A gyorsan változó világban viszont egyik üzleti modell sem örökéletű; annak folyamatos továbbfejlesztésére van szükség a fennmaradás, sikeres működés érdekében. A szimfonikus zenekarok esetében sem elégséges tehát a meglévő repertoárra való alapozás és a tradicionális modellek követése. A működés innovatív újragondolása nélkül a zenekarok által nyújtott szolgáltatások nehezen fognak tudni helytállni a szórakoztatóipar egyéb szegmenseivel szemben (például könnyűzenei koncertek, mozik) az emberek szabadidejéért folytatott versenyben (Radbourne–Arthurs, 2007). Üzletimodell-innovációra van tehát szükség, amely biztosítja a zenekarok 21. századbeli prosperitását. Üzletimodell-innovációról akkor beszélhetünk, ha a szervezet üzleti modelljének egy vagy több elemében lényeges változás következik be (Horváth et al., 2018). A hagyományos zenekari működési modellhez képest számos zenekar esetében tanúi lehetünk ilyen innovatív megoldásoknak; a továbbiakban ezekre talál példákat az olvasó. Jelen cikk elsősorban a külföldi „jó gyakorlatok” bemutatására fókuszál, azonban fontos megjegyezni, hogy vannak élenjáró hazai példák is, amelyeket a későbbiekben tervezünk részleteiben bemutatni.

A napjainkban igen népszerű crowdfunding, azaz közösségi finanszírozás kiváló példája a jellemzően angol zenekarok által alkalmazott „sound investment”. Ennek lényege abban áll, hogy egy adott kortárs darab megkomponálásának és előadásának fedezetét úgy teremtik elő, hogy a szükséges összeget kisebb egységekre (hang-jegyekre) bontják, amelyeket az érdeklődők között értékesítenek. Attól függően, hogy a közönség mire voksolt a hang-jegy vásárlásával (azaz melyik darabra kelt el a legtöbb hang-jegy), a kiválasztott darabot mutatják be (ABO, 2010). A baráti körhöz hasonlóan ez szintén lehetőséget ad a közönség véleményének jobb megismerésére és a nézők bevonására, a közönségkapcsolatok ápolására.

A műfajok közötti kalandozásra kiváló példa a Cincinnati Symphonic Orchestra. A zenekar tagjai megalapították a Cincinnati Pops Orchestrát, amely a zenei stílusok, műfajok széles skálájából merítve nagy sikerű, népszerű koncerteket ad – szimfonikus nagyzenekari felállásban. Olyan hírességekkel működtek együtt, mint Ella Fitzgerald (jazz), Henry Mancini (filmzene), Dave Brubeck (jazz) vagy John Williams (filmzene). Repertoárjukban a filmzenék (például Star Wars, Harry Potter, Shrek, Madagaszkár), híres, méltán népszerű könnyűzenei énekesek darabjai (például Whitney Houston), musicalek, lenyűgöző természetrajzi (például Amerika csodái) vagy tudományos ismeretterjesztő (One Giant Leap – a világűr felfedezése) filmek aláfestő háttérzenéi, filmvetítéssel egybekötött élőkoncert-showk ugyanúgy helyet kapnak, mint például Mozart vagy Beethoven művei (Cincinnati Symphony, 2020).

A Charlotte Symphony repertoárjában is hangsúlyos szerepet kapnak az újszerű produkciók a klasszikusok mellett. A „Pops”-széria a ’70-es évek diszkózenéjétől kezdve a soul, swing, jazz klasszikusain át a Broadway-slágerekig kínál szórakozási lehetőséget, a „Movie”-koncertsorozat előadásain pedig közönségkedvenc filmek (például Star Wars, Jurassic Park, Polar Express) zenéje hallható a zenekar előadásában, miközben a film óriáskivetítőn nézhető (Charlotte Symphony, 2020).

A Brooklyn Philharmonic a hip-hop felé nyitott: a zenei irányzat egyik legnépszerűbb rapperével adott közös, ingyenes koncertet Brooklyn szomszédságában. A zenekar vezetőjének alapvető célja, hogy a mindenkori közönség igényeihez szabja a műsort, jelen esetben a hip-hop integrálása jelentette a helyi közösséghez az „utat” (Woolfe, 2011).

Új közönségréteg megszólítása nem csupán innovatív repertoárral lehetséges. Számos zenekar a fiatalok életritmusához alkalmazkodó, rendhagyó koncertekkel igyekszik bevonni egy szélesebb fogyasztói kört, szakítva a konvenciókkal. A Fesztiválzenekar Midnight Music koncertsorozata a késő esti szórakozás kedvelőinek nyújt alternatív kikapcsolódási lehetőséget: a zenészek között babzsákokon ülve, vagy éppen heverészve élvezhetik az érdeklődők a műismertetőkkel színesített koncertet – a formalitásokat elhagyva (BFZ, 2020). A Dél-Holland Filharmónia „Spicy Classics”-sorozata hasonló koncepciót tükröz: a klasszikusok modern köntösbe öltöztetve hangzanak fel, miközben a nézők akár sörözhetnek is, ha kedvük tartja (Bijsterveld, 2019). A fentebb már említett Cincinnati Sym­phony Orchestra „Night/Light”-koncertjei szintén a rendhagyó koncertélményre, kötetlen hangulatra fókuszálnak: az este fél 11-kor kezdődő koncerteken gyertyafény mellett, egy pohár borral a kézben élvezheti a közönség a zeneműveket (Cincinnati Symphony, 2020).

Egy másik érdekes példa a digitális lehetőségek alkalmazására a San Francisco Symphony „SoundBox” programja, amelynek célja a koncertélmény újradefiniálása. A program helyszíne a zenekar egyik próbaterme, a nézőtér pedig leginkább egy hangulatos bárra hasonlít, ahol a vendégek egy koktéllal vagy sörrel a kezükben élvezhetik a koncertet. A korszerű technológiai, audiovizuális megoldásoknak és effekteknek köszönhetően a nézők hol egy katedrálisban, hol egy underground klubban érezhetik magukat, miközben a zene hangereje és komplexitása folyamatosan változik. A zenei élményt a falakra vetített videó- és képinstalláció gazdagítja, amely az éppen aktuális környezethez dinamikusan alkalmazkodik (SF SoundBox, 2020). A program során a művészek hangsúlyt fektetnek a közönséggel való interakciókra, a nézők bevonására is. A SoundBox innovatív előadásai nagy közönségsikernek örvendenek; a jegyek rendszerint néhány napon belül elfogynak.

A digitális kor egyik leginnovatívabb projektje a Detroit Symphony Orchestra nevéhez köthető: 2008-ban a zenekart egy koncert erejéig egy Honda Asimo-robot vezényelte (Ovshinsky, 2008). A kezdeményezés nem egyedülálló: a Tokyo Symphony Orchestra Beethoven 5. szimfóniáját adta elő egy robot vezényletével (Rojas, 2004), míg a japánok által fejlesztett „Alter”-robot 2018-ban debütált karmesterként (RobotReporters, 2020). Természetesen kérdéses, hogy egy robot valóban képes-e kiváltani a karmestert, hiszen minden mozdulatnak, mimikának, rezdülésnek jelentősége van. Arra viszont kétség nélkül rámutatnak ezek az újszerű kísérletek, hogy a digitális transzformáció jelen van az élet minden területén, és mindennapjainkat folyamatosan alakítja.

Az egyértelműen látszik, hogy nem néhány napos kihívásról van szó, amelyre átmeneti megoldást kell keresni. A jelenlegi előrejelzések szerint a járvány lecsengése több hónapig fog tartani, és ezzel együtt várhatóan a fogyasztói szokások is visszafordíthatatlan változásokon esnek át. Továbbá hasonló esetek is bármikor előfordulhatnak, amelyekre fel kell készülni. Mindezek eredményeképp a zenekaroknak (és tágabb értelemben valamennyi szervezetnek) szükséges alapvetően újragondolniuk az üzleti modelljüket. A jelenlegi helyzetben a „digitálisan érettebb” szervezetek jelentős előnyben vannak azokkal a zenekarokkal szemben, amelyek még csak mostanában kezdenek ismerkedni a lehetőségekkel, de még nem késő az üzletimodell-innováció a többiek számára sem. Az üzletimodell-innovációt művészeti és a módszertanban jártas gazdasági szakemberek együttműködésével lehet hatékonyan és hatásosan megvalósítani. Ahogyan Köves Alexandra, Gáspár Judit és Matolay Réka (Köves et al., 2020, 219.) rámutat, „művészet és tudomány természetes szövetségesei lehetnek egymásnak” – érdemes tehát az együttműködésben rejlő szinergikus lehetőségeket kihasználni.

Ahogyan azt az ábra is mutatja, az innovatív repertoár segíti a zenekarokat új közönségréteg – köztük a fiatalok – megszólításában, a digitális lehetőségek kihasználása pedig új lehetőségeket nyújt a közönség elérésére és a koncertélmény újradefiniálására. Az újszerű megközelítések, kísérletezések természetesen nem garantálják az azonnali sikert, azonban az, hogy egy kezdeményezés nem talál jelenleg kedvező fogadtatásra, nem jelenti feltétlenül azt, hogy a jövőben ne válhatna sikeressé. Jelen cikk rámutat annak fontosságára, hogy a zenekarok reagálni tudjanak a fogyasztók változó igényeire, és haladjanak a korral, alkalmazkodjanak a világban bekövetkező változásokhoz. Ilyen változás például a jelenlegi koronavírus-járvány, amely az összes szektort érinti, és kihívások elé állítja a gazdaság szereplőit. Különösen nehéz helyzetbe kerültek az előadóművészettel foglalkozó szervezetek, köztük a szimfonikus zenekarok, amelyek megsegítésére szolgál a #neváltsdvissza kampány is. A kezdeményezés a közösségi finanszírozásban rejlő lehetőségeket kihasználva buzdítja a fogyasztókat arra, hogy koncertjegyüket ne váltsák vissza, és így támogassák a kulturális tevékenységet. Nem hagyatkozhatnak azonban a szervezetek csupán a közönség jóindulatára: a hosszú távú sikeresség innováció, kísérletezés és a működés újragondolása nélkül nem lehetséges. Fontos megjegyezni, hogy minden sikeres innováció idővel sztenderddé válik, és a fogyasztók nem tekintik „extrának” többé. Ez a jelenség megfigyelhető a fentebb bemutatott példák esetében is: az egykor innovatívnak számító kezdeményezések közül több ma már széles körben elterjedt, és általános gyakorlattá vált. Éppen ezért rendkívül lényeges, hogy az innováció folyamatos tevékenység legyen. Az újítás természetes velejárója a bizonytalanság, azonban gondoljunk csak arra, hogy a legtöbb, ma nagy népszerűségnek örvendő zeneszerző a saját korában úttörőnek számított!