Mai ismereteink szerint a SARS-CoV-2-vírus először a kínai Vuhan (Wuhan) városában tűnt fel 2019 végén, s 2020 januárjában már tömeges megbetegedéseket okozott. A helyi hatóságok eltussolási kísérletei után a központi kormányzat beavatkozott, hermetikusan lezárta Vuhant és a környező tartományt, majd egész Kínában szigorú korlátozásokat vezettek be (Salát, 2020; Liu, 2021, 89.). Ezeknek köszönhetően az élet már 2020 április–májusában visszatért a normális kerékvágásba, s az első hullám után továbbiak nem alakultak ki. Azóta csak lokális fertőzési gócok jelentek meg, és ezeket drasztikus intézkedések révén rendre elfojtották. A kezdeti titkolózást és kapkodást követően a kínai kormányzat következetesen a zéró tolerancia elvét alkalmazza a vírussal szemben, egy-egy eset azonosítása után azonnal kiterjedt lezárásokra, tömeges tesztelésre, kontaktkutatásra és izolálásra kerül sor, a Kínába való beutazást pedig máig korlátozzák.

 

 

A kínai kormányzat már a járvány legelején felszólította a kínai cégeket és állami intézményeket, hogy alkossanak új eszközöket a pandémia által okozott különböző problémák megoldására (Uber, 2020, 1.). Fontos hangsúlyozni, hogy az így beinduló fejlesztésekben élen jártak az infokommunikációval, mesterséges intelligenciával, fintech megoldásokkal, robotikával, e-orvoslással stb. foglalkozó magáncégek, vagyis a különféle innovatív alkalmazások nem egy nagy állami projekt termékei, hanem sok kisebb-nagyobb szereplő versenye során jelentek meg, s egységes állami rendszerek nem jöttek létre (Weinstein, 2020).

 

 

Az állampolgárok viselkedését figyelő alkalmazások elterjedtsége és elfogadottsága megkönnyítette, hogy a járvány elején néhány hét alatt kifejlesszék azokat az alkalmazásokat, amelyek fertőzöttségi kockázat alapján kategóriákba sorolják a felhasználókat (Cassiano et al., 2021, 94.). Először az Alibaba1 dolgozott ki egy ilyen applikációt Hangcsou (Hangzhou) városában, később pedig más városokban is megjelentek hasonló programok, s ma már általánosan elterjedtnek mondhatók. Adataikat egy országos platform gyűjti össze (Sales, 2021, 53.). Az angolul Health Code-ként emlegetett applikációk a geolokációs adatok alapján figyelik, hogy a felhasználó – akinek valós adataival, a személyi okmányait feltöltve kell regisztrálnia – járt-e fertőzésveszélyes területen, került-e fertőzött ember közelébe, vannak-e gyanús tünetei; emellett a személyes profilba bekerülnek az oltások, a Covid-tesztek eredményei és a legkülönfélébb releváns információk. Mindennek alapján az applikáció a felhasználót zöld (szabadon mozoghat), sárga (gyanús eset, egyhetes karanténra kötelezendő) és vörös (komoly fertőzésveszély, kéthetes karantén) QR-kóddal látja el, amely naponta frissül (Uber, 2020, 2.; Liu, 2021, 89–90.). A gyanús eseteket és a fertőzötteket valós időben felviszik egy online térképre, ahonnan mindenki tájékozódhat, hogy mely helyek kerülendők. Az alkalmazás használata nem kötelező, de mivel a városokban a zárt terekbe (boltokba, metrómegállókba, lakótömbökbe stb.) csak a zöld kód felmutatásával lehet bejutni, a program nélkül gyakorlatilag lehetetlen élni (Cassiano et al., 2021, 95.; Sales, 2021, 53–54.). Ezért a Health Code valamely változatának használata a városokban univerzálisnak mondható.

 

Csúcstechnológiai eszközöket természetesen nemcsak a lakosság ellenőrzésében alkalmaztak, hanem magának a betegségnek a gyógyításában, illetve az általa okozott egészségügyi problémák (például a kórházi személyzet túlterheltsége) enyhítésében is. A vakcinák és gyógyszerek gyors kifejlesztése mellett itt elsősorban a képdiagnosztika érdemel említést, amelynek mesterséges intelligenciával való összekapcsolására évek óta világszerte történnek kísérletek (Weinstein, 2020, 6–9.). Számos kínai kórházban bevezették a mellkasi CT-felvételek számítógépes elemzését, ami lényegében azt jelenti, hogy deep learning alapú szoftverekre bízták az új koronavírusra jellemző mintázatok felismerését, ezzel meggyorsítva a nagy mennyiségű felvétel kiértékelését. Szintén MI-n alapulnak az olyan megoldások, mint például az egészségügyi nyilvántartással összekötött hangfelismerő rendszer, amelynek segítségével az orvos lediktálhatja a diagnózist a számítógépnek (Weinstein, 2020, 12–13.). Hangfelismerő és generáló szoftvereket arra is használtak, hogy tömeges telefonos felméréseket végezzenek egy-egy körzet járványügyi érintettségével kapcsolatban, illetve hogy liftekben érintésmentes vezérlést tegyenek lehetővé. Az MI sajátossága, hogy egy-egy algoritmus a felhőben megosztva azonnal korlátlan számú felhasználó számára válik elérhetővé, az emberi és számítógépes erőforrások azonnal egy új feladat megoldására koncentrálhatók, nincs szükség bonyolult termelési láncok kialakítására (Uber, 2020, 3.).

 

Kína az e-kereskedelemben és a mobilfizetésekben a járvány előtt is világelső volt, és vezető helyét a pandémia során megerősítette. A 700 millió emberre kiterjedő 2020. eleji országos lezárást az tette lehetővé, hogy e-kereskedelemmel, házhoz szállítással minden városban számtalan cég foglalkozott, s rendelkezésre állt a szükséges infrastruktúra és munkaerő a megnövekedett igények kielégítésére. E cégek bővítették szolgáltatásaik és termékeik körét, s az addig csak offline módon működő boltok is átálltak az online rendelésekre. A készpénzforgalom még inkább visszaszorult, az érintésmentes telefonos fizetés teljesen általánossá vált (Sales, 2021, 63–66.).

 

 

A kínaiak által a járványkezelésben alkalmazott digitális eszközök jelentős része – különösen a nyomkövető alkalmazások, az arcfelismerő kamerák, a fertőzöttségi térképek, a digitális stigmatizáció, illetve az orvosi döntések gépekre bízása – a nyugati demokráciákban elfogadhatatlanok lennének, s külföldről Pekinget sokan kritizálták a magánélethez való és egyéb személyiségi jogok megsértése miatt. Kínában azonban ezek az eszközök – beleértve a digitális megfigyelést is – mindenféle felmérés szerint széles körű támogatásnak örvendenek, a nyugati elemzők kétségeit és félelmeit maguk a kínaiak nem osztják (Liu, 2021, 90–91.). A magánszférát sértő hasonló eszközöket más kelet-ázsiai entitások is bevetettek (például: Dél-Korea, Hongkong, Tajvan, Szingapúr), jelentős tiltakozások kiváltása nélkül, ami arra utal, hogy a konfuciánus kultúrkörben az emberek másként állnak hozzá a kérdéshez.