Az intenzív csoportközi (vallási, politikai) konfliktusok természete, hogy azon túl, hogy az imént említett vertikális bizalom pilléreit horizontálisan kezdi ki, minden közéleti témát politikai konfliktusok tárgyává tesz, maximalizálva a csoportok között azok véleményében mutatkozó eltéréseket. Ez a konkrét témára vetítve azt jelenti, hogy erősen polarizált, „törzsiesen” működő környezetben törvényszerűen lesz olyan politikai szereplő, mely oltásellenes pozícióba helyezkedik – és ezzel a saját szavazótáborát is orientálja. Így válhat a maszkviselés vagy éppen az oltás a politikai hovatartozás kódjává. Az éles csoportközi konfliktusok szereplői ráadásul törvényszerűen kitermelik az összeesküvés-elméleteket. A polarizált politikai és médiaviszonyok az Egyesült Államokban például erősen hozzájárultak ahhoz, hogy előbb a koronavírus, majd az oltások kérdésköre is átpolitizálódott (Hart et al., 2020; Bolsten–Palm, 2022). Ennek eredménye a mai napig is érzékelhető: a republikánus többségű és vezetésű tagállamokban például magasabbak a népességarányos fertőzöttségi és halálozási adatok, köszönhetően a republikánus politikusok és szavazók körében elharapózott, az oltásokkal és a maszkviseléssel szemben megnyilvánuló ellenállásnak. Ez a példa ráadásul minden korábbinál drámaiabban mutatja meg, hogy – bár az oltásszkepszis mögötti ideológiai motivációk explicitek és jól értelmezhetőek – az egyén döntési szabadságának a hangsúlyozása a republikánus szavazók számára különösen fontos. A motivált tudománytagadás tehát irracionális viselkedést eredményezhet. Az oltások és a maszkviselés ellen érvelő populista jobboldali politikusok végső soron a saját szavazóik életét teszik kockára. A megosztottság hatása a kutatások szerint természetesen Európában is érzékelhető. A polarizáló narratívák ugyanakkor nemcsak a belpolitikai szereplőktől származhatnak, hanem geopolitikai aktoroktól is. Az orosz és a kínai dezinformációban például rendre megjelentek a – főképp, de nem kizárólagosan a nyugati – vakcinákkal szembeni bizalmat rombolni hivatott narratívák. Ezek jól illeszkednek egy általános információs háborús logikába, mely a rivális oldalon belüli konfliktusok szításán keresztül gyengíti az ellenfelet. Az oltásellenes, klímaszkeptikus vagy éppen az ebolavírussal kapcsolatos áltudományos összeesküvés-elméletek az orosz trollok üzeneteiben már jóval a koronavírus-világjárvány előtt, a 2016-os amerikai elnökválasztási küzdelem idején is erősen jelen voltak (Strudwicke–Grant, 2020).

 

 

A koronavírus-vakcina motivált elutasítására egyes vallási tanok és közösségek is hajlamosíthatnak – fontos ugyanakkor leszögezni, hogy ez az összefüggés nem általános érvényű, és csak árnyaltan vizsgálható. Az Egyesült Államokban végzett vizsgálatok szerint például a domináns vallási csoportot képező fehér protestánsok körében erősebb az oltásellenesség, míg a katolikusok körében magasabb az átoltottsági arány. A zsidó vallás az Amerika-szerte végzett kutatásokban nem függött össze az oltásellenességgel, ugyanakkor a New York-i ortodox haszid zsidó közösségekben kifejezetten erős oltásellenes gócok alakultak ki. Az Európai Unió országai közül a legalacsonyabb átoltottsági mutatókkal rendelkező országok vagy dominánsan keleti ortodox (Románia, Bulgária) vagy ortodox keresztény országok (Görögország) – ezen vallási közösségekben pedig virulensek azok a sokszor vezetők által is hangosan artikulált összeesküvés-elméletek, amelyekben a Nyugat-ellenesség, a modernitásellenesség, illetve egyfajta erőteljes áldozati mentalitás mutatkozik (az orosz ortodox egyház szerepéről az összeesküvéselmélet-képzésben lásd például: Yablokov, 2018). A vallási háttér ugyanakkor a megvezető üzenetek feldolgozására is különbözőképpen hathat: egy vizsgálat szerint (Loomba et al., 2021) például az Egyesült Királyságban élő zsidó vallású állampolgárok kevésbé veszítenek oltási hajlandóságukból a hamis információnak való kitettség hatására, mint a keresztény felekezetekhez tartozók.