Bár a magyar szociológia 1960-as évekbeli újjászerveződésében a francia tudományos orientáció nagyon fontos volt, az elmúlt fél évszázadban az empirikus szociológia – ahová Csákó Mihály (1941–2019) besorolta magát – egyértelműen amerikai orientációjúvá vált. Csákó Mihály, akinek hagyatékát – több okból is – kvázi kötelességünkké vált ápolni, szociológusi pályafutása során végig hangsúlyozta orientációjának franciásságát. Az a dokumentumkötet, amelyet most a Magyar Tudomány olvasóinak ajánlok, egy meglehetősen atipikus emigráns pálya korábbi szakaszának kései megjelenése a magyar társadalomtudományi könyvpiacon. A magyar szociológiai emigráció jellegzetes képviselői – Hauser, Mannheim, Polányi – számba vették, és környezetükkel is tudomásul vétették a befogadó országtól való idegenségüket, alapvetően egyetemes témákat dolgoztak fel, de cserébe – még ha tartották is a kapcsolatot Magyarországgal – a magyar tematikai profil nem vált jellemzővé. Más volt ez Karády Viktor esetében, aki két sajátosan francia témával (a francia szociológia történetével és a napóleoni egyetemi modell történetével) foglalkozó évtizedek után a „Bourdieu Intézetben” elérte az elérhető legmagasabb tudományos rangot (amit kiegészít az a tudományos mérőszám, hogy Bourdieu után a második legtöbbet publikáló szociológus lett a tudományág legfontosabb francia folyóiratában), csak ezt követően lett magyar zsidóságtörténész és oktatástörténész. Pályafutásának második felében az oktatásszociológiában és a magyarországi neveléstörténetben elért eredményei és kapcsolatai érthetővé teszik, hogy a Társadalom és oktatás sorozat, amely korábban nem vállalkozott fordítások megjelentetésére, örömmel jelentette meg Karády francia nyelvű felsőoktatás-történeti-szociológiai monográfiáját. A most megtalált Csákó-cikk a 2006. január 16-i könyvbemutatóra készült, amelyben az egyik legjelentősebb magyar szociológus sajátos szempontjai jelennek meg.

 

 

Although the French academic orientation was very important in the reorganization of Hungarian sociology in the 1960s, in the last half century empirical sociology—where Mihály Csákó (1941–2019) certainly classified himself—has become clearly American-oriented. Throughout his career as a sociologist, Mihály Csákó, whose legacy—for a variety of reasons—has become our quasi-duty to look after, emphasised the Frenchness of his orientation. The documentary publication that I am now offering to the readers of Magyar Tudomány is a late appearance on the Hungarian social science book market of an earlier stage of a rather atypical career. The typical representatives of the Hungarian sociological emigration—Hauser, Mannheim, Polanyi—took into account and made their environment take into account their alienation from the host country, they worked on basically universal topics, but in return—even if they kept in touch with Hungary—the Hungarian thematic profile did not become typical. This was different in the case of Viktor Karády, who after decades of working on two of the most specifically French topics (the history of French sociology and the history of the Napoleonic university model), achieved the highest academic rank attainable at the Bourdieu Institute (which is complemented by the scientometric data that he became the second most published sociologist after Bourdieu in the most important French journal of the discipline). In the second half of his career, his achievements and connections in the sociology of education and the history of education in Hungary make it understandable that the Society and Education series, which had previously not undertaken to publish any translations, was delighted to publish Karády’s French monograph on the history of higher education. The now found Csákó article was written for its book launch on 16 January 2006, in which the specific perspectives of one of the most important Hungarian sociologists appear.

 

 

 

 

 

 

Bár a magyar szociológia 1960-as évekbeli újjászerveződésekor a francia tudományos orientáció igen fontos volt, az elmúlt fél században az empirikus szociológia – ahova Csákó Mihály (1941–2019) mindenképpen sorolta magát – egyértelműen amerikai orientációjú lett (URL1). A magyar szociológusok tényleges európai (kontinentális) együttműködéseinek közvetítő nyelve is az angol volt. Csákó Mihály, akinek hagyatékát valamiképpen gondozni – sokféle okból – kvázi kötelességemmé vált (URL2, URL3), szociológusi pályája során mindvégig hangsúlyozta orientációja franciásságát. Misi igen alaposan dolgozott, ezért ha egyszer elvállalt valamiféle kritikai tevékenységet – s a „franciás” dolgokban általában engedett a felkéréseknek –, szóbeli kontribucióját általában le is írta. Mivel életpályája sajátosan alakult (URL4), nem fordított figyelmet rá, hogy gigantikus projektjeiből – mint például nemzetközi értelemben egyedülálló, minden végzős középiskolásra kiterjedő 61 ezres esetszámú 1998-as felvétele (URL5) – „monográfiányi” művek szülessenek, nem fordított figyelmet rá, hogy folyóiratokba szétszórt oktatásszociológiai, illetve politikai szocializációs munkássága könyvvé vagy akár tanulmánykötetté álljon össze (URL6), sőt még arra sem, hogy némely nagy gonddal megírt szóban elhangzó könyvkritikája, előadása vagy kutatási beszámolója publikált formában is rendelkezésre álljon – az ilyesmihez motivációt jelentő tudománymetriai szempontok teljesen hidegen hagyták. Az a „franciás” szöveg, amelyet most a Magyar Tudomány olvasói figyelmébe ajánlok, egy meglehetősen atipikus pálya egy korábbi szakaszának késői megjelenése a magyar társadalomtudományi könyvpiacon. A magyar szociológus emigráció – Hauser Arnold, Mannheim Károly, Polányi Károly ennek tipikus képviselői – számontartották, és környezetükkel is számontartatták a fogadó országgal kapcsolatos idegenségüket, alapvetően univerzális témákon dolgoztak, cserébe viszont – ha tartották is a kapcsolatot Magyarországgal – tematikus profiljukban a magyar témavilág nem vált tipikussá. Másképpen alakult ez Karády Viktor esetében, aki a két legsajátosabban francia téma (a francia szociológia története és a napóleoni egyetemi modell története) évtizedes megmunkálásával érte el a Bourdieu Intézetben elérhető legmagasabb tudományos rangot (amit az a tudománymetriai adat is kiegészít, hogy Pierre Bourdieu után a második legtöbbet publikáló szociológussá vált a tudományág legfontosabb francia folyóiratában) (URL7). Ugyanakkor viszont az így megszerzett szabadság birtokában lett a magyar zsidóságtörténet egyik legfontosabb szakértője Párizsban, majd a Central European Universityn (CEU) és a Wesley János Lelkészképző Főiskolán (WJLF), hogy hetvenen túl ismét erősen nemzetközi témával – az európai zsidóságtörténettel és tudományszociológiával váljon világszerte még ismertebbé (URL8). A pálya második felében, alapvetően a magyarországi oktatástörténet-szociológiai eredmények és kapcsolatok teszik érthetővé, hogy a Társadalom és oktatás könyvsorozat (URL9), mely korábban egyáltalán nem vállalkozott fordítások közlésére, sőt egyetlen olyan kötete sem volt, mely egy külföldi állam egy oktatási kérdését választotta volna témájául, örömmel hozta Karády pályájának első felében született, a francia felsőoktatás-történetírásban azóta is meghatározó monográfiáját (Csákó, 2005). Ennek 2006. január 16-i könyvbemutatójára született a most megtalált Csákó-írás (URL10).