Amikor azon gondolkozunk, milyen létjogosultsága van egy ilyen típusú színes, tudományos és egyben ismeretterjesztő, sok elemében pedig reflektív naplószerű kötetnek, akkor elsősorban azt emelhetjük ki, hogy az összegzés, a tanulásunkra vonatkozó reflexió minden esetben a mélyebb megértést szolgálja. Gyors, rugalmas – ugyanakkor precíz elemzések, jelentések gyűjteménye, egyúttal inkább a kérdésekre fókuszáló, ha választ közöl, hangsúlyosan az egyéni megoldást kiemelő, annak mechanizmusát láttató megoldásokat tár elénk.

A hasonló, pandémiát kutató vizsgálatok közül éppen ez a sokszínűség emeli ki bátor vállalkozásként a gazdaság-, társadalom-, kommunikáció, nyelvészet és a neveléstudomány köréből, mégsem zavaró kuszasággal, inkább a fentebb ismertetett logikai elrendezéssel közli írásait. A szerkesztő logikája egzakt, következetes és jól átlátható.

Az egyes fejezeteket áttekintve, az első két tanulmány a Bana–Kis szerzőpáros tollából az európai országok válságkezelési stratégiáit veszi górcső alá, nem feledkezve meg a szokásosan perifériának tekintett, kisebb befolyású országokról sem, hisz éppen közülük védekezett néhány sikeresebben az első hullámban, például Málta – gondoljuk el, milyen katasztrófához vezetett volna például ezen elzárt sziget esetén a járvány ottani tombolása (17–51.). A gazdasági fejezet minden tanulmánya más oldalról közelít: turisztika, pszichológia, válságkommunikáció, mezőgazdaság, kereskedelem. Elemzése szektoriális hatásokat és bajba került társadalmi csoportokat azonosít, lásd vendéglátás, FMCG- (gyorsan forgó fogyasztási cikkek) szektor (51–145.). A következő nagy fejezetben a társadalmi kihívások elemzésekor Arapovics Mária kimutatja, milyen fontos faktor a kreativitás (145–162.); Kovács László pedig a járványhoz kapcsolódó társadalmi marketingkampányok szerepének és feladatainak komplex folyamatát hangsúlyozza úgy, mint a „Moss kezet!” vagy a „Maradj otthon!” kampány esetében (195–206.), erre az utóbbi #maradjotthon kampányra fókuszál a fejezet zárótanulmánya, Ziegler Zsolt írása is (215–228.). A fejezet reflektál a művészet vagy az önkéntesség helyzetére ugyanúgy, mint a közösségi tér átalakulására is.

A nyelvhasználati változásokat, kommunikációt elemző fejezet a következő témákat járja körül: nyelv és folklór (Balázs Géza, 229–240.), e-mailezés (Domonkosi Ágnes– Ludányi Zsófia, 241–260.), többnyelvűség (Kegyes Erika–Katharina Lanzmaier-Ugri, 261–290.), karanténnyelvészet (Lénárt István, 291–302.), kommunikációs csatornák (Papp Bálint, 303–307.), közösségi média (Sándor Alexandra Valéria, 307–315.), hírérték-katalógus, hírközlés (Velics Gabriella, 315–332.).

A kijárási tilalom kezdetén az oktatásnak pillanatok alatt kellett átállnia a digitális oktatásra. Helytálltak a tanárok és diákok egyaránt. Ennek az átállásnak a tapasztalatait elemzi a következő tartalmas fejezet, a learning by doing elv számos aspektusát vizsgálva igyekszik a jó gyakorlatokat és a lehetséges hatásokat bemutatni. Óvodától (Vass Regina, 447–453.) a felsőoktatásig (Hegyi Barbara, 361–373., Kovács László et. al., 401–423., Németh Tamás, 423–429.) találunk értékes elemzéseket, kompetenciafókuszú kutatásról (Bak Gerda–Kővári Erzsébet, 333–341., Bokor Tamás, 341–351.) ugyanúgy, mint a digiltális oktatás egyes tantárgyi struktúrákra gyakorolt hatásáról (Parapatics Andrea–Vígh-Szabó Melinda, 429–441.), és persze maga a távoktatás mint lehetőség a legtöbb tanulmány fókuszpontja, akár a nyelvoktatást, akár a térinformatikát veszi górcső alá (Paolo Driussi, 351–361., Claus Michael Hutterer, 373–387., Kovács Gábor, 387–401.).

Végül, de nem utolsósorban, izgalmas kis csokor az a néhány egyéni reflexió (453–501.), mely bevallottan szubjektív, de sokunk aggodalmaira reflektál: hogyan fogok élelemhez jutni? meddig kell home office-ban dolgoznom? hogy lesz elég internetem?, és még sorolhatnám a sok sorjázó gondolatot, mely annyira gondterheltté tett minket, egészen addig, míg meg nem láttuk a lehetőségeket a bezárkózásban, és akár a lelkünk megnyugtatására, akár, szerencsésebb esetben, a kertünk gondozására, kovász érlelésére vagy az elmaradt könyvhalmok kiolvasására, meg nem írt kutatási jelentések pótlására helyeztük figyelmünk.

A pandémia szinte minden tudományágat érintett: a járványhelyzet időszakában született munkák közül a Kovács László szerkesztette kötet mellett kiemelhetjük például Veszelszki Ágnes Karanténszótárát, mely a nyelvhasználat változására, új szavak megjelenésére fókuszál, vagy Szüts Zoltán A digitális pedagógia elmélete című munkáját, mely sokunk számára biztosít eligazodást a jelen korszak digitális kihívásai közt az online kommunikáció és média kérdéseivel összefüggésben.

Bízzunk benne, hogy kutatótársaink segítségével, az átoltottság növekedésével kiszabadulunk otthonainkból, és a járvány tapasztalataival felvértezve egy racionálisabb, humánusabb társadalmi és gazdasági berendezkedés, a túlfogyasztás csökkenése felé lépkedve jutunk túl ezen a nehéz időszakon. A kötetben bemutatott jó gyakorlatok és elemzések addig is lexikonként használhatóak, akár a gazdasági szektor, akár a nyelvészet vagy a neveléstudomány területéről érkező kutatók vagyunk.