Az elméleti kereteket felvázoló tanulmányokkal együtt összesen tizenkét sajátos hangvételű írás fel kívánja hívni a figyelmet egy, mára a politikában (is) feledésbe merült kategóriára, a bátorságra. Ugyanakkor pontosabb, árnyaltabb, hitelesebb képet is rajzol egy-egy történelmi korszakról. Már a bevezető tanulmányok is egyértelműen megalapozzák azt a bátorsághoz való közvetlen, mondhatni hétköznapi viszonyt, amit a későbbi forráselemzések is tükröznek. Szinte irodalmi fordulatokkal válik érzékletessé, hogy a politikai vagy társadalmi értelemben vett bátorság milyen egyszerűen lehet jelen bárki életében, illetve, hogy a kontextus mily mértékben határozza meg e cselekedetek értelmezését (Toldi Andrea–Fábián Gergely, Thomas R. Lawson).

A kötetben példákkal ismerkedhetünk meg: kisebb vagy nagyobb történelmi jelentőségű egyéni és kollektív cselekedetekkel, 1956 hatásának hosszú távú értelmezésével, bátor tettek társadalmi következményeivel. A perspektíva igen széles, a magyarországi ifjúságpolitikától (Oross Dániel), 1956-nak a bolgár művészvilág és értelmiség körében lecsapódott hatásától (Angelina Petrova–Ralitsa Savova) a magyarországi rendszerváltó pártok strukturálódásán át (Szécsi Árpád, Fricz Tamás) a hamis hősök politikai hatalmának meghasonlásáig (Bódi Ferenc) sorolhatnám a példákat. Valami egység azonban mégiscsak összeköti a kötet tanulmányait, s ez véleményem szerint a szemléletmód. Ezek a példák nem a historikus történetírás makroperspektívájából értelmezik az eseményeket, nem a hősök vagy a hősök által megmentettek fogalmai szerint határozzák meg a bátor tettek kritériumait. A szemléletmód erénye pont abban a szemléletváltásban, a mikroperspektívában van, amely személyessé teszi a szerkesztők szándéka szerint szakmai közönségnek szánt művet. Véleményem szerint pont az involváltságnak ez a lehetősége az, ami a laikus olvasó számára is izgalmassá teszi a kötetet. Annál is inkább, mert nagyon közeli, mégis történelmi korról szólnak a példák. S kár tagadni, a 20. század mindannyiunk családjával megtörtént.

Bár a tanulmányok, különösen a forráselemzések jó része meghatározott időkeretben történik, mégis van a könyvben egy hosszú távú értelmezésre való törekvés. Részben 1956 tematikája adja ezt a lehetőséget. A magyar szabadságharcos emblematikussá vált alakja, az erkölcsileg megkérdőjelezhetetlen, valódi forradalom, a társadalmi és politikai értelemben vett bátorság megrázó megnyilvánulása több szerző értelmezésében hozzájárult a szocialista diktatúra megdöntéséhez, a magyarországi és a kelet-európai rendszerváltások történetéhez. Illetve néhány szerző hálás módon kapcsolódik a 21. századi valóságunkhoz, és foglalkozik olyan kérdésekkel, mint a bátorság hiányának és a társadalmi apátiának, vagy a politikailag érdektelen generációk megjelenésének okai. Thomas R. Lawson a bátorság kontextusfüggőségét hangsúlyozza, az értékrendet és értelmezési keretet adó vonatkoztatási rendszernek, a közösségnek a jelentőségét. A politikai értelemben bátor tett definiálásakor a tudatosságot és a felelősséget fogalmazza meg kritériumként. A 21. század virtuális valósága, kitágult kontextusa, a közösségi médiumok és az internet hatása azonban már önmagában veszélyezteti ennek lehetőségét. Személyparadoxonnak nevezi a jelenséget, amelyben az egyén a rendelkezésre álló információáradat közepette látszólag döntést hoz, a valóságban azonban az információk passzív, kritikamentes befogadójaként sokkal inkább követővé válik, mint tudatos, bátor szereplővé. Ugyanakkor a kontextus, akárcsak az információk spektruma, értelmezhetetlenül kitágult. Bódi Ferenc tanulmányaiból a hamis bátorság, a 20. század hamis forradalmainak és valós diktatúráinak értelmezését és hosszú távú következményeit, Kelet-Európa meghasadt társadalmainak politikai antropológiai elemzését emelném ki, különös tekintettel a magyar vonatkozásokra, a kádári alku, a kettős értékrend, az erkölcsi meghasonlás hosszú távú társadalmi következményeire.

A kötetnek tagadhatatlanul van egy sajátos, töredezett szerkezete. Néhány tanulmány összekapcsolódik, vagy utal egymásra, mások egyedülálló témákat vetnek fel. Ennek a sokféleségnek azonban előnye, hogy számos aspektusával találkozhatunk ugyanannak a témának. A szerkesztők célja, hogy felhívják a figyelmet a politika mint a legfontosabb társadalmi cselekmény és a bátorság mint az egyik legfontosabb erény mára feledésbe merült kapcsolatára. Ugyanis nemcsak a hétköznapi ember számára veszik el a társadalmi értelemben vett bátor, felelős cselekedet lehetősége, de a népszerűséget hajszoló pragmatista politikusgenerációk számára is. A szerkesztők ajánlása szerint a kötetet a szakmai közönségnek szánták, vitaindító céllal. Én sokkal szélesebb nyilvánosság számára tartom befogadhatónak, mert olyan örök érvényű történelmi példákat ismertet, amelyek erkölcsi értékeken nyugszanak, s ilyen támpontokra minden entitásnak szüksége van.