, amelyek az Akadémia egészét teszik láthatóvá a 200 éves évforduló során. Feltétlenül idetartozik minden olyan tudományos kutatás, vizsgálat, feltáró munka, amely a 200 év történetével foglalkozik. Már meg is jelent, 2023 novemberében készült el az Akadémia elnökeit és főtitkárait bemutató, valamennyiükről teljes értékű tudományos portrét tartalmazó kézikönyv, amely a vezetők személyes törekvéseinek, munkásságának a történetében 200 év mozgásirányainak a történetét is meg tudja mutatni. Személyes életpályájuk jellemzése egyben egy-egy korszak leírása is, mind a saját tudományos és tudományszervezési törekvéseiknek, mind pedig az Akadémia körüli kultúr- és tudománypolitikai erőtérnek a jellemzése. Rendkívül sokat elárul az, hogy ki, hol, miben kereste a tudományos kiválóságot, a nemzetközi tudományossággal való együttmozgás lehetőségét vagy éppen a nemzeti kulturális hagyományok feltárásának, a magyar nyelvű kultúra formálásának módját és eszközeit, a tudomány magyar nyelvű művelésének sajátosságait.

2024-ben jelenik meg az a másik, ugyancsak a levéltári feltáró munkáig visszanyúló alapkutatásokat összefoglaló kötet, amely a 200 év mecénásairól ad teljes körű áttekintést. A mai közvélemény számára talán már nem nyilvánvaló, hogy a Magyar Tudományos Akadémia többek között azért működhetett mindig a magyar tudományos élet egészére kiterjedő súllyal, mert ehhez bizonyos anyagi eszközök is rendelkezésére állottak, amelyek a legkülönbözőbb társadalmi rétegek adakozása, adományai, jótékonykodása folytán kerültek a birtokába. Nemcsak székházának megépítését, az Akadémia által használt reprezentációs terek kialakítását és ünnepi alkalmak lebonyolítását tette lehetővé ez a támogatás, hanem részben maguknak a kutatásoknak – részint alap-, részint alkalmazott kutatásoknak – a véghezvitelét is finanszírozhatóvá tette.

 

Akkor, amikor a Magyar Tudományos Akadémia 200 évéről megemlékezünk, ezekre az előzményekre is gondolnunk kell. A mi történetünknek ugyan az 1825. év a szimbolikus nyitóaktusa, de érzékelnünk kell, hogy ez az alapítás számos korábbi tapasztalat szintézise, következtetéseinek levonása, a legjobb európai gyakorlatok érvényre juttatása is egyben. A 18–19. század fordulóján már a magyarországi literátorok közül is többen foglalkoztak tudós társasági tervekkel. A Magyar Királyságban és Erdélyben is kimutathatók olyan előzmények, amelyek a Magyar Tudományos Akadémia alapításának a kontextusát alkotják.

 

A Magyar Tudományos Akadémiának erre meglehetősen sok alkalma volt az 1950-es évektől 2019-ig, amikor egy kutatóintézet-hálózatnak is a működtetője volt. Olyan tudományos kutatóintézeteké, később kutatóközpontoké, amelyek a természettudomány, a műszaki tudományok, a társadalom- és a bölcsészettudomány minden lényeges területét csaknem hiánytalanul lefedték, és az Akadémia irányító intézményükként látta el szoros koordinációjukat, felügyeletüket. Az utóbbi években ez a lehetőség már nem adott, adott azonban egy közel húszezer fős köztestület, amely a PhD-fokozattal rendelkezőket, az akadémiai doktorokat és az akadémikusokat egyesíti. Azt gondoljuk, hogy az a jó évfordulós megemlékezés, amely valamennyi köztestületi tagot megszólítja, valamennyiüket aktivitásra kéri, konferenciákon, egyéb rendezvényeken, ismeretterjesztő előadásokon fellépési alkalmat, disszeminációs lehetőséget biztosít számukra, és ilyesformán további kollégáiknak, tanítványaiknak, az őket hitelesekként elismerő magyar értelmiségnek, sőt az ezen még messze túlnyúló társadalmi körök számára is közvetíteni, hordozni tudja azt az üzenetet, hogy az Akadémia 200 éve nem egy zárt, bennfentes, öncélú történet, nem az akadémikusok magánügye. Történetünk a társadalom javára való munkálkodás 200 éve. Impozáns példasor arról, hogy a nemzeti intézmény ismételten és hitelesen be tudja teljesíteni azt a hivatást, amely a 2019-ben megújult küldetésnyilatkozatában áll: hogy az Akadémia a „nemzet tanácsadója” (URL1). A nemzet tanácsadója kivételes felelősséggel bír abban a tekintetben, hogy a nemzet társadalmi és gazdasági folyamatai értékelvűen, körültekintően, a nemzetközi gyakorlatok leginkább iránymutató módjainak figyelembevételével menjenek végbe. Az Akadémia évfordulója alkalmat teremt annak a megmutatására, hogy ez a nemzeti küldetés ma is törekvéseink homlokterében áll.