Valahogy mégis megérkeztünk. Palicson senkise várt, csak az a két bájos szőke pesti asszony (32 – és 40 éves) nővérek, akiket 10 nappal előbb összecsókoltam és fogdostam a fürdő parkjában. Mellékutakon gyalog suhantunk haza. Olga úgy nézett ki mint egy színésznő, aki szégyenli magát gonosz multja miatt, amely oka, hogy férje rokonai és ismerősei nem tudnak neki <az> mint új feleségnek örülni… Azonban… A szoba tele volt virágokkal. A cselédek <Levetkőztünk> fürdősnék és egyes páciensek küldtek csokrokat az új asszonynak, hirtelen jobban kezdtem magam érezni. Helyettesem a t. főorvos új betegekről számolt be, a szobalány nagy postát és kellemes újságokat hozott.

A folytonos képzelgések közben megint [?] <foly> állandóan vallattam, kínoztam, kérdezgettem és keresztkérdések alá fogtam.

A 7–10. napoktól kezdve észrevettem, hogy kezd velem komiszkodni. Minden alkalmat felhasznált, hogy bosszantson. Le nem írható apróságok voltak ezek de valamennyi úgy kiválogatva, hogy csak épen én tekinthettem azt bosszantásnak és más senki a világon.

<A vendéglőben>

A pohár betelt akkor, amikor olyan nagyszabású gazságokat kezdett csinálni, hogy a 10. mp előtt általa mondott dolgokra azt mondta, hogy nem emlékszik hogy így vagy úgy <mon> beszélt-e? Nohát ez már a teteje volt a rosszindulatú komiszkodásnak. És ehhez jött még egy hal- [itt megszakad a kézirat]