Az MTA-Lendület Trianon 100 Kutatócsoportja által 2016-ban elnyert pályázat öt évre előirányzott kutatási tervvel lépett a nyilvánosság elé. A fent vázolt historiográfiai előzmények után döntően négy pillér köré építette fel kutatási tervét. Ezek a következők:

A második pillérben a kutatás társadalom- és mentalitástörténeti irányban folytatódott. A kutatás fókuszában a magyar állam teljesítménye áll 1918–1921-ben, kitérve a gazdasági mélyrepülés mértékére, a társadalmi krízisre, a menekültekre, a hadsereg kérdésére, a paramilitáris erőszakra, a Tanácsköztársaság szerepére és a menekültek áradatára. Itt reményeink szerint az eddigi szakirodalom (Mocsy, 1983) után új állításokat lehet majd tenni a menekültek integrációjáról és összetételükről, végre levéltári forrásokra alapozva lehet beszélni erről az elhanyagolt kérdésről. A hadsereg és háborús erőszak kérdésében is tisztábban lehet majd látni a kutatás végén (mik voltak az alternatívák, a hadsereg mint társadalmi alakzat stb.). A kutatás ezen ágának jelentős eredménye Révész Tamás monográfiája (Révész, 2019), amely úgy beszél hadseregszervezésről, katonapolitikáról és leszerelésről, illetve mozgósításról, hogy igyekszik elkerülni a témáról szóló klisészerű beszédmódokat. Kutatásának több tanulsága is van: egyrészt sikerült meghaladnia a korábbi „proletár internacionalista Vörös Hadsereg” vs. „honvédő szándékú nemzeti hadsereg” dualizmust, és rámutatott arra, hogy a Károlyi-kormány hadseregszervezési kudarca miben különbözik a Tanácsköztársaság e területen elért relatív sikerétől. Röviden és nyilván sommásan összefoglalva: míg az őszirózsás forradalom kormányának hadseregszervezését a saját naiv pacifizmusa mellett a gyors koncepció- és kontextusváltozások, illetve az utódállami térfoglalás által nem érintett lakosság egy részének elutasító magatartása tette kudarcossá, addig a proletárdiktatúra e téren azért lehetett sikeres, mert egyrészt a szakszervezetek segítségével sikeres mozgósítást hajtott végre. Másrészt integrálni tudta az északi és keleti területekről visszaszoruló különböző nép- és polgárőrségeket, amelyek hadseregbe tagolásával viszonylag nagy számú, emellett egymást ismerő, összeszokott és a területek visszaszerzésében motivált fegyveres erőt nyert.

A gazdasági összeomlás közepette a nagyvárosok fűtőanyag-szükséglete, a hatósági élelmiszer-rekvirálás és -elosztás, az árak és az áruforgalom kormányzati szabályozása a nagypolitikai erőviszonyokat is meghatározó mechanizmusok voltak, és külön figyelmet igényel a menekültek ügyével, illetve a szociális törekvésekkel összekapcsolt lakáspolitika. Az ellenforradalmi rendszer stabilizációját az tette lehetővé, hogy saját szempontjából hatékonyabb megoldásokat talált ezen a téren, mint a Tanácsköztársaság vagy a Károlyi-kormány, s így komoly társadalmi támogatottságra tudott szert tenni. Ez többek között a Bódy Zsombor által szerkesztett és a téma kitűnő szakértői által írt Háborúból békébe: a magyar társadalom 1918 után című kötet egyik végkövetkeztetése. A kötetben Tomka Béla a magyar gazdaság, Pogány Ágnes a pénzügyek témájában írt le fontos gondolatokat. Nagy Péter úttörő tanulmánya a szénellátás állami megszervezésével foglalkozik: a szén kérdése olyan, mindent elsöprő erővel jelentkező téma, amelyre eddig kevés figyelmet fordított a kutatás, holott meg lehetne írni az első világháború és az azt követő békék történetét pusztán a szénért folytatott harc krónikájaként is. Az 1918-as ellátási válságtól kezdve a Mackensen-hadsereg átengedésén és a békeszerződés aláírásán keresztül a felső-sziléziai népszavazásig minden a korszak legfontosabb energiahordozójával van kapcsolatban, ennek ellenére a kutatások még csak a kezdeteknél tartanak. (Hasonlóan jó lenne olvasni a vasút szerepéről is a békében és a háborúban, az egész régióra kiterjedő, transznacionális megközelítésben.) A Trianon utáni menekültkérdés feldolgozását Szűts István Gergely (MNL VeML, Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára) és e sorok szerzője vállalta fel – Koloh Gábor (Magyar Mezőgazdasági Múzeum) hathatós statisztikai segítségével. Az első résztanulmányok már elkészültek, amelyek egyes állami mechanizmusokat és a menekültcsoportok ideológiáját vizsgálják (Szűts, 2017, 2018; Ablonczy, 2018), a monográfia megjelenése 2021-re várható. A menekültekkel kapcsolatos kutatások, ugyanakkor a kutatási irány társadalmasításának kitüntetett alkalma volt 2019-ben az a tizenötezer nevet tartalmazó adatbázis publikálása a kutatócsoport trianon100.hu nevű honlapján, az évforduló előtti napokban. Ez a lista Dékány István dokumentumfilm-rendező Trianoni árvák című könyvének „mellékterméke” volt. Miután a listát a szerző a kutatócsoport rendelkezésére bocsátotta, el kellett végezni annak tisztítását (a többes előfordulások kiszűrését), a földrajzi nevek pontosítását, ellenőrzésüket, be kellett gépelni és be kellett tölteni az adatbázisba. Az adatbázis híre végigfutott a teljes magyar sajtón, és három nap alatt csaknem ötvenezren látogattak el a honlapunkra. Ezzel párhuzamosan pedig megindult a levelek áradata, amelyek újabb pontosításokat, családi emlékeket, sőt, nemegyszer beszkennelt családi naplókat tartalmaztak. Ugyancsak a menekültkérdéssel kapcsolatos kutatásokat pontosította a kutatócsoport Úton – Menekülés, mobilitás, integráció az első világháború után Közép-Európában és Magyarországon című konferenciája, amelyet 2018 novemberében rendeztünk az MTA Humántudományi Kutatóközpontjában, és amelynek nyitó előadását Peter Gatrell, a University of Manchester professzora tartotta, aki a menekült-történelem (refugee history) nemzetközileg elismert szaktekintélye.

A kutatás harmadik pillére a közép-európai régió összehasonlító vizsgálatára szerveződött. A magyar békeszerződés nem önmagában álló esemény, bizonyos értelemben lehetetlen megérteni a tágabb régió történéseinek ismerete nélkül. Itt három pontban foglalható össze a kutatócsoport érdeklődése. Az átmeneti államok/kérészállamok Közép-Európában nem azért fontosak, hogy az anekdotikus vagy eseménytörténeti vonatkozásokat vizsgáljuk. 1918 és 1924 között több mint tucatnyi, néhány napot/hetet/hónapot élt állam jött létre a valamikori történelmi Magyarország területén. És még jó néhány Közép-Európában, elsősorban az Orosz Birodalom valamikori területén. A történelmi Magyarország területén ilyenek közé számít a székely, a bánsági, a kelet-szlovákiai, a szepesi, a kalotaszegi vagy a vendvidéki köztársaság. A kérdésfeltevésünk az, hogy mik voltak e kísérletek közös vonásai, mi volt a garancia a sikerre, felfedezhető-e bennük a wilsonizmus vagy a korai fasizmus hatása? Mitől marad fenn egy állam és mitől szűnik meg? Milyen szándékok mozgatják az azokban részt vevőket? Ebben a munkában a Nemzeti Közszolgálati Egyetem újonnan létrejött Eötvös József Kutatóközpontján belül működő Közép-Európai Kutatóintézettel működünk együtt. 2020 februárjában jelentős érdeklődés mellett zajlott le a két kutatási csapat közös konferenciája, amely számos izgalmas kérdést vetett fel, és amelynek egyes előadásai a tudományos népszerűsítő sajtóban (Rubicon), majd pedig önálló tanulmánykötetben is megjelennek. 2021-re pedig nemzetközi, angol nyelvű konferencia is szerveződik a témában.

Az impériumváltások lokális és regionális dimenziója volt a következő szempont, amelynek keretében mélyfúrásos helyszíni kutatásokkal vizsgáljuk meg a hatalomváltások hatását a helyi társadalomra. Hogyan zajlott le az államigazgatás átvétele, a tér átalakítása, az iskolarendszer megváltoztatása. Milyen minták domináltak, milyen stratégiákat alkalmaztak az új államhatalmak képviselői, és milyeneket követtek a kisebbségi elitek (és a többi társadalmi osztály), melyek voltak azok a technikák, amelyek segítségével a szereplők boldogulni kívántak? A Kassa, Bártfa, Szatmárnémeti impériumváltásairól szóló kutatások már elkészültek, és részben publikáltuk is őket (Simon, 2017; Szeghy-Gayer, 2018). Egyes felvidéki városok, a Szepesség, illetve Zombor, Gyulafehérvár és esetleg a Zsil-völgy impériumváltásának feldolgozása különböző fázisokban tart. Ezekben a munkákban Simon Attila, Szeghy-Gayer Veronika (Kassai Állami Tudományos Könyvtár) és Sárándi Tamás (Maros Megyei Múzeum) vett eddig részt. Joggal felvethető, hogy ezek a helyszínek jobbára városi vagy városias helyszínek, amelyek nem biztos, hogy reprezentálják a falusi társadalomban történteket is. Egyrészt, vármegyei szinten a kolozsvári BBTE-n (Babeș–Bolyai Tudományegyetem) Pál Judit vezetésével is zajlik egy kutatás, amely a közigazgatás változásait kutatja, másrészt, úgy tűnik, hogy kiterjedt forrásbázis fennmaradására a falvak esetében gyakorlatilag nincs esély.

A közép-európai kontextust feltáró fejezetben mutatjuk majd be az újonnan létrejött államok, illetve Magyarország határviszonyait: a térhasználatot (csempészet, határátkelés, a határ helyszíni kitűzése), a gazdasági és társadalmi kapcsolatok szétszakadását (vagy éppen újraszövődését). Fontos megemlíteni, hogy csaknem minden elkészült munka szakmai műhelyvitán esik át, amelynek nyomán a szerző tovább finomíthatja, korrigálhatja állításait és megközelítéseit.

A negyedik pillér, amely Trianonnak a magyar társadalmi emlékezetben elfoglalt helyével foglalkozik, talán a leginkább multidiszciplináris kutatási irány valamennyi között. Irodalomtörténész, szociológus, földrajztudós, művészettörténész vesz benne részt a történészek mellett. A sokoldalúság mellett ez az a kutatási irány, amely egészen napjainkig húzza a vizsgálódások ívét. A cél az, hogy megvizsgáljuk Trianon és a revízió helyét a magyar külpolitikai gondolkodás kialakulásában, a historiográfiában, a szépirodalomban és az emlékezetpolitikában, megvizsgálva egyúttal azt, hogy a szomszéd államok történetírása milyen eredményekre jutott a kérdésben (és milyen más, Trianonhoz hasonlítható traumák érték őket a 20. század folyamán, és ezek mennyire hasonlíthatók 1920-hoz). Ennek jegyében rendeztünk workshopot 2018 szeptemberében szlovák, román és szerb történészekkel közösen. Ugyancsak ennek a kutatási iránynak a célja a köztéri Trianon-reprezentációk feldolgozása és egy emlékműkataszter elkészítése. Az egészet keretbe foglalná egy nagymintás közvélemény-kutatás, illetve két specifikus, fókuszcsoportos, kvalitatív elemzés a magyar lakosság és a történelemtanárok Trianon-képéről. Utóbbi felméréseket a Nemzetstratégiai Kutatóintézettel partnerségben indítottuk, és amelyeknek első eredményei már meg is születtek: egy nagymintás kutatás a magyar történelemtanárok körében, amely 2020 júniusában lesz nyilvános.

A történettudomány olyan diszciplína, amely a mai napig sokakhoz szól, a társadalom rezonál felfedezéseire, vitáira, újabb eredményeire. Különösen igaz ez olyan fontos témára, mint a trianoni békeszerződés kérdése. Így fontos feladatunknak érezzük a történelmi népszerűsítést és a munkánk bemutatását. Utóbbit szolgálja a trianon100.hu címen található honlapunk és a Facebook-profilunk, amely csaknem 3500 követővel rendelkezik (2020. márciusi adat), és dinamikusan nő, ami kutatócsoportok esetében kivételesnek mondható. Cikkeink, a velünk készült interjúk rendszeresen megjelennek az országos sajtóban – az írottban és az elektronikusban is. A kutatócsoport saját kiadványaként eddig hét könyv jelent meg, és további háromnak voltunk partnerei ilyen vagy olyan formában (Juhász, 2019; Demeter–Szulovszky, 2018; Kunt et al., 2018). A korábban említetteken felül szerkesztés alatt áll 2018. novemberi konferenciánk tanulmánykötete, és az évfordulóra megjelenik egy népszerűsítő kötet is, Ismeretlen Trianon címmel a Jaffa Kiadónál, amely a kutatócsoport eredményeit felhasználva mutatja be a nagyközönségnek a békeszerződés korának kevésbé ismert oldalait. Hamarosan várható egy, a trianoni békeszerződés és a földrajztudomány viszonyát vizsgáló tanulmánykötet megjelenése egy nagy angolszász kiadónál.

Egy ilyen hosszú távú kutatási projekt keretében mindig felmerülnek előre nem látott, de befogadásra érdemes kezdeményezések: legyen az könyv, kiállítás-forgatókönyv, városiséta-fejlesztés vagy filmterv. A kutatócsoport tagjai mintegy harminc magyar és idegen nyelvű tanulmányt jelentettek eddig meg – tanulmánykötetektől kezdve a Történelmi Szemle vagy a Századok hasábjain és külföldi folyóiratokban. Ugyanők mintegy hatvan nemzetközi és magyar tudományos konferencia-előadást tartottak, illetve nagyjából ugyanennyi népszerűsítő írást publikáltak, valamint 100-110 népszerűsítő előadást országszerte és a határon túl, sok száz, sok ezer ember előtt. Meglehet, ezek az előadások nagyon terhesek, a kutatástól veszik el az időt, ugyanakkor pontosan egy ilyen szenzitív és sokakat érdeklő, ám legalább ugyanennyi tév- és rögeszmét tápláló témában aligha megkerülhető a tudósi felelősség és a megtermelt tudás népszerű formában való átadása.

A saját szervezésű konferenciák közül kiemelendő még az MTA Társadalomkutató Központjának Kisebbségkutató Intézetével közösen szervezett, Hullóidő című konferencia a székely identitásról (Budapest, 2018. május 25.), amelynek konferenciakötete 2020 folyamán jelenik meg. 2020. június 11–13. között a Lendület Kutatócsoport, közösen a Nepostrans ERC-támogatta kutatócsoportjával háromnapos, nagy nemzetközi konferenciát szervezett Budapestre, az MTA székházba. A közelmúlt fejleményei, így a koronavírus-járvány miatt elrendelt intézkedések azonban erősen kérdésessé teszik ennek megrendezését. A kutatásokat nyilván nem könnyítette meg az MTA kutatóhálózatának elvétele, ennek ellenére a munkálatok jó ütemben zajlanak.

Akárhogy is történik, a könyvek maradnak: remény van arra, hogy 2021-ben a kutatócsoport mintegy tizenkét-tizennégy fontos kötettel, tudományos és ismeretterjesztő cikkek tucatjaival, előadásokkal, konferenciákkal olyan érvényes tudást lesz képes a magyar társadalom elé tárni, ami hosszú évtizedekre meghatározhatja a trianoni békeszerződéssel kapcsolatos tudást, felfrissíti a közgondolkodást, és új irányt adhat a tudományos és talán az emlékezetpolitikai vitáknak is. És nagyobb, regionális és összehasonlító perspektívában tárgyalja azt, ami Magyarországgal és a magyarokkal történt 1918 és 1924 között.